Az ezredforduló leggyorsabban fejlődő tudománya az archeogenetika. Amilyen gyorsan fejlődik, olyan erős mértékben van a segítségére humán tudományoknak (például történelemkutatás, régészet, antropológia), amelyeknek kutatásai mellől hiányzott egy megbízható természettudomány a maga egzakt módszereivel. Sorozatunkban ezt az egyre izgalmasabb és egyre több embert érdeklő témát járjuk körbe a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Intézet munkatársainak segítségével. A címben jelzett témáról ezúttal Szécsényi-Nagy Anna, az Archeogenomikai Intézet igazgatója beszél. Az intézet a tavalyi év első felében vált ki a kutatóközpont Régészeti Intézetéből és hivatalosan is önállóan működik, ráadásul a kutatólabort is megkapta, amelyben korábban is dolgoztak.
A téma azért is izgalmas, mert az 1991-ben a déli Alpok egyik olvadó gleccseréből előbukkanó, szinte teljes épségében megőrződött férfitest – Ötzi – nagyjából egykorú, vagy talán még korábbi is, mint az egyiptomi Óbirodalom (i.e. 2800-2200) fáraói. Az alpesi jégember körülbelül i.e. 3300 táján, a korai bronzkor elején élhetett, akkor, amikor Egyiptomban létrejöttek az első városok, s már léteztek a sumer civilizáció városállamai, például Ur, valamint a közép-ázsiai botaji kultúra, amelynek népe ekkor háziasította az első lovakat. Mégis sokkal többet tudunk róla, mint a híres uralkodókról. No persze, nem győztes háborúiról, hódításairól, piramisairól, hanem emberi mivoltáról. A tiroli Ötztal völgyről Ötzinek nevezett férfi az archeogenetika egyik legnagyobb ajándéka volt a természettől. A szintén fantasztikus állapotban lévő "Altáji Jégleányra" 1993-ban találtak rá, de egyelőre nem vizsgálták meg olyan alaposan, mint az alpesi jégembert, vagy csak nem közölték a vizsgálatok eredményeit nemzetközi tudományos felületeken. Ezért aztán az Ötzihez hasonló épségben megtalált, de annál jóval fiatalabb tetemet mindenféle névvel illették, aszerint, hogy minek gondolták egykori földi létében: Altáji Hercegnő, Altáji Papnő, Jégleány, Gyévuska.
Miben hasonlít és miben különbözik ez a két egykori ember?
Annak ellenére, hogy időben és térben nagy különbségek vannak Ötzi és a Jéglány (nevezzük így) között – mintegy 10 000 kilométer és 2500 év –, mégis felfedezhető köztük több kapcsolat is. Mindkettejüket a jég konzerválta, és mindkettő egyedi lelet. Ötzi azért is fontos lelet, mert a legrégebbi természetes európai múmia, akinek nemcsak a teste maradt meg, hanem a ruhája, szerszámai, tetoválásai is. Mindezekből, illetve a fizikai antropológiai vizsgálatokból, szerszámaiból nagy valószínűséggel lehet következtetni életmódjára, foglalkozására (hegyi pásztor lehetett). Sőt, ami igazán értékes információhoz juttatta nemcsak a tudósokat, hanem a ma élő embereket is: megmaradtak a belső szervei, a bélflórája, nyomon lehetett követni életének utolsó napját: merre járt, mit evett, hogyan halt meg. Milyen pollenszemcsék maradtak a hajában, milyen állatok bőréből készült a ruhája, cipője, milyen magas és hány kilós lehetett. Hasonlóképpen fontos információ volt, hogy ki lehetett deríteni betegségeit, vagy azokra utaló hajlamát.
Például?
A Nature Communications című folyóiratban 2012-ben megjelent tanulmány szerint hajlama volt szív- és érrendszeri betegségekre, Lyme-kóros lehetett és tejcukor-érzékenységet is kimutattak nála. Nemcsak a bélrendszerében talált baktériumközösségek árulkodtak a meglevő, vagy rá váró betegségekről, hanem a szájában és a fogkövében található DNS-minták is. Egyébként a bélrendszerében talált Helicobacter pylori baktérium arra utal, hogy gyomorfájdalmai lehettek, ez egy olyan fertőzés, ami esetleg gyomorfekélyhez is vezethet.
Ha jól tudom, a mai európai, sőt a mai magyar lakosság körében is általánosan előfordul ez a baktérium, és természetesen az általa okozott betegségek sora is. Ez ugyanaz a baktérium, mint amit Ötziben találtak?
Nos, ennek a baktériumtörzsnek a vizsgálata igazi tudományos csemege a kutatók számára. Az a baktérium genom, amit Ötziben találtak, hasonló a mai emberek bélflórájában találhatóhoz, azonban egy ázsiai (ma leginkább Észak-Indiában fellelhető) baktériumtörzshöz tartozik. A mai európaiakban viszont egy Ötzinél későbbi, az ázsiai és az afrikai baktériumtörzsek keveredéséből származó típus található meg. Így Ötzi révén kaphattunk egy legkorábbi dátumot ezen kórokozó-vonalak találkozására. Ettől még persze nem gondoljuk azt, hogy Ötzi Indiából jött, félreértés ne essék. Ennek a baktériumnak a rézkor utáni történetéhez további leletek szükségesek.
Mit tudunk Ötzi genetikájáról?
