Nem minden egyedülálló szingli
A 2016. évi mikrocenzus – a Központi Statisztikai Hivatal „kis népszámlálási” adatai – szerint hazánkban a 15 éves és annál idősebb népesség 34 százaléka nőtlen, hajadon családi állapotú, míg az özvegyek és az elváltak aránya 11-11 százalék. A hajadon nők és a nőtlen férfiak arányának növekedése lassuló ütemben ugyan, de folytatódik, a legidősebb korosztályokon kívül minden korcsoportban. A leglátványosabb növekedés a 2011-es népszámláláshoz képest a 30–39, valamint a 40–44 évesek körében következett be – ők vannak leginkább egyedül.
Rövid Irén szociológus Olyan jó egyedül? címmel készített tanulmányt, amely a Területi Statisztika folyóiratban jelent meg, majd a Mindennapi Pszichológiában közzétett, A nagy Ő nyomában című cikkében beszámolt újabb kutatási eredményeiről is. Eszerint nagyjából 251 ezer 20–49 éves szingli él Magyarországon. Ők azok, akiknek nincs tartós párkapcsolatuk, gyermekük, és nem kötöttek még házasságot. Még ennél is többen lehetnek azonban, akik a nagy Ő után kutatnak, nyitott szemmel járnak, készen arra, hogy rájuk találjon a szerelem. Bár a hétköznapi szóhasználatban a szinglit és az egyedülállót gyakran szinonimaként használják, statisztikai értelemben minden szingli egyedülálló, de nem minden egyedülálló szingli. Az egyedülállók azok a férfiak és nők, akik egyedül élnek. Tehát egy harmincas éveiben járó, független, magasan képzett, karrierjét szem előtt tartó gyermektelen nő, egy középkorú, elvált, kétgyermekes apuka, vagy a nyugdíjas korhatárt éppen átlépő, férje elvesztését követően özveggyé vált, három gyermeket felnevelő nő ugyanúgy egyedülállónak számít, ha a háztartást egyedül alkotja. A KSH adatait nézve tehát összességében legalább 1,2 millióan lehetnek egyedül, és számuk egyre növekszik. A kutató rámutat arra is, hogy szinte lehetetlennek tűnő feladat pontosan meghatározni, mennyien vágynak valóban tartós párkapcsolatra, arra, hogy végre megérkezzen számukra is „az igazi”. Ha a teljes képet szeretnénk látni, nem csupán annak egy szeletét, akkor a 20–49 éves szinglik mellett azokat is érdemes felkutatni, megszólítani, akik bár nem számítanak szinglinek, mégis a párjukat keresik – tette hozzá.
Jöhet herceg a fehér lovon?
Hogy erre minél pontosabb választ találjon, készített egy kutatást a Randivonal társkereső oldallal. Mások mellett arra keresték a választ, milyen az ideális társ, illetve párkapcsolat a társkeresők szerint. Létezik-e az igazi, vagy együtt, közösen kell tennünk azért, hogy azzá váljunk egymás számára? Mi lehet az oka annak, ha valaki még nem találta meg a párját?
A kutatásban részt vevők fele már több éve kereste a párját: tízből négyen több mint egy, de kevesebb mint négy éve vannak egyedül, hárman pedig már négy évnél is régebben. Mégsem adták fel a reményt, hogy egyszer megtalálják, ráleljenek szívük választottjára. Megosztotta a válaszadókat a kérdés, hogy létezik-e a nagy Ő, akit nekünk szánt a sors, vagy csak a képzeletünk szüleménye? Minden negyedik párját kereső teljes mértékig hisz abban, hogy létezik az igazi, és meg is fogja találni. Ugyanakkor pedig minden ötödik meg van győződve arról, hogy nincs nagy Ő, közösen kell tenni azért, hogy a párok azzá váljanak egymás számára. Van tehát, aki egy konkrét személyt keres, bízva abban, hogy az útjaik végül egymáshoz vezetnek, míg más úgy gondolja, hogy az összecsiszolódás, a kapcsolatba fektetett közös munka még ennél is fontosabb.
A koronavírus-járvány is befolyásolta a párkeresést: volt időszak, amikor gyakorlatilag csak a virtuális térben „találkozhattak” új, potenciális jelöltekkel a társra vágyók. A kutatásban részt vevők szerint azonban mégsem ez volt a legfőbb oka annak, hogy az adatfelvétel időszakában – ami éppen a 3. hullám idejére esett –, ezen a felületen keresték a párjukat. Leginkább a lehetséges partnerek száma vonzotta őket, hiszen az online térnek köszönhetően jóval nagyobb a „merítési” lehetőség, mint ha csak a közvetlen környezetükre hagyatkoznának. A legtöbb párkeresőnek a megbízhatóság, az intelligencia, valamint az újra és a közös élményekre való nyitottság volt a legfontosabb tulajdonság, amit leendő párjukban is szívesen felfedeznének. Ám az életkor is befolyásolta az igényeket: A 20-as éveikben járó párkeresők választásait még egyértelműen a szerelem iránti vágy irányítja, a 30-as és a 40-es korosztály számára is ez az egyik legfontosabb, de már a megbízhatóság után, az 50 éveseknél vagy annál idősebbeknél azonban már csak a negyedik helyre került a listán. A párjukat kereső egyedülállók szerint a leendő partnerrel szemben támasztott túlzott elvárások miatt lehetnek most oly sokan egyedül, de a saját magunkkal kapcsolatos elvárásaink is nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy pár nélkül töltjük a mindennapjainkat.
