Sokat töprengtem, hogy mi legyen a tárgya a mai írásomnak. Mindenképpen valamilyen aktuális témát akartam választani, és hát mi lehet aktuálisabb, mint a vasárnapi választás. De vajon miről és mit lehet írni, ami a megjelenés napján, hétfőn is érvényes? Hiszen amikor az olvasók elé kerül ez a tárca, akkor már jó eséllyel ismerni fogják a választások eredményét, azt, hogy folytatódik-e az elmúlt 12 év, vagy végre egy új kormány kap lehetőséget. Amikor ezt írom, nem vagyok birtokában e tudásnak – jósolni vagy tippelni pedig nem szeretnék. Ebben a helyzetben kapóra jött egy pénteki filmélményem.
A szóban forgó film, a Max Barbakow által rendezett Palm Springs; a Paramount Network csatorna pénteken, április 1-je alkalmából elkövette azt a geget, hogy egész nap ezt az egyetlen filmet vetítette, egymás után 12-szer. Ráadásul aznap a reklámszünetek ajánlói is kivétel nélkül mind ugyanezt a filmet népszerűsítették, sőt, a Paramount Network külön kamuhirdetéseket készített, amelyekben Palm Springset hol gyógyszerként – kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét –, hol sörként, hol turisztikai célpontként reklámozták.
Nem véletlenül esett a csatorna választása erre a 2020-ban bemutatott amerikai filmre: a Palm Springs szereplői ugyanis időhurokba kerülnek, ugyanazt a november 9-i napot élik át egymás után sok százszor vagy ezerszer, bármit is tesznek, mindig ugyanaznap reggel ébrednek, és kezdődik elölről minden.
Nagy társaság gyűlik össze egy esküvőre a kaliforniai Palm Springs nevű kisvárosban, az Andy Samberg alakította főhős eleinte egyedül van az időhurokban, annyiszor élte már át ugyanazt a napot, hogy nem is tudja, előtte mit csinált. Neki köszönhetően a társaság további két tagja is bekerül a csapdába; egy átdrogozott éjszaka után a J. K. Simmons által játszott idős férfi, majd a főhős szerelme, a Cristin Milioti megszemélyesítette fiatal lány. Egyikük sem örül, amikor rájön, hogy időhurokba került, az idős férfi bosszúból többször megpróbálja – sikerrel – megölni a főhőst, és a lány is szeretné visszakapni a régi életét – ám hiába halnak meg, lesznek akár öngyilkosok, kezdődik elölről a november 9-i nap. Hőseink tehát nem mindig ugyanazt teszik ezen a napon, ellentétben a többi szereplővel, sőt, mindenfélével megpróbálkoznak, hogy szabaduljanak, mindhiába.
Nos, április 1-jén magam is belekerültem ebbe az időcsapdába; legalább kétszer, de egyes epizódokat tekintve inkább többször végignéztem a Palm Springset. Egyrészt a film rendkívül szórakoztató, másrészt pedig olyan érzésem támadt, hogy éppen ezt a helyzetet fogom átélni április 4-én reggel: bármi is történjék, a választások másnapján arra ébredek, hogy ismét újraindul a négy év, a Fidesz megint győzött. Ami eléggé elkeserített, mert gombócból is elég 12, nem szeretnék további éveket Orbán uralma alatt megérni. Az a jó hírem, hogy a Palm Springs hősei végül kikerülnek az időhurokból: a lány nekiáll kvantumfizikát tanulni, s egy robbantás a megfelelő pillanatban végül elhozza november 10-ét.