– Nélküle ebédem sem lenne, jó, hogy van a Gyuri! – mondta Margit néni, miközben botra támaszkodva nehézkesen felállt a várdai Petőfi utcai ház kerítésének kőpereméről. Az idős asszony a kapuban várta az éthordóját, Gyuri, vagyis Tóth György falugondnok kissé meg is rótta érte. Hiszen Margit néni nehezen jár, s máskor mindig a hátsó konyhában várja a menázsit, ahová szinte óramű pontossággal érkezik az ebéd néhány perccel déli fél tizenkettő után. Az éthordócsere során beszélgetésre is jut idő, ilyenkor az idős asszony elmeséli, mi történt a legutóbbi találkozásuk óta, illetve, hogy a héten mi kell a boltból, a gyógyszertárból, s kell-e orvoshoz mennie. Tóth György pedig mindent fel- és megjegyez.
– A napi szociális ebédkihordás mellett állandó programnak számít keddenként a kaposvári kórházi járat, csütörtökönként Osztopánba vagy Somogyjádra viszem az érintetteket háziorvoshoz, utána pedig beautózom Kaposvárra kiváltani a gyógyszereiket – sorolta a szokásos feladatait Tóth György, aki 21 éve dolgozik falugondnokként a félezres somogyi kistelepülésen. – Igény szerint hetente egyszer beviszem a helyieket vásárolni a városba, kirándulások esetén én szállítom a gyerekeket és a civil szervezetek tagjait, utóbbiaknak a napi tevékenységébe is besegítek, ahogyan a szociális munkába is a nappali ellátás során. Ha valaki tartósan kórházban van, meglátogatom, ahogyan akkor is, ha hazaengedik, hiszen olyankor biztosan elkél a segítség. Szerencsém van a falu vezetésével, nem várják el, hogy én foglalkozzak a közmunkásokkal, hagynak dolgozni a bevett ritmusom szerint, s szerintem ez kell, hogy jól működjön a szolgálat: ha nem telepszik rá a testület és a polgármester, sokkal hasznosabb tud lenni az ember.
A várdaiak pedig megszokták, hogy Tóth György segít nekik a mindennapi apró-cseprő ügyekben is, ahogyan többektől hallottuk, filozófiája szerint olyan nincs, hogy valami nem megoldható, legfeljebb nem azonnal.
A jó falugondnok persze sokkal több mint ebéd- és gyógyszerkiszállító, vagy problémamegoldó: gyakorta rajtuk kívül nincs más, aki rányissa az ajtót az egyedül maradt öregekre.
A néhány jó szó is sokat segít, de a látogatások idején van mód körbenézni, akad-e elég élelem vagy épp tűzifa a portán. Régi mondás: a falugondok az, aki télen azt is nézi, melyik kémény nem füstöl, mert ott valami baj történhetett, ahol nem rakta meg az idős ember a kályhát. Várdához hasonlóan idehaza jelenleg körülbelül 2000 településen dolgozik falugondnok. Létszámuk az elmúlt két évben a harmadával nőtt, ugyanis míg korábban csak 600 fős lélekszám alatt alkalmazhattak a települések falugondnokot, addig 2020-től már 800, míg 2021-től 1000 lett a felső határ.
– A múlt év nemcsak ebben hozott változást – mondta lapunknak Csörsz Klára, a Falugondnokok Somogy Megyei Egyesülete elnöke, szakértő-oktató, a hazai falugondnoki szolgálat egyik alapítója. – A falugondokok képzése a civil szervezetektől átkerült a megyei önkormányzatokhoz, amelyek Borsod-Abaúj-Zemplén kivételével, egyszerűen kiadták felnőttképzéssel foglalkozó cégeknek a feladatot.
Ezek a cégek viszont nem működnek együtt a helyi egyesületekkel, megváltozott a képzés is, a korábbi 260 óra 180-ra csökkent.
Sok helyen ennek ellenére olyan falugondnok dolgozik, akinek nincs hivatalos papírja, ugyanis a pandémia miatt leálltak a képzések, azok csak az idén indultak újra, a végzettség nélküli falugondnokok türelmi időt kaptak a tanfolyam elvégzésére.
– A szolgálati tevékenység is átalakult az elmúlt években – jegyezte meg Csörsz Klára. – Az eredeti, szociális munka sajnos sok helyen háttérbe szorult, s a falugondnok inkább afféle helyi művezetővé lépett elő, aki irányítja a közmunkásokat, felügyeli a pályázatok végrehajtását, azaz kissé kiüresedett a pozíció.