Ötzi anyai vonalát (mitokondriális DNS-ét) 2008-ban vizsgálták, ami az akkori technikai lehetőségekkel valami hihetetlenül heroikus munka volt – ez is bizonyítja, hogy az archeogenetika vizsgálati módszerei milyen óriási léptekben fejlődtek: ma ez néhány napos munka lenne. Kiderült, hogy olyan haplocsoportba tartozik, amely a mai európai lakosság 5-10 százalékában megtalálható. Az az alcsoport, amelybe Ötzi is tartozott, ma már eltűnt. A mintegy 6-8 ezer évvel ezelőtt ezt a haplocsoportot is hordozó, Anatóliából érkezett emberek honosították meg és terjesztették el a mezőgazdaságot, a földművelést és állattenyésztést Európában. Ötzinek tehát nem maradtak fenn anyai ági rokonai, de azok az emberek, akikkel az apai vonala kapcsolatba hozható, hagytak genetikai leszármazottakat, mégpedig leginkább Szardínián és Korzikán.
Mi lehet ennek az oka?
Nagy valószínűséggel az, hogy az egybefüggő szárazföldön az elmúlt ötezer évben hatalmas népmozgások voltak (és most nem csak a népvándorlásra hivatkoznék), míg erre a két szigetre csak kevesebb jutott belőlük. A tiroli kutatók sok ezer környékbeli férfi vizsgálata során 19 olyan, ma élő tirolit találtak, akik hordozzák Ötzi Y-kromoszómáját, apai ágon tehát rokonai (esetleg leszármazottai) lehetnek. Visszatérve Ötzi felmenőire: azok az emberek a genetikai állományuk szerint (ahogy említettem) nyilvánvalóan Anatóliából érkeztek, benépesítették Európát a Balkánon és a Kárpát-medencén keresztül Elzászig és a Visztula völgyéig. Ötzi is ebbe a tipikus, földművelő, állattenyésztő tevékenységgel foglalkozó újkőkori népességre igen jellemző apai vonalba tartozott, annak ellenére, hogy ő már egy későbbi időszakban, a rézkorban élt. Teljes genom szinten azonban Ötzi hasonlít a környék rézkori populációihoz, nem különül el attól.
Ennél jóval kevesebbet tudunk a Jégleányról.
Valóban, róla sokkal kevesebb adat került a nemzetközi információs folyamba. Különböző fizikai és MRI-vizsgálatokat elvégeztek a múmián, sejtik a betegségeit és a halálának okát, a genetikai eredmények azonban bizonytalanok. Ha alaposabban utánanézünk, főként blogokban és legfeljebb népszerű tudományos újságcikkekben találunk nyomokat, de hát ezek nem komoly, tudományos publikációk. Megpróbáltam e-mailben felvenni a kapcsolatot egy novoszibirszki kollégával, de mostanáig nem érkezett válasz. Addig is annyi biztos, hogy nem közönséges halandó lehetett, hiszen a feltárt temetkezési körülményei olyanok, mintha legalábbis egy törzsfőnök vagy annak felesége lett volna. Éppen ezért gondoltak (és persze közöltek is) róla mindenféle elképzelést. Hogy csak két, igazán szembeszökő dolgot mondjak: hatalmas, különleges fejdísszel temették el és hat lovat temettek mellé, ezek nem voltak jellemzőek a korabeli nők eltemetésekor.
Őseink és a neandervölgyiek meg a gyenyiszovaiak – Elődeink bennünk vannak (4.)S ha jól tudom, rendkívül érdekes tetoválások voltak a testén.
Igen, akárcsak Ötzin, noha majdnem kétezer év választja el egymástól őket.
Minket is annyi választ el a papnőtől, és ma újból nagy divat a tetoválás. Kíváncsi lennék, hogy két-három- vagy ötezer év múlva hogyan fogják elnevezni a mai kultúránkat. Tudjuk, hogy ez a Jégleány milyen néphez, milyen kultúrkörbe tartozott?
Természetesen. Az úgynevezett paziriki kultúrába és a szkíta népek körébe. Ennek egyértelmű jelei vannak például szarvas formájú tetoválásaiban, a sírmellékletekben, és természetesen a temetkezési körülményekben. Hogy az archeogenetika felől közelítsek: a paziriki kultúra genetikai jegyeit már korábban elkezdték vizsgálni (a Jégleánytól teljesen függetlenül) apai és anyai vonalak mentén és főleg európai típusokat találtak közöttük. A szkíták egy összefoglaló név, ami számos csoportot, népet takar. Genetikai eredetükről tavaly jelent meg az első komolyabb, már teljes ősi genomokat felhasználó munka. Annyit azért tudunk, hogy egyrészt az Urál és az Altáj közti sztyeppén élő késő bronzkori népekből eredtek, másrészt pedig egy belső-ázsiai (jelen tudásunk szerint a mai Észak-Mongólia területére tehető) csoport alkotta a genetikai állományukat. Továbbá, kisebb és változó mértékben baktriai géneket is kimutatnak bennük (Baktria a Hindukus és a Pamír közti termékeny régió). Az Altáj mintegy találkozási pontként értékelhető Kelet-Ázsia és Nyugat-Szibéria közt, évezredek óta. Vagyis a szkíták is nagy népkeveredés eredményeként jöttek létre, s ez a folyamat szinte minden más, korabeli népességre jellemző. Nos, egy ilyen népből való a Jégleány is.
