Vitairat a képmutatásról és annak káráról címmel a Mandiner című hetilapban közölt terjedelmes írásban válaszolt Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója arra az elemi erejű felháborodásra, amely nem csak a magyar írók, a hazai kulturális élet szereplői, de még a Fideszen belül is kirobbant néhány nappal ezelőtti nyilatkozata miatt. A Telexnek adott videóinterjújában a a NER kultúrkomisszárja ugyanis azt mondta:
Most a román és a lengyel kultúra és irodalom elmúlt másfél évszázados változásait hozza példának, hogyan is kellene nekünk magyaroknak elvégezni a „revíziót”, amelynek lényege, legalábbis az írás szerint a Nyugatellenesség:
Demeter Szilárd írásában hosszasan ecseteli, hogy ő százmilliókat, millárdokat költ, és három éve egyebet sem csinál, csak próbálja a kortárs magyar irodalom művelésének feltételeit jobbá tenni. Tételesen fel is sorolja, kinek, kiknek mit fizetett, majd leszögezte, hogy mindezt úgy menedzseli, hogy személyes ízlésvilágát zárójelbe teszi, és amúgy is kuratóriumok döntenek. A múzeumigazgató pártokról, szavazásokról, remekművek hiányáról értekezik, s kifejti mit vár el:
Demeter saját bevallása szerint is túlzó és igazságtalan megállapítása, hogy „amit ma a kulturális elit elművel, az képmutatás. Diplomatikusan azt hazudjuk egymás szemébe, hogy persze, amit csinálsz, az jó”.
Meg is magyarázza, mert szerinte ma „éppen zárójelezik a nyugati kultúrát”, a jóemberkedő értelmiség meg annak hajol alá, hogy mindent bűnösnek nyilvánítanak, amit fehér bőrű ember alkotott. Élesen kritizálja az irodalmi Nobel-díjak odaítélését, és hogy szerinte „világirodalmi szinten sem a teljesítményt értékelik”. Majd meghirdeti mit is kell tenni:
