Az ukrajnai háború következményei különösen jól érzékelhetők Peruban, ahol kaotikus jelenetek játszódtak le az utcákon, az emberek boltokat fosztogattak. Az infláció már az év elején éreztette hatását, de felgyorsította Oroszország Ukrajna elleni agressziója. Az Oroszországból származó exporttermékekből hiány keletkezett, illetve jelentősen megdrágultak.
Afrika és Ázsia államaiban is tapintható a feszültség. Szudántól Sri Lankáig tüntetnek az áremelkedések miatt, Kenyában pánikszerű vásárlásokra került sor a benzinkutakon. Marokkóban, Tunéziában vagy Líbiában hiánycikké váltak az alapvető élelmiszerek, például a liszt, ráadásul mindez épp a ramadán kezdete előtt.
A hiány és az infláció térdre kényszerítheti az amúgy is törékeny gazdaságú országokat. A kormányok is egyre nagyobb bajba kerülnek, hiszen az emberek az ország vezetését hibáztatják az áremelkedésért, az egyre nagyobb mértékű elszegényedésért. Egyes kormányok a támogatási rendszer kiszélesítésével próbálják meg elejét venni az elégedetlenségi mozgalomnak, de a nyersanyagárak világpiaci árának drasztikus emelkedése miatt ezek az intézkedések csak ideig-óráig működnek, ráadásul az államadósság megugrása nyomán beláthatatlan következményekkel járó piaci folyamatokat indítanak el.
A tiltakozási hullám már Európát is elérte. Egyelőre a tüntetések inkább a kontinens déli részét jellemzik, állapította meg összefoglalójában a Die Presse. Főleg azokról az országokról van szó, amelyeket különösen érintett a 2008-ban kitört pénzügyi válság és amelyekre súlyos csapást jelentett a koronavírus-válság is.
Spanyolországban kezdetben a kisebb fuvarozócégek tiltakoztak a magas gázolajár ellen. A megmozdulás azonban gyorsan országos sztrájkká nőtte ki magát. A tiltakozó akciókhoz egyre több tehergépkocsi-vezető is csatlakozott: megakadályozták a bejutást egyes gyárakba, megszakadtak az ellátási láncok. Később a tüntetések más szektorokra is átterjedtek. Az infláció márciusban már majdnem elérte a tíz százalékot, amire 1985 óta nem volt példa. Elsősorban az áram és az üzemanyagárak emelkedtek. Március végén Madridban 150 ezren tüntettek, a gazdák pedig traktoraikkal csatlakoztak az akcióhoz. A megmozdulást a szélsőjobboldali Vox szervezte, Pedro Sánchez szociáldemokrata miniszterelnök pedig válaszként kiszélesítette az üzemanyag-támogatási rendszert.
Olaszországban 1991 óta most a legmagasabb az infláció, de itt egyelőre messze nincs szó olyan tiltakozásokról, mint Spanyolországban - minden bizonnyal a jelentős kormányzati támogatásnak köszönhetően. Február végén és március közepén azonban a szicíliai teherautó-vezetők és halászok sztrájkjai zavart okoztak az ellátási rendszerben; a tiltakozást itt is az üzemanyagárak emelkedése váltotta ki.
A választási kampányhajrában lévő Franciaországban a kormányzat attól tart, hogy megismétlődnek a sárgamellényesek tüntetései: a 2018-as és 2019-es, gyakran erőszakba torkolló megmozdulások akkor is a magas üzemanyagárak miatt törtek ki, a tiltakozók blokádokat emeltek Párizs és más városok utcáin, súlyos gondot okozva Emmanuel Macron elnöknek. A hétvégi elnökválasztásra készülő Franciaországban egyelőre nyugalom honol, nagy kérdés, meddig.
Görögországban szerdán általános sztrájkot hirdettek. „A bérek nem elegendők, a számlákat nem lehet kifizetni”, hangoztatták a tüntetők. Az ukrajnai háború kezdete óta a földgáz ára 78 százalékkal nőtt. Albániában különösen robbanásveszélyes a helyzet: márciusban 200 százalékkal nőtt a benzin ára, s demonstrációk kezdődtek az egyre nehezebb megélhetés és a kormány költségcsökkentő intézkedései miatt. Hétvégén már Nagy-Britannia 20 városában is tüntettek hasonló okokból, vagyis az infláció távolról sem csak a dél-európai polgárok számára jelent gondot.