Pedig a falugondnoki szolgálat – amelynek előzménye a Csereháti Településszövetség által 1990-ben elindított kíséreti program volt – azért indult el 1991-ben Somogyban és Baranyában, hogy a kistelepülésen élők helyzetét megkönnyítse, s napi kapcsolat épülhessen ki a rászorulók, az önkormányzat és a különféle intézmények között. A kapocs a falugondnok volt, aki nemcsak az ebédet szállította ki az érintetteknek, vagy vitte őket orvoshoz, de kiváltotta receptjeiket, segített a bevásárlásban, a téli tüzelő beszerzésében, a hivatali ügyintézésben. Eleinte csak a hátrányos helyzetű megyék kistelepülésein jöhettek létre szolgálatok, melyeknek pályáznia kellett a kormányhoz. 2000-ben aztán megalakult a Magyar Tanya- és Falugondnoki Szövetség, s a szaktárca – jelenleg az Emmi – ezen keresztül koordinálta a szakmai munkát. Ez is megváltozott, a minisztérium elvette a feladatot a civilektől, s átadta a szintén tavaly megalakult Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézetnek. Azóta a falugondnoki egyesületekben és szövetségben több évtizede dolgozó szakemberek – saját bevallásuk szerint csak – szívességből segítenek, ha kérdezik őket, mert hivatalosan, nincs igény véleményükre, tapasztalatukra, tudásukra.
– Sok település csak a száz százalékban államilag finanszírozott falugondnoki busz miatt vezette be a szolgáltatást – állította Csörsz Klára. – A Magyar Falu Programban már harmadszor lehetett kocsira pályázni, s akadnak falvak, ahol még a korábbi kettő is megvan. A legrégebbivel fuvarozzák a közmunkásokat, a másodikkal szállítják az ebédet, és akkor még ott az új is.
A falugondnoki buszok használata a télen komoly botrányokat kavart, több önkormányzat ugyanis bérbe adta külföldi utakra – sokszor sítúrára – a járműveket, noha a jogszabály erre nem ad lehetőséget. A falugondnoki buszt ugyanis legalább az üzemidő felében a szolgálat céljaira kell használni, s engedélyezett a személyszállítás is, ha például a helyi néptánccsoportot utaztatják vele, ám bérfuvarozásra nem lehet használni, s így bérbe adni sem ilyen célra.
– Azzal, hogy 1000 főre emelték a felső lélekszámhatárt, új feladatok is megjelentek, hiszen egy néhány száz fős településnek teljesen mások a problémái, mint egy ezresnek – folytatta Csörsz Klára. – Utóbbiaknál jellemzően sokkal több intézmény és szolgáltatás is elérhető, míg a kis falvakban nemhogy ugyanazok a problémák, mint 20 éve, de csak sokasodtak: már nemcsak intézmények nincsenek, de bolt, orvos, gyógyszertár sem, és továbbra is nagyon rossz a közlekedésük. A falugondnokság pedig alapvetően azzal a céllal jött létre, hogy a hozzáférést biztosítsa ezekhez, ha nem is javítva az életminőséget, de legalább elérve, hogy ne csökkenjen tovább.
2000 település
Ennyi községben dolgozik már falugondnok. Létszámuk az elmúlt két évben a harmadával nőtt, ugyanis míg korábban csak 600 fős lélekszám alatti helységben alkalmazhatták őket, addig 2020-től már 800, míg 2021-től 1000 lakos lett a felső határ.
Az első, a rendszerváltás után munkába álló falugondnokok még ezen szempontok alapján dolgoznak jellemzően ma is, az újak viszont sokszor inkább menedzserszemlélettel érkeznek, s ezáltal elveszik a leglényegesebb része a munkának: a folyamatos, akár napi személyes kapcsolat az érintettekkel.
– Sokan ugródeszkának tekintik a falugondnokságot a polgármesteri poszthoz – jegyezte meg Csörsz Klára. – Az elmúlt években legalább hatvan falugondnokból lett településvezető. Elég nagy a fluktuáció, mire beletanulna valaki igazán a munkájába, már tovább is áll.
Viszont Csörsz Klára szerint nem nehéz új jelentkezőt találni, főleg a kistelepüléseken, hiszen, ha nem is nagy a fizetés, de több, mint a minimálbér. Igaz, nem biztos, hogy a jelentkező alkalmas a feladatra. Noha az alapkövetelmény a 8 általános és a jogosítvány, mára jelentősen emelkedett a képzettségi szint, ami viszont azzal is jár, hogy a polgármester szívesen ad másfajta feladatokat a falugondnokának. Akinek ugyan hivatalosan a képviselő-testület a munkáltatója, de a munkáltatói jogokat a polgármester gyakorolja. Csakhogy azzal, hogy nem az eredeti feladatait végzi a falugondnok, a településen élőknek sérül az ellátási joga, de ez sok helyen senkit sem érdekel – hívta fel a figyelme Csörsz Klára. Pedig, ha jól működik a szolgálat, egy településen ennél olcsóbban nem lehet komfortosabbá tenni százak életét. A helyi szolgálatok működtetésére az állam évente 4,5 millió forintot ad, ebben a falugondnok bére mellett az autó fenntartási költségei is beleszámítanak. Vagyis jelenleg 9 milliárd forintból évente több mint egymillió kistelepülésen élő életét lehet megkönnyíteni.
