Akad még jócskán olyan kistelepülés az országban, ahol a Békés megyei Magyardombegyházhoz hasonlóan bejött egy-egy merészebb önkormányzati „vállalkozás”. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei, alig több mint négyszáz lelkes Hernádszentandráson például egy 2010-ben indult programnak köszönhetően a térség legnagyobb ökológiai termelőközössége nőtte ki magát.
Agilis polgármesterének, Üveges Gábornak köszönhető az ötlet, hogy hosszú távon is életképes, önfenntartó gazdaságot építsenek a településen, ahol munkalehetőségek híján sokan korábban csak tengődtek. „Bioszentandráson” jelenleg közel három hektáron gazdálkodnak, melegházakban állítják elő a palántákat, amiket aztán kiültetnek: az így nevelt növényeket, gyümölcsöket vagy frissen értékesítik a környék legjobb éttermeiben, vagy saját üzemükben dolgozzák fel, vegyszer és tartósítószermentesen. A termékeikre egyre nagyobb az igény, bőven tudnának még terjeszkedni, de ennek akadálya, hogy kevés a mezőgazdaságban dolgozni jól tudó és akaró ember. Ma már nem zömmel közmunkások dolgoznak a programban, mint korábban, hanem szociális szövetkezetet hoztak létre, ez lett a munkáltató: a biofalu tíz alkalmazottjából ötöt eltartanak a saját bevételeikből, a többiek pályázatok által támogatott munkakörben dolgoznak. Több, mint ötvenféle zöldséget és bogyós gyümölcsöket árulnak, készítenek savanyúságot, lekvárt, szörpöt, befőttet, emellett folyamatosan zajlik a feldolgozás, néhány embernek pedig munkát ad, hogy kézműves termékeket – táskákat, párnákat, kekszeket, dísztárgyakat –, készítenek, amelyeket a falu boltjában és vásárokon értékesítenek.
Hasonlóan sikeres projekt a tiszaörsieké, s itt is a 2010 óta regnáló polgármester, Bodonné Gyöngy Erika az egyik hajtómotorja az „előremenekülésnek”. Ők egyrészt a kecske és tehénsajt, másrészt a házi tésztakészítésben látták meg a jövőt. Árujuk zömét főként budapesti és főváros környéki piacokon értékesítik, s hét-nyolc, korábban a közmunka-programokban dolgozó helyi lakosnak biztosítanak így állandó munkalehetőséget.
Zsákfaluból sajtfalu lett Békésben, pedig néhány éve azt se tudták, hogy néz ki egy kecskeA Somogy megyei Várda nyolc éve kötött szerződést a Podravkával uborkatermesztésre, melyhez a Nemzeti Földalapkezelőtől is kaptak több, mint hat hektár földet. A program, melyhez Hollandiából kaptak kiváló minőségű magot sokáig sikeresen működött, ám az elmúlt években csökkent a támogatott közmunkások száma, s így az önkormányzat egyre nehezebb helyzetbe került, hiszen nem maradt elegendő embere a földekre. A beindított programból így végül két egykori közmunkás profitált, akik átvették az uborkatermesztést a falutól, s ma már ők állnak szerződésben a horvát céggel.
A szintén somogyi Mezőcsokonyán szintén a közmunkára alapozva indította el évekkel ezelőtt mezőgazdasági programját az önkormányzat: hűtőházat építettek, több ezer négyzetméter fóliasátrat telepítettek, s az onnan származó primőr egyrészt a helyi iskola és óvoda menzájára került, másrészt a kaposvári piacon értékesítették. Alsóbogáton pedig betonlap-gyártót és a saját termelésű zöldségekre alapozva savanyítóüzemet hozott létre az önkormányzat, így adva munkát a helyi állástalanoknak hosszú éveken keresztül, s bár további fejlesztéseket terveztek, a munkaerőhiány miatt évről-évre kevesebb emberrel számolhattak, a betonlap-gyártással fel is hagytak, ma csak a zöldségtermelés és a savanyító működik.
