Majális, Lila ruhás nő, Hóolvadás, Pacsirta, Léghajó – valószínűleg a festészet iránt kevésbé fogékonyak is fel tudják idézni lelki szemeik előtt Szinyei Merse Pál e képeit, és elmosolyodnak. Szinyei e korai alkotásai kulcsszerepet játszottak a modern magyar művészet megteremtésében. A magyar festészet első nagy koloristájaként, a XIX. század első igazán modern festőjeként Szinyei Merse Pál persze néhány kortársa szemében mégsem óriás, hanem botránykő volt. A festő, grafikus és műkritikus Kelety Gusztáv – a Képzőművészeti Főiskola egykori rektora, a Képzőművészeti Társaság elnöke – például delírium colorans-szal, színező őrjöngéssel vádolta meg Szinyei Pacsirta című festményét. De ki emlékszik ma Kelety művészetére? (Szinyei értője, Lázár Béla művészeti író szerint Kelety barnalátásos volt, képtelen volt felismerni a kvalitást.)
Szinyeinek utoljára harminc éve nyílt életmű-kiállítása Budapesten, amelynek akkor Szinyei Merse Anna művészettörténész volt a kurátora. A festőművész dédunokája a most nyíló – Kép és kultusz című – életmű-tárlat megrendezését is segítette a tanácsaival, jelen is volt a kiállítás csütörtöki sajtóbemutatóján. – Harminc év alatt még egy ilyen ismert életmű esetében is felmerülhetnek új részletek, amelyek azok számára is izgalmassá teszik a tárlatot, akik a harminc évvel ezelőttit látták. De vannak olyan művek is itt, amelyek korábban nem voltak láthatók. Szinyei Fehér fa című festménye például száz éve nem volt kiállítva, most egy svájci magántulajdonból érkezett ide – mondta el a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója a sajtóbejáráson.
Baán László arról is beszélt, hogy az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően Szinyei külföldi kapcsolódási pontjait, a nagymesterekkel való párhuzamokat, művészetének kultuszát, valamint utóéletét is megmutatja a tárlat. Többek között Monet, Courbet, Sisley, Corot, Gainsborough, Böcklin, Benczúr, Ferenczy és Rippl-Rónai, a kortársak közül pedig többek között Konkoly Gyula és Tót Endre műveit, összesen 120 alkotást felvonultatva. Érkeztek remekművek Párizsból, Bécsből, Washingtonból is – de talán már az az „apróság” lázba hozhatja a látogatót, hogy az elsősorban történeti festőként ismert Benczúr Gyula plein air felfogású képével is találkozhat itt, amelyen a művész független, modern női szerepben ábrázolta a feleségét, Karolina Maxot.
A kiállítás fordított időrendben, a beérkezett művész pozíciójából visszatekintve, az élete végén kialakult kultuszból visszavezetve beszéli el Szinyei Merse Pál művészete alakulását – ezzel téve hangsúlyossá, hogy az életmű már a korai szakaszában is mennyire modern volt. Az olyan hívószavak mellett, mint a kontextus vagy a kultusz, a múlt, a közelmúlt és az eljövendő művészettörténeti kutatások nagy összegzéseként megszületett tárlat így időrendben visszafele haladva ad képet arról, hogy az 1900-as párizsi világkiállítás, az 1896 millenáris kiállítás Budapesten, az 1873-as bécsi világkiállítás, valamint 1869-ben az első nemzetközi kiállítás a müncheni Glaspalastban milyen mérföldkövek voltak Szinyei pályáján.
Münchenben Szinyeit villámcsapásként érte a kortárs francia festészet, Bécsben viszont az ikonikus jelentőségű Majálisát méltatlan módon mutatták be, így képét két hét után visszavonta a tárlatról. „Majálisodat azért nem akasztottál jó helyre, mert mint mondták, a tigrist nem lehet a macskák közé bocsátani, mert mind megette volna őket” – írta 1905-ben Szinyeinek Telepy Pál, aki a képzőművészeti társulat titkáraként felelt a kortárs művészeti kiállítás megrendezéséért a bécsi világkiállításon. Szinyei hosszú évekre felhagyott a festészettel, ám a millenniumi kiállítás a visszatérését, a Majális diadalát hozta.
Persze fanyalgók később is akadtak. „Akarjuk a művészetet szeretni, akarunk műbarátoknak látszani, fel akarunk emelkedni a nyugat magaslatára, magunkévá igyekszünk tenni minden új gondolatot, minden új divatot. így azután mindaz a beteges, dekadens irányzat, amit a külföld felmutat, rohamosan terjed el minálunk” – írta 1911-ben Tisza István a „problematikus” Majális sikere, a Szinyei kultusz megszületése kapcsán. Ilyen eszmefuttatásokra persze kortárs kultúrpolitikusaink is képesek – nincs új a nap alatt.
Infó:
Kép és kultusz – Szinyei Merse Pál (1845–1920) művészete
Magyar Nemzeti Galéria, február 13-ig
Kurátorok: Hessky Orsolya, Krasznai Réka, Prágai Adrienn