Bagoly, vagy pacsirta – nem mindegy
Ezt támasztja alá az ország RandiGurujának keresztelt Tóth Kornélia is. Az Igaztárs Társkereső Iroda vezetője 2006 óta segíti a hozzá fordulókat abban, hogy megtalálják az igazit. Több ezer jelentkezővel már sikerrel járt. Azt mondja, nála fontos, hogy a jelentkező komoly szándékú és független legyen. Amikor párt keres, már ne kísértse a múlt, engedje el korábbi társához fűződő érzéseit. Ha ez a jelentkezéskor még nem történt meg, Kornélia és kollégái segítenek a szakítás feldolgozásában. Szerinte amíg ez nem történik meg, nincs értelme a társkeresésnek. „Mikor azzal jön hozzám valaki, hogy olyan társat keres, amilyen az előző párja volt, akkor azt mondom, itt álljunk meg egy pillanatra, van még dolgunk a randevúk előtt.” A tudatos társkeresésben hisz, és azt ígéri, a korábbi csalódások után végre valós érzésekkel és szándékokkal találkozik a jelentkező. „Szívem csücske a párkapcsolat ápolása, szinten tartása. Ennek alapfeltétele, hogy annyit adjunk önmagunkból, amennyit az ismerkedés szakasza elbír, ne csak sodródjunk az árral. A rózsaszín és régóta várt érzések mellett figyeljünk a tényekre is.” Irodájában a társkereső nők és férfiak számának aránya kiegyensúlyozott. Ügyfelei között van 80 éves is, de inkább a 35–50 éves korosztály jelentkezik nála. „A fiatalabbak kevesebben vannak, ők inkább az online térben mozognak. Gyors jelölés, azonnali visszajelzés, nekik ez kell. Később viszont már általában megfontoltabbak, óvatosabbak az emberek.”
Az adatbázisba kerülésnek kétórás elbeszélgetés a feltétele, ilyenkor Kornélia a jelentkező szemléletére, életmódjára, különböző nézeteire kíváncsi. „A banálisnak tűnő tulajdonságok is fontosak, például az, hogy az illető bagoly- vagy pacsirtatípus. Aki éjjel kettőkor még zsizseg, nem valószínű, hogy jó kapcsolatot építhet ki azzal, akinek este nyolckor már leragadnak a szemei. De olyan embereket sem ajánlunk egymásnak, akiknek teljesen más az érdeklődési körük. Ha az egyik imád sziklát mászni, a másiknak pedig a kávézóban ücsörgés okoz örömet, őket nem hozzuk össze. Két karizmatikus ember sem biztos, hogy jól működhet együtt” – mondja a RanduGuru. Felméri azt is, min bukhatott el az előző kapcsolat. „Van, hogy kiderül, megalázták, bántották az illetőt, de megint olyan társat keres, aki határozott, domináns. Ilyenkor a kiajánlás előtt rámutatok erre is.”
Ismerkedési egyszeregy
Az Igaztársnál nem a feltett fotók mustrálása után, hanem Kornélia segítségével veszik fel a kapcsolatot a párkeresők. Azt mondja, nála a diszkréció nagyon fontos, ha szükséges, az iroda e-mail-címén keresztül történik az első „beszélgetés”. Aki már készen áll a randira, annak sem engedi el a kezét. Ha igényli, megtanítja a találkozóra készülőt udvarolni, átveszi vele, miről érdemes beszélgetni a randin, mit lehet kiolvasni a testbeszédből.
A kapcsolatfelvétel előtt kapnak egymásról egy-egy aktuális fotót a társkeresők. „Nálam nem fordulhat elő, hogy egy tíz évvel vagy tíz kilóval korábbi kép tévessze meg az ügyfelemet.” Azt javasolja, hogy az első egy-két alkalom rövid telefonbeszélgetés legyen. Utána viszont minél hamarabb találkozzanak, legyen meg a személyes benyomás. De ne döntsenek elsőre. Engedjék el az összehasonlítgatást, és ne legyenek magas elvárásaik. A találkozóról nem illik késni, és a mobilt is szimpatikusabb eltenni erre az időre. Mindenkit int attól, hogy görcsösen meg akarjon felelni a másik feltételezett elvárásainak. „A férfiak is sokszor elmondják, mindegy, hogyan van a nő felöltözve, az a fontos, amit a szemében lát.”
Hogyan tovább? Az első találkozóba belefér a kéz jelzésértékű megsimogatása, a kabát feladásánál a váll vagy a derék érintése. „Semmiképpen sem szabad nyomulni. Aztán haladhat a kapcsolat a két ember összehangolt igénye szerint.” Ha minden jól megy, jöhet az összeköltözés. „Ezt nevezhetjük próbaházasságnak, ilyenkor derül ki élesben, hogy hosszú távon is működhet-e a kapcsolat.” Azt mesélte, hogy ő is csak néhány éve él boldog párkapcsolatban. „A reklám helye lenne, ha azt mondanám, hogy betoppant a nagy Ő az irodámba, én pedig első ránézésre elájultam tőle. Nem így volt. Baráti körben találkoztunk először, majd randiztunk.” A saját szabályai szerint maximum másfél órás lehet az első randevú, ám a kivétel érvénybe lépett, hagyta eltelni az időt. A találkozó időpontjánál már újratervezés volt: „Este nyolcra beszéltük meg a találkozót, felhívtam, hogy kilencre érek oda. Az akkori udvarlóm, azóta a férjem annak ellenére, hogy már lemondott a találkozóról, és elindult vidékre, visszafordult. Az idő minket igazolt, a megérzésünk egymással kapcsolatban helyes volt. Októberben ismerkedtünk meg, decemberben már együtt karácsonyoztunk, azóta sok közös ünnepen vagyunk túl.”
