- A fiatalok nem ismernek határt

Nemcsak él, de virágzik a magyar fiatal kortárs képzőművészet, amiről magunk is meggyőződhetünk, ha betérünk a Kieselbach Galériába, ahol a Youhu című kiállításon negyvenhárom Y-generációs alkotó munkájával találkozhatunk – azaz harminc körüli, illetve a harmincas éveikben járó alkotók műveivel. A tárlat címe is ezt jelzi: a Youhu (azaz Young Hungarian) a fiatal magyar alkotókra és művészcsoportokra helyezi a hangsúlyt, akiket két kortárs kurátor, Sárvári Zita és Rieder Gábor válogatott ki.

A kiállítás tehát hasonlít az 1968-ban és 1969-ben megrendezett Iparterv tárlatokra, melyeken tizenegy, mára klasszikussá vált alkotó – többek közt Bak Imre, Keserü Ilona, Lakner László, Nádler István és Tót Endre – mutatkozott be. A Youhu célja ugyanis, hogy a jelen alkotókat egy nemzedékként mutassa be, ezért is készült a kiállításhoz egy angol nyelvű művészeti album (Youhu: The New Generation of Hungarian Contemporary Art), mely a művészeket közel négyszáz oldalon keresztül demonstrálja kritikusok, kurátorok, galériavezetők és múzeumigazgatók szakmai szövegeivel, valamint életrajzokkal. A kiadvány ötletével Sárvári Zita kereste meg Kieselbach Tamás galériatulajdonost, aki örömmel támogatta a megjelenést. A kurátorok nem titkolt szándéka, hogy a könyv a nemzetközi művészeti piac meghatározó szereplőire is hatással lesz, mely még nagyobb érdeklődést kelt a fiatal magyarok iránt.

– Ezek az alkotók párjukat ritkítják, nemcsak a kortárs magyar képzőművészetben, de az egész magyar művészet történetében – hangsúlyozta Rieder Gábor a sajtóvezetésen, hozzátéve, több fiatal sikeréhez fogható korábban még nem volt. Míg ugyanis ha a múlt században egy magyar művész világhírű akart lenni, ahhoz kénytelen volt emigrálni, addig a mai alkotók az internet segítségével – főleg az Instagram közösségi oldallal – gyorsabban szólítják meg a globális művészeti világot.

A Youhu nemzedékért ugyanis a külföldi galériák és gyűjtők is kapnak Ázsiától az Egyesült Államokig. Első körben Keresztes Zsófiát érdemes kiemelni, akinek üvegmozaikkal kirakott amorf szobrai bejárták már Európát, idén pedig az 59. Velencei Képzőművészeti Biennálén képviselik hazánkat a Magyar Pavilonban – méghozzá egy tizenkilenc szoborból álló installációval. Mellette Nemes Márton hasít a piacon: a neonszínű absztrakt képeit idővel egy londoni galériában mutatta be, idén pedig New Yorkba költözött, ahol egy gyűjtőjétől kapott manhattani gyárépületben fog művészeti központot indítani. – Október végén egyéni kiállításom lesz az Elijah Wheat Showroom nevű galériában, ahol a festményeim és egy ledfal installáció mellett egy nagy méretű, kültéri acélszoborral készülök a Hudson folyó partjára – számolt be az alkotó a lapunknak.

Az egyik Youhu-művész élete pedig már-már mesébe illő: a Londonban élő, autodidakta Bozó Szabolcs rajzfilmszerű alakokat festett, mígnem bátyja tanácsára feltöltötte őket az Instagramra, ahol hamarosan felfigyelt rá egy spanyol galerista, nemsokára pedig egyre többen keresték meg. Manapság ő az egyik legfelkapottabb fiatal magyar képzőművész, akitől ha vásárolna valaki, gyakran várólistára kell feliratkoznia.

A kiállítás másrészt bizonyítja, hogy a fiatal kortárs képzőművészet sokszínű és szerteágazó. A válogatásban találunk szürreális munkákat, mint Keresztesi Botond kentauralakjait, Tranker Kata majomistenségét, Erményi Mátyás emberarcú fáját, míg Cséfalvay András videóművében egy futurisztikus alvilágba utazunk, ahol az őrző-védő Kerberosz robotkutyaként jelenik meg. A felhasznált anyagok terén szintén rendhagyó műveket látni: Szabó Menyus nagy méretű nőarca autófestékkel lefújt alumíniumból készült, Kristóf Gábor absztrakt képe festett Salgó polcokból, Kiss Adrian dunyha-alkotása steppelt műbőrből, míg az inkább fotográfusként ismert Puklus Péter egy subaszőnyeggel érkezett, melyet elektromos kézigéppel szőtt pamut és akril fonalakból. Úgy tűnik, a fiatalok nemcsak az országok között, de a művészetben sem ismernek határt.