A jövő hét vasárnapján esedékes francia elnökválasztás közeledtével két jelenség figyelhető meg. Egyrészt csökken a különbség Emmanuel Macron elnök és Marine Le Pen között, másrészt egyre jön fel, s már a harmadik helyen áll Jean-Luc Mélenchon, a legerősebb baloldali jelölt, akinek hívei azt remélik, hogy ő kerül Macron mellett a második fordulóba. A legradikálisabb jelölt, Éric Zemmour ugyan maga is tisztában van azzal, hogy nincs esélye az elnökségre, de ő most elsősorban nem is erre gondol, hanem arra, hogy mozgalma, a Reconquête! („Visszafoglalás”) legyen a jobboldal vezető ereje. Éric Zemmour már régóta hirdeti, hogy egy egységes jobboldalra van szükség, aminek élén persze ő állna, de Le Pen hallani sem akar erről. Ami Valérie Pécresse-t, a jobbközép Republikánusok elnökjelöltjét illeti, az ő célja már csak az lehet, hogy legalább tíz százalék felett teljesítsen az első fordulóban.
Bár a felmérések szerint már csak 7-10 százalék Macron fölénye Le Pennel szemben, a második forduló favoritja továbbra is a hivatalban lévő elnök. Mi állhat amögött, hogy Le Pen népszerűsége egyre kúszik feljebb? Ez teljesen természetes folyamat. A választás közeledtével azok, akik nem akarják továbbra is Emmanuel Macront látni az elnöki székben és rokonszenveznek a jobboldali populizmussal, egyre inkább azon jelölt mögött sorakoznak fel, akinek a legnagyobb esélye van a hivatalban lévő elnök legyőzésére. Ez pedig egyértelműen Le Pen, aki jobban meg tudja szólítani a szegényebb rétegeket, a munkásokat. Éric Zemmour intellektuálisabb nála.
Marine Le Pent, a szélsőjobboldali populista Nemzeti Tömörülés (RN) elnökét sokként érte az Ukrajna elleni orosz agresszió, még közvetlenül a háború előtt is dicsérte Vlagyimir Putyint, ezeket a kijelentéseit könnyen a fejére lehetett olvasni. A háború első két hetében ezért szárnyalt Emmanuel Macron népszerűsége, mivel az egyedüli olyan politikai személyiségnek tűnt Európában, aki tevékenyen képes fellépni a békéért.
Később azonban a háború a mindennapok részévé vált, a franciák egyre kevésbé foglalkoztak az agresszióval, s az azt kiváltó menekülthullámmal, figyelmük ismét a mindennapi megélhetést érintő témák felé fordult. S ezt a változást ügyesen aknázta ki Le Pen, aki ért ahhoz, hogy egyszerű, mindenki számára érthető üzeneteket fogalmazzon meg. Mostanság azt hangoztatja, hogy „vissza akarja adni a franciák a pénzét”, vagyis honfitársai többet tudjanak vásárolni a bérükért. Másfél héttel az első forduló előtt a vásárlóerő került a kampány középpontjába, mondta el a Le Figarónak Frédéric Dabi, az Ifop közvélemény-kutató főigazgatója. Az intézet legutóbbi, március 25-i közvélemény-kutatásában a megkérdezettek 59 százaléka közölte, hogy a vásárlóerő védelmét tartja a legfőbb témának, messze megelőzve az egészségügyet (38%), a bűnözés elleni küzdelmet (30%) és a társadalmi egyenlőtlenségeket (28%).
Ugyanakkor a szakértő azt is megállapítja, hogy a választók egyik jelölt életszínvonal-emelésével kapcsolatos állításának sem hisz, tehát azt sem lehet mondani, a többség úgy látja: ha Le Pen nyer, akkor tényleg sokkal jobban élnek majd. De abból a szempontból helyzeti előnybe került Éric Zemmourral és Valérie Pécresse-szel szemben is, hogy ő már ezt a kérdést szeptemberben kampánytémájává tette meg. Amint egy munkatársa megjegyezte, akkor még „hülyének is néztek minket emiatt”. Ami Emmanuel Macront illeti, a kampány finisében igyekszik összekötni a vásárlóerőt a munkanélküliséggel, hiszen rég volt ilyen alacsony az állástalanok aránya.
Marine Le Pen második helyére tehát nagy az esély, az e tekintetben biztató közvélemény-kutatási eredmények ellenére mégsem mehet teljesen biztosra. Amint Jérome Jaffré a Közvéleménykutató és -ismereti Központ (Cecop) igazgatója is rámutatott, a legnagyobb bizonytalansági tényező a részvétel. Bár sokhelyütt a populisták szavazótábora a leglelkesebb, Franciaországban ez nincs így, a Nemzeti Tömörülés támogatóit nehezebb rávenni arra, hogy éljenek szavazati jogukkal. Ezt igazolta a tavaly júniusi regionális választás is, amelyen minden előzetes jóslatra rácáfolva gyengén szerepelt Marine Le Pen pártja, mert választóinak jelentős része maradt távol az urnáktól. Jérome Jaffré szerint fennáll a veszélye annak, hogy az utóbbi évtizedek elnökválasztásait tekintve az egyik legmagasabb lesz a távolmaradók aránya, amely a 30 százalékot is elérheti. S már közvélemény-kutatók is erre a következtetésre jutottak. Ugyanakkor az akár történelmien alacsony részvétel után bírálatok érhetik Emmanuel Macront is, mutat rá a szakértő, mondván, elbagatellizálta, lekicsinyelte a kampányt, eleve későn jelentette be elnökjelöltségét, inkább külpolitikai kérdésekkel foglalkozott és nem állt ki televíziós vitára a többi elnökjelölttel szemben.
A voksolás sajátossága, hogy amennyiben Macron mellett Le Pen jutna a második fordulóba, akkor Éric Zemmour érdeke a jelenlegi elnök győzelme lenne. A Nemzeti Tömörülés elnöke arra utalt, hogy többször már nem indulna elnökjelöltként és így nagyobb esély lenne arra, hogy megvalósuljon Éric Zemmour álma, az egységes jobboldal.
És ha Jean-Luc Mélenchon futna be?
A francia elnökválasztás a baloldal Waterloo-jának ígérkezett. A szocialista jelöltet, Anne Hidalgót például mindössze három százalék körül mérik. Minden jel szerint a baloldal becsületét az Elégedetlen Franciaország (FI) párt vezetője, Jean-Luc Mélenchon mentheti meg, akinek a támogatottsága hónapokig tartó 10 százalék körüli stagnálás után márciusban kezdett lassan, de folyamatosan növekedni, mígnem most hétfőn elérte a 15,5 százalékot az Ipsos felmérése szerint. Bár még mindig nagy, 3-7 százalékos a lemaradása Marine Le Pen mögött, Jean-Luc Mélenchon most azzal biztatja támogatóit, hogy igenis lehetséges a második fordulóba való bekerülés. Arra utal, hogy 2017-ben is jobban szerepelt az előzetes jóslatoknál, fél százalék híján elérte a 20 százalékot. Szakértők szerint azonban csekély az esélye annak, hogy Jean-Luc Mélenchon lenne Emmanuel Macron ellenfele április 24-én, mert a baloldali radikális jelölt nem rendelkezik kellő tartalékokkal.
