Minden olyan simának tűnt. Az oroszok Ukrajna elleni agressziója után két héttel Emmanuel Macron uralta a közvélemény-kutatásokat, még Marine Le Pennel szemben is 20 százalékos előnyt jósolnak neki a második fordulóban. Most pedig annyira szorossá vált a verseny, hogy a Harris közvélemény-kutató szerint Macron már csak három százalékkal vezet, vagyis hibahatáron belüli a különbség. Sőt, egy kisebb közvélemény-kutató már Le Pent látja az élen.
Mi történt közben? A háború kitörése, illetve az ukrán menekültek tömeges, az Európai Unióba áramlása a francia közvéleményt is megrázta, és szemben például Londonnal, Párizs nagyon szolidáris volt a menedékkérőkkel. A francia közvélemény egyértelműen Oroszországot tartotta agresszornak és a helyi sajtó a bucsai vérengzéssel is sokat foglalkozott. A franciákat némi büszkeséggel töltötte el, hogy Emmanuel Macron igazi államférfiúi erényeket csillogtatott, az Európai Unió soros elnökeként igyekezett Vlagyimir Putyinnal is kapcsolatban maradni, s minden tőle telhetőt megtenni a tűzszünetért. Persze a francia elnök lehetőségei korlátozottak voltak és már a háború előtt is meg kellett tapasztalnia, hogy az orosz elnök megváltozott, ahogy egy ízben fogalmazott, mintha démonokat üldözne.
Macron béketeremtő erőfeszítéseit nem koronázta siker, de Le Pen felemelkedését elsősorban nem ez magyarázza. Szakértők valószínűleg sokat elemzik még az elnök kampányát és firtatják: tényleg jó ötlet volt-e sokáig csak külpolitikával foglalkozni és az utolsó pillanatra hagyni a bejelentést arról: elindul az elnökválasztáson? A konzervatív Le Figaro úgy vélte, hogy ez azért kockázatos, mert a vele szembeni esetleges vádakra nincs elég ideje válaszolni.
S épp a kampány finisében került elő egy vád, amellyel szemben folyamatos védekezésre kényszerült. Egy szenátusi jelentés feltárta, hogy a 2018 és 2021 között több mint kétszeresére emelkedtek a tanácsadókra költött költségvetési kiadások, a 2018-as 379 millió euróról 2021-re csaknem 893 millió euróra. A jelentés azt is felvetette, hogy e pénzek egyik fő kedvezményezettje, a McKinsey az elmúlt évtizedben nem fizetett társasági adót Franciaországban, amit az amerikai cég tagad. Mindez azután történt, hogy a Politico 2021 elején nyilvánosságra hozta: Franciaország kezdetben a McKinsey tanácsaira támaszkodott a koronavírus-válság kezelését illetően, s ez is idézhette elő, hogy a kormányzat lassan reagált a krízisre. Míg az ilyen cégek széles körű alkalmazása számos angolszász országban bevett gyakorlat, Franciaországban a kormány inkább a nagy tekintélyű közszolgálatra támaszkodik magánvállalkozók bevonása helyett.
Szakértők szerint a kampány szempontjából nem szabad túlbecsülni a McKinsey ügyet, mert az emberek nem igazán értik, miről van szó. De azt látják, hogy az elnök folyamatosan magyarázkodásra kényszerül.
Le Pen népszerűsége növekedésének további oka egy természetesnek nevezhető folyamat: a voksolás következtével azok a választók, akik semmiképpen sem akarnak bizalmat szavazni Macronnak egy második mandátumra, a vele szemben legesélyesebb jelölt mögött sorakoznak fel. Jól látható, hogy Le Pen felemelkedésével egy időben folyamatosan csökkent a Republikánusok elnökjelöltje, Valérie Pécresse és a szélsőjobboldali Éric Zemmour népszerűsége, s ez utóbbi két jelölt együttesen talán a szavazati arányok 20 százalékát sem éri majd el most vasárnap.
Végezetül Le Pen a választási kampányban ügyesen húzta elő a megélhetés kártyáját. Az infláció már az év elején nőtt, a háború után pedig még inkább megemelkedett az áram, a benzin és a gáz ára, nőttek a franciák kiadásai, s felmérések szerint egyértelműen ez a kérdés foglalkoztatja most őket legjobban.
Macron, látva az egyre aggasztóbb közvélemény-kutatási adatokat, múlt hétvégén már a szélsőjobboldali veszélyre figyelmeztetett, mindenesetre érdekes, hogy ezt a témát csak a kampány finisében hozta elő. Kérdés azonban, hogy a populizmus emlegetése mennyire hatékony fegyver Le Pennel szemben, aki az eltelt években elmozdult a centrum felé, vagy legalábbis kevésbé tűnik radikálisnak Zemmourhoz képest. Kampányához a francia pénzintézetek nem folyósítottak hitelt, ezért egy magyar banktól kapott támogatást, amiből jól látszik, hogy a magyar kormányzat kinek a pártját fogja az elnökválasztás során.
Macronnak most arra kell koncentrálnia, hogy megakadályozza Le Pen népszerűségének további emelkedését. Most úgy tűnik, Le Pen nem tud 22 százalék fölé kerülni, az elnök viszont tartja 27,5-28 százalékát. De ez a néhány százalék még semmit sem jelent a második fordulóra nézve, sok függ a mozgósítástól és attól, hogy az egyes jelöltek mekkora tartalékokkal rendelkeznek.
Az eltelt években a francia belpolitika egyértelműen a jobboldal felé mozdult el, s ez Macron politikájáról is elmondható. A Libération például a jobboldal központi alakjának minősítette. A lap szerint erre utal, hogy felülvizsgálnák a kitoloncolási szabályokat, akiknek elutasítják a menedékkérelmét, azoknak nem lesz lehetőségük fellebbezni, el kell hagyniuk Franciaországot.
A két forduló között ezért Macronnak nyitnia kell a baloldal felé. Minden attól függ, mennyire mozdulnak meg érte a baloldali szavazók, s hajlandóak lesznek-e az urnákhoz járulni azért, hogy elkerüljék a nagy veszélyt, Le Pen győzelmét.
