A jogi, alkotmányos bázisa mára kialakult ennek, és a politikai élet több szintjén működik is. A pártok nem formálisak, az országnak eddig öt elnöke volt, a hatalomátadás – Janukovics bukásának kivételével – zökkenőmentes volt. Maszlobojscsikov szerint a társadalmi életben is megjelent már a demokratizálódás, főleg a nagyvárosokban. „Ma érezhetően nagyobb az egyén tisztelete, lazulnak a viselkedési normák, nem sérül a szólásszabadság. Erősödnek a társadalmi mobilitás korrekciós folyamatai, ami igazi tehetségeknek, szakembereknek ad érvényesülési lehetőséget, a karrier már nem csupán attól függ, kinek milyen kapcsolatai vannak.” A jelenlegi állapotok Európából nézve nem ennyire biztatóak: sokakat aggaszt a nyelvtörvény, amely korlátozza a nemzetiségek anyanyelvi oktatását, és az erős nacionalizmus, amely az állami retorikát és propagandát is jellemzi. A rendező szerint a „civilizációs határt” a Donyec-medence jelenti, de az ukrán értelmiség sem monolitikus tömb. „Az egyik erős áramlatot valóban a nacionalisták képviselik – mondja a rendező. – Szélsőséges csoportjaik bizonyára engem is kizárnak a nemzetből. De a mérsékeltebbek elfogadják az embert, ha beszél ukránul, ismeri a kultúrát. Komoly befolyása van a liberális, multikulturális törekvéseknek, és a szociális orientációnak is, amely a kirívó társadalmi egyenlőtlenségek ellen küzd. Az oligarchák és a kisebb tőkéscsoportok dőzsölése mellett a középosztály életszínvonala messze elmarad az átlagos európaitól, mindez negatívan hat a kulturáltságra, a közéleti érettségre is. Értem, hogy mostanában az emberek jobban bíznak a független politikusokban. De az megdöbbent, hogyan tudtak egy filmhőst, még csak nem is az őt alakító színészt, magát Zelenszkijt, hanem a szerepét, egy politikussá váló tanárt megszavazni az ország elnökének. Ezzel együtt meggyőződésem, hogy a különféle áramlatok mégis egyaránt a nyugati civilizáció irányába mozgatják az országot. Ezt a folyamatot igyekszik aktívan gátolni a putyini orosz állam, amely azzal rémisztgeti az embereket, hogy – Andrej Koncsalovszkij kifejezésével élve – a tudat »tektonikus lemezeinek« elmozdulása mindig katasztrófához vezet.”
Nem izgulnak – félnek
„Kívülről minden nyugodtnak, békésnek látszik – mondja aggodalmas hangon Szergej Maszlobojscsikov. – De valójában érezzük a helyzet feszültségét, és legbelül félünk, mert teljesen kiszámíthatatlan, Putyinnak éppen mi jut az eszébe. Az ukrán média nem gerjeszt háborús hangulatot, de politikai elemzőműsorokban természetesen napirendre kerül a téma. A legtöbb szakértő azt mondja, nem kell izgulni, nem lesz háború, de vannak, akik nem zárják ki egy komoly fegyveres összetűzés lehetőségét. Én nem tudok megnyugodni mert ha átfogó támadásra kerül sor, nagyon sok vér fog folyni. Mondják, hogy Putyinnak ez nem érdeke, de szerintem nem foglalkozik az áldozatok számával. Féltem az emberek életét, és különösen nyomaszt, hogy minden ígéretes perspektívát elveszíthetünk.”
Putyin-hívő nagyi
„Az első háborús konfliktus kirobbanása sokkolta a családomat, már azért is, mert a szüleim Moszkvában élnek, az édesanyám családja pedig Kijevben” – mesélte lapunknak névtelenséget kérve egy korábban Berlinben, jelenleg Ausztriában élő orosz kortárs táncművésznő, aki a neves Vaganova Balettakadémián végzett koreográfusként, emellett a Moszkvai Állami Egyetemen szerzett biotechnológiai mérnöki diplomát. „Mivel a családom fele orosz, fele ukrán, az a hallgatólagos álláspont közöttünk, hogy politikáról nem beszélünk. De ez olyan, mint az elefánt a szobában, kerülgetjük minden beszélgetésben, nehogy kibukjanak az ellentétek. Szerintem Oroszország a jelenlegi helyzetben agresszor, de a szüleim másképp látják, korábban emiatt az édesanyám és a lánytestvére pár évig nem is beszéltek. Még a kijevi nagymamám is az orosz álláspontot támogatja, csak orosz tévéműsort néz és folyton szidja az ukrán politikusokat, akik szerinte nacionalisták. A nagyi Putyinban látja a nagy vezetőt, aki szembeszáll a Nyugattal, és büszke rá, mint Hruscsovra, aki szerinte hős volt, mikor a cipőjével verte az asztalt az ENSZ-ben. Ő elhitte a hidegháborús agymosást, és most is azt gondolja, hogy Oroszországnak meg kell védeni minden posztszovjet államot. Van ebben egy nosztalgia a fiatalsága iránt, másrészt Ukrajna összes társadalmi és gazdasági problémájáért nem az orosz politikát, hanem az ukrán kormányokat okolja.”
Semleges területen
A koreográfus szerint az ukrán nemzeti identitás már inkább közelítene a demokráciához, míg az oroszpártiak a totalitárius diktatúra felé tolnák. „Oroszországgal nem tud mit kezdeni a Nyugat, még a nagy nemzetközi szervezetek sem tudják velük betartatni az alapvető emberi jogokat, mert az nem fair play, ha az egyik fél mindig csal. Szerintem csakis szankciókkal lehet hatni rájuk, mert az orosz elit nagyon rossz néven veszi, ha nem férhet hozzá korlátlanul a külföldi bankszámláihoz és ingatlanjaihoz, amiben a pénzét tartja, így előbb-utóbb kihátrálna Putyin mögül – véli a művész. – Sok éve nem élek Oroszországban, ezért engem sokkal inkább aggasztanak a híradások, mint a rokonaimat, akik ebben működnek, a napi rutinjuk részévé vált. Az otthoni barátaim egymás közt már csak Telegramon (instant üzenetküldő alkalmazás – a szerk.) vagy más, titkosított csatornákon kommunikálnak. Korábban a moszkvai családom kijárt Kijevbe, most már vonatjegyet se lehet venni elővételben. Az ukrán határon nemkívánatosak az orosz férfiak, nem akarják beengedni őket, attól tartva, hogy csatlakoznak a szakadár csapatokhoz, akikről sokan tudni vélik, hogy nem is lázadók, hanem az oroszok által pénzelt »önkéntesek«. Az édesapám, aki nyugalmazott magas rangú katonatiszt, nem is léphetné át a határt. Az ukrajnai unokatestvéremmel szoros a kapcsolatom, tőle tudom, mennyire szörnyű volt, mikor megkapták a munkahelyükre küldött behívókat. Korábban ő még lelkesen politizált, a Narancsos forradalmat is támogatta, hitt a demokratikus folyamatokban, mára azonban sokakkal együtt belefáradt a közéleti huzavonákba. Mivel ők sikeres családi vállalkozást visznek Kijevben, és sok alkalmazott is függ tőlük, nem is gondolkodhatnak abban, hogy külföldre költözzenek. De mi előre megbeszéltük, hogy bármi történjen, semleges területen, egy európai országban fogunk találkozni.”
