;

ellenzék;Kövér László;házelnök;Hadházy Ákos;parlamentarizmus;

Kövér László az Országgyűlés május 2-i alakuló ülésén, képviselőtársa, Lezsák Sándor és Áder János államfő között

- Kövér László a „fiatal generáción” kéri számon a parlamentáris normák lepusztulását

A házelnök lemondatná Hadházy Ákost, és az ellenzéki jogokat durván csorbító házszabályról azt mondta: az a „hatékonyabb” törvényhozási munkát teszi lehetővé.

Ami 2010 után történt, az minden korábbi elképzelést felülírt: egy olyan politikai generáció lépett be a Parlament kapuján 2010-ben, ami nemhogy az addig többé-kevésbé mindenki által betartott íratlan szabályokat rúgta fel, hanem ezen túlmenően már az írott szabályokat sem kívánta betartani – jelentette ki Kövér László, az Országgyűlés elnöke a Kossuth rádió Vasárnapi újság című műsorában.

A fiatal generációtól indult, de a teljes ellenzéket megfertőzte az a gondolat, hogy ha megnyerik a választást, akkor nem kell kétharmados többség ahhoz, hogy kukába dobják az alaptörvényt, mert azt meg lehet tenni feles törvénnyel is 

– fogalmazott.

Kövér László, aki házelnök volt akkor is, amikor a fideszes kétharmados többség által megszavazott házszabállyal hivatalosan is – ahogyan arról a Népszava is beszámolt – „szájkosarat” kapott az ellenzék 2019 decemberében, és jelentősen szűkítették az ellenzék politikai mozgásterét is, most az újabb kormánypárti kétharmados parlamenti többséggel végződő választás után a kampányban elhangzott ellenzéki véleményeket vette tűz alá.

„Volt olyan vélemény is, hogy majd Brüsszelben megíratják az új alternatív alkotmány szövegét, és kvázi egy népszavazással, mindenfajta törvényhozási procedúra nélkül elfogadtatják, egyesek pedig arra vártak, hogy az utcán tüntető tömegek forradalma fogja az alkotmánycserét kikényszeríteni. Több évtizedes, vagy több évszázados parlamentáris normák lepusztulásával vagyunk kénytelenek szembesülni.”

Kövér szerint nem az a kérdés: ő szigorú-e vagy sem, hanem az, hogy „ezek az emberek meg ezek a gondolatok hogy kerülnek egyáltalán a Parlament falain belülre”. Ezt arra a felvetésre válaszolta, hogy „az ellenzék szerint szigorúan lép fel házelnökként az ellenzéki képviselőkkel szemben”. Pedig a fideszes politikus elérzékenyülve emlékezett vissza, hogy 1990-ben, amikor először lett országgyűlési képviselő, „a meghatottságtól, megrendültségtől majdnem elsírta magát az alakuló ülésen, és nagyon sokan voltak még így”. Ismét a fiatalokat vette célba:

„Egy más politikai generáció másfajta hozzáállással lép be a Ház kapuján, tehát nem érzi azt az erkölcsi felelősséget, nem érzi azt a méltóságot, amit a falak önmagukban sugároznak.”

Mindezt mára is kivetítette, a mostani alakülésen példaként említve a frakciók egy részének kivonulását, vagy a Momentum frakció által eljátszott „méltatlan bolhacirkuszt”. Elismerte ugyan, hogy néha ők is (a fideszesek) „kreatívan értelmezték” a rendelkezésükre álló házszabályi lehetőségeket, szerinte bizonyos határokat soha nem léptek át. Mint fogalmazott, „lehet, hogy volt olyan gesztusunk, talán személy szerint nekem is (...), amit ma már nem vállalnék büszkén (...), de azért soha nem vontuk kétségbe a parlamentarizmus szabályainak az érvényességét.

Azt állította: még a fejükben sem fordult meg, hogy „erőszakkal próbálták volna megakadályozni” a törvényhozás normális menetét, és soha nem minősítették „tiszteletlenül, vagy mocskosszájúan” politikai ellenfeleiket. A 2010 utáni egyoldalú alkotmányozást „történelmi jogalkotásnak nevezte”, büszkén sorolva, hogy abban  megtiszteltetés volt részt venni egyszerű képviselőként is, a gombot nyomogatni meg a vitákban részt venni, de házelnökként meg különösen, ellenjegyezni egy ilyen törvényt”. Az említett házszabályról azt mondta: „lehetővé tette a hatékonyabb törvényhozási munkát”.

Az egyetlen ellenzéki képviselőt, aki az alakuló ülésen nem tette le esküjét, a független Hadházy Ákost felszólította:

Mondjon le, és akkor továbbra is nyugodtan csinálhat magából bohócot az ország bármelyik kistelepülésén, annak a határában, utcáján, erdő mélyén, ahol éppen közönséget talál magának, de az Országgyűlést, meg egyáltalán a közéletet, szerintem méltatlan dolog terhelni a saját személyes lelki problémáival.

A házelnök megjegyezte, hogy a politikus ugyan később leteheti az esküjét, de arra időpontot még nem tudott mondani. Mindezzel együtt nyugtatni,  próbálta a többi ellenzéki képviselőt azzal, hogy „mindenkinek lesz üléshelye a teremben, ennek kialakításakor igyekszik figyelembe venni az összes igényt, hogy mindenki úgy érezze, kompromisszumos megoldás született”. Ellenkező esetre viszont fenyegetett is, hogy „ennél nehezebb kérdésekben egészen biztos, hogy nem fogunk tudni megállapodni”.

Állítása szerint teljesítette főbb vállalását.