A sort még nagyon hosszan lehetne folytatni, de feltűnhet, hogy egy különösen fontos párosítás biztosan hiányzik. És igazuk van! A „jogállam vagy az orbáni önkény állama” hiányzó szópár nem a feledékenységem okán maradt ki, hanem azért, mert ma mindkettő egyszerre része a mindennapjainknak, ezzel szétzilálva a jogbiztonságunkat.
A ma hatályos jogrendszerben, így a bírói döntésekben is, mint egy rákos daganat, úgy burjánzik a diktatúra joga. Elvileg ez lehetetlen lenne az Európai Unió egyik tagállamában, de mégsem az! Az Orbán önkényét kiszolgáló jogászoknak, bíróknak, ügyvédeknek sokáig okozott gondot az Unió azon elvárása, hogy a tagállami alkotmányoknak kötelezően tartalmazniuk kell az emberi jogok egyezményében leírt jogok elsőbbségét, amely jogok elvben kizárják a diktatúrák számára nélkülözhetetlen, a hatalmat gyakorlók jogi felhatalmazásainak beillesztését az ország alkotmányába. Az esküiket megszegő orbáni jogászok 2013-ban, az Alaptörvény negyedik módosításakor egy „különleges megoldást” találtak Orbán számára. Az Alaptörvénybe emeltek egy új, az Alkotmánybíróság működését korlátozó szabályt (24. cikk, 5. bekezdés), mely szerint: „Az Alkotmánybíróság az Alaptörvényt és az Alaptörvény módosítását csak a megalkotására és kihirdetésére vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények tekintetében vizsgálhatja felül.”
Az új szabály azt jelenti, hogy az Alaptörvényben foglaltakat addig egyedül felügyelni jogosult Alkotmánybíróságtól magában az Alaptörvényben vették el azt a jogot, hogy az Alaptörvény módosítása, kiegészítése esetén megvizsgálhassa, hogy az új előírás nem ütközik-e valamely, már korábban az Alaptörvénybe foglalt másik alapjoggal.
2013-tól az Alkotmánybíróság kizárólag azt vizsgálhatja, hogy az új „orbáni kiegészítés” megszavazásakor meg volt-e a kellő parlamenti szavazat. Ez tette lehetővé azt a példátlan jogalkotást, hogy az Alaptörvényben egyszerre két államforma (a demokratikus jogállam és a diktatúra) jogszabályai is helyet kaphassanak. Tudományos munkám során már bemutattam, hogy egy ellenzéki választási siker esetén létezik jogállami megoldás a kettősség feloldására, de ma ilyen a hatályos Alaptörvény.
E kettősség miatt állíthatom, hogy a diktatúra gyakorlásához nélkülözhetetlen jogszabályok többsége, amelyek alkalmasak arra is, hogy Magyarország állami berendezkedését már most is diktatúraként jellemezzünk, mára szervesen beépültek a jogrendszerünkbe.
Egy aktuális példa az eddig leírtakra. A diktátorok tanulnak egymástól, és van, amikor Putyin utánozza Orbán Viktor jogalkotását. Az Ukrajna elleni orosz agresszió hetedik napján (2022. március 4-én) Putyin elnök előterjesztésére egy nap alatt lépett hatályba az a törvény, amely 15 év börtönnel fenyeget mindenkit, aki a hivatalos kormányzati közléstől eltérően értékeli az Ukrajna elleni orosz agressziót, annak napi híreit. 15 év – ha az orosz agressziót nem különleges hadműveletnek nevezi, ha eltér attól a hivatalos közléstől, hogy a hadműveletek az eredeti terveknek megfelelően folynak Ukrajnában, stb. Úgy gondolom, ilyen törvényt mindenki szerint csak egy diktatúrában lehet hozni. A nemzetközi hírügynökségek, féltve az újságíróikat a börtöntől, azonnal ki is vonultak az Orosz Föderáció területéről. A sajtószabadság, a független véleményalkotás nélkül ugyanis nincsen demokratikus jogállam, viszont a sajtószabadság, a véleménynyilvánítás jogalkotással és fenyegetéssel való korlátozása a diktatúra működését biztosító jogrend nélkülözhetetlen része.
2020 tavaszán Orbánnak egy kifosztott és magára hagyott egészségügy, egy alkalmatlan vezetőkből álló katasztrófavédelem állt rendelkezésére, hogy itthon szembenézzen a világjárvánnyal. A kifosztott egészségügy romokban hevert, az orvosok és a szakképzett nővérek hiányával küszködött, elavult felszerelésekkel, leromlott épületekkel rendelkezett, miközben a patikákban olyan egyszerű dolgokat sem lehetett beszerezni, mint fertőtlenítők, maszkok, stb. Orbánnak lépnie kellett, mert látható volt, hogy ebből nagy baj lesz, emberek sokasága fog kórházba kerülni, nagyon sokan meg fognak halni, és ez veszélyezteti a hatalmát. Igaza is lett! Az Orbán-kormány járványkezelésének „eredménye”, hogy – egy adott időszakban – az egész világon Magyarországon haltak bele a legtöbben a járványba, és még ma is ott vagyunk az első öt hely valamelyikén.
Orbán lépett és Putyin orosz diktátort jó két évvel megelőzően már 2020. március 30-án jogot alkotott magának, módosítva a Büntető törvénykönyv 322. és 337 paragrafusait – igaz Putyinnál kicsit visszafogottabban: egytől öt évig tartó szabadságvesztéssel fenyegette meg azokat, akik a különleges jogrend (közveszély, járványveszély) idején a kormány felfogása szerint valótlant, vagy akár valós tényt elferdítve állítanak, híresztelnek.
Emberek ezreinek halálához vezetően, a világon egyedülállóként a magyar kormány elzárta a valós információkat a járványról, annak kezeléséről, sőt tíz évre titkosította is az adatokat. Az „eredményt” ismerjük: lakosságarányosan nálunk haltak meg a legtöbben a járványban,
ugyanakkor ezt hírt a közmédia, a Magyar Távirati Iroda megpróbálta elhallgatni. Az orbáni hatalom a kritikusait törvénnyel is megfélemlítve, a tényeket oly eredményesen ferdítette el, s oly sikeresen fosztott meg minket a tények megismerhetőségétől, hogy a 2022-es választási kampányban naponta legalább százszor hangzik el közvetlenül tőle: „A szomszédunkban háború zajlik. A biztonságunkat fenyegető kihívással eltökélten és egységesen kell szembeszállnunk. Így tettünk a koronavírus és az azzal járó gazdasági válság idején is. Ma erősebbek vagyunk, mint korábban”.
Vagyis Orbán Viktor számára a közvélemény-kutatások igazolták, hogy a kormányzati járványkezeléssel kapcsolatos tényeket oly sikeresen tudták meghamisítani, hogy ma a kormány melletti szavazás szinte egyetlen, első számú indokaként a „sikeres járványkezelést” állítják a kampány középpontjába. Azt a magyarországi járványkezelést, amely tényszerűen a legrosszabb kormányzati járványkezelés volt a világon, melynek eredményeként legalább harmincezren haltak meg hazánkban – pedig ellenkező esetben ma is élhetnének.
A folyamat tehát, amelynek első lépése a 2020. márciusi jogalkotás volt, eredményre vezetett, és folytatódik. Idén március 10-én Orbán „szóvivője”, Gulyás Gergely bejelentette, hogy „a kormány utasította a rendőrséget, hogy rémhírterjesztés miatt minden esetben, amikor a bűncselekmény törvényi tényállása megvalósul, indítson eljárást azokkal szemben, akik valótlanul üzemanyag leállásról közölnek információkat és ezzel az autósokat becsapva több százméteres sorokat idéznek elő a kutak előtt.”
Visszatérve az Alaptörvényünkbe már fekélyként beépülő diktatúra jogára; pontosítanunk kellene a jogállammal kapcsolatos mindennapi megszólalásunkat, mivel a mai diktatúrák döntő többsége, így Oroszország és Magyarország is az államiságukat a diktatúra jogára építik fel. Orbán Viktor az elmúlt 12 évben tehát nem a jogállamot építette le, hanem az emberi jogokon alapuló demokratikus jogrendszerünket alakítja át az emberi önkényt mindenben kiszolgáló diktatúrájának fenntartásához szükséges jogrendszerré. Mivel elsősorban egy ország jogrendszere határozza meg az ország politikai berendezkedését, ezért állítható, hogy Orbán a demokratikus Magyarország törvényeinek átalakításával építi ki a maga diktatúráját.
Csak figyelnünk kellene Orbánnak és reprezentánsainak, legutóbb éppen Péterfalvi Attila adatvédelmi biztosnak azon kommentárjaira – amikor kritikusan rámutatunk valamely, a társadalmi elvárásainkkal össze nem egyeztethető bűnükre –, hogy ők tudatosan azt állítják, amit tettek, legyen az Pegasus-megfigyelés, közpénzek magánkézbe adása, nyilvánvalóan korrupciós közbeszerzés, az „törvényes” volt.
A jogállamnak számtalan formája létezik, amelyek éppen azzal különböznek egymástól, hogy a jog milyen politikai célt, államszervezetet szolgál ki. Létezik liberális jogállam, illiberális (szabad emberhez nem méltó, szolgai, kicsinyes, műveletlen) jogállam, szocialista jogállam, nemzetiszocialista jogállam, keresztényi jogállam, stb. Megjegyzem, hogy még a radikális iszlám államok működését is a saría előírásaira épülő jogrendszer szabályozza. A jogrendszerre épülő állami lét önmagában tehát nem csak a demokrácia sajátja.
Összegezve: Orbán tehát nem leépíti a jogállamot Magyarországon, hanem ennél sokkal veszélyesebbet tesz. Átalakítja a magyar jogrendszert és az igazságszolgáltatást egy, csak a diktatúrákra jellemző és a diktatúrát kiszolgáló, a hatalom mindenek felettiségére épülő jogrendszerré.
Ennek első lépését 2013-ban tette meg, amikor az Alaptörvény negyedik módosításával utat nyitott a mai kétarcú, azaz hibrid Alaptörvény számára. És nem eredménytelenül.
Ez a hibrid Alaptörvény tette lehetővé az Orbánt kiszolgáló Alkotmánybíróságnak, hogy megsemmisítse a Kúria döntését, amely a választójoggal összeegyeztethetetlennek ítélte a kormány járványügyi tájékoztatásaként küldött választási propagandaanyagát.
Ez a kétarcú Alaptörvény tette lehetővé az Orbánt kiszolgáló bíráskodás számára, hogy jogellenesnek minősítse utólag a pedagógusok sztrájkját, majd az újabb sztrájkbejelentésekkel összefüggésben jogszerűnek nevezzen egy kormányrendelettel elvont bírósági hatáskört annak megítélésében, hogy mi az elégséges szolgáltatás.
2013-tól biztosan több száz olyan rendelkezést és ítéletet lehetne nevesíteni, amelyek az Alaptörvénynek az emberi jogokon alapuló elemeivel összeegyeztethetetlen lennének, de a hibrid Alaptörvény új elemei mégis lehetővé (nem kötelezővé) teszik, hogy a diktatúrát kiszolgáló bírák is „rátaláljanak” a saját ítéleteik törvényi indoklására.
Álljuk útját április 3-án az Orbán diktatúra törekvéseinek!
