Interneten ajánlatos jegyet venni és időpontot jegyezni a bécsi Belvedere alsó épületegyüttesében január végén nyílt és május végéig látható kiállításra. Hatalmas az érdeklődés a „Dalí-Freud, Egy megszállottság” című bemutatóra, amely a katalán festőnek a pszichoanalízis és annak legnagyobb mestere, Siegmund Freud iránti rajongását illusztrálja. Mintegy száz tárgy (fotográfiák, filmek, könyvek, levelek, elemzések) látható a bordó színű falakkal, szőnyegekkel bevont, sötét tárlós teremben. A különleges hangulatú környezetben azonban mindössze 16 Dalí-festményt állítottak ki. A vendégkurátorként meghívott Jaime Brihnega Sierra szerint nagyon nehéz kikölcsönözni a műveket, az 1929–37 közötti alkotások szállításkor könnyen megsérülhetnek, s maga a bérlés is példátlanul drága: 700 ezer eurót kellett az osztrák múzeumnak fizetni érte.
Az ötlet, hogy a szürrealista festőt és a lélekgyógyász Freudot egy kiállításon hozzák össze, már 2014-ben felmerült, de a Covid és az utóbbi másfél évben elvégzett restaurálás késleltette a megnyitót, amelyre végül éppen akkor került sor, amikor a spanyol király, VI. Fülöp és felesége, Letícia egynapos látogatásra érkezett az osztrák fővárosba, s mindjárt a megnyitás feladatát is magukra vállalták. Kicsit úgy, mint azt maga a tömegkultúra ikonjának nevezett Salvador Dalí tette volna, akiről azt tartották, hogy feltűnősködéseivel jobban tudta eladni önmagát, mint a képeit.
Hosszú, cérnaszál vékonyságúra kipödört és égnek állított bajsza mindmáig emlékezetesebb sokak számára, mint festményei, és változatlanul él a legendákban az a húzása, amikor egy ruhátlan szőke szépséget kutyapórázzal a nyakában végigvezetett egy falu főutcáján. Megbotránkoztatásnak – sikerrel – szánt festménycíme is nehezen felejthető: „Néha maradéktalan örömmel köpök anyám képére.” Dalí sokat áldozott a népszerűségért, üres vásznakra is hajlandó volt aláírni a nevét, hogy a hamisítások is az ő dicsőségét szolgálják.
Az a tény, hogy a „fanatikus tekintetű” spanyol (ahogy Freud írta róla barátjának, a londoni találkozót összehozó Stefan Zweignek) mindössze egyetlen egyszer, 1938-ban, az osztrák orvosi londoni emigrációjában találkozott az általa már a húszas évektől rajongott analitikussal, kicsit túlzóvá teszi, hogy a két különleges személyiséget egy kiállításban kapcsolják össze. Hát még ha igazak az emlékezések, hogy a csodaműként bemutatott Nárcisz metamorfózisa című alkotása egyáltalán nem tette Freudot a szürrealizmus hívévé, csupán azt a megjegyzést engedte meg utólag magának, hogy „talán nem minden szürrealista festő bolond”.
De az eseményekhez tartozik, hogy Salvador Dalí, akinek meggyőződése volt, hogy az ő paranoid-kritizáló, tudat alatti műveit csak Freud mester tudná maradéktalanul megérteni, háromszor is próbálkozott bécsi látogatással, („Szürrealista Sacher-tortaként emlékezik erre a bécsi Kurier), de sohasem nyert bebocsátást. Analízis nélkül ontotta bizarr álmait, abszurd fantáziáit, szorongásos félelmeit ábrázoló képeit, ezeken többnyire a valóság elemeit rendezi meghökkentő, összefüggéstelen kapcsolatba.
A kiállítók ellenben logikát vittek bele a kiállításba, Dalí gyerekkorával kezdik, mintha csak Freud vizsgálódna. Az 1904-ben született művész az előtte egy évvel, mindössze két esztendősen elhalt bátyja nevét, a Salvadort örökölte, hosszú évekig próbálta bizonygatni, hogy ő az igazi Salvador, de szenvedett anyja korai halálától és apja tirannus természetétől is. Gyűlölet-szerelem kötötte feleségéhez, Galahoz, a számos más művészt is megihlető múzsához, ez a szenvedélyes kapcsolat is adhatott volna éppenséggel „munkát“ Freudnak.
Az Alsó-Belvederében kiállított szürrealista festmények komoly megfejtést igényelnek a látogatóktól is. Legyen szó az „Elefántokban tükröződő hattyúkról” , a székről, amelyből két égnek meredő kar helyettesíti a támlát vagy éppen az 1926-ban készült „Kompozíció három figurával”. A képen két heverő nő látható lengén öltözve a tengerparton, mintha egyiküknek három keze lenne. A harmadik személy egy meztelen tengerész, fehér matrózkalappal a fején. Csípőjénél vagy egy faág vagy egy fogkefe látható, távolban egy fehér vitorla.
Egy évvel a londoni találkozás után a régóta nagybeteg Freud meghalt, Dalí pedig elveszítette érdeklődését a pszichoanalízis iránt.
Infó
Dalí – Freud
Eine Obsession (Egy megszállottság)
Bécs, Alsó-Belvedere, május 29-ig
