kiállítás;Rajk László;

- Életre kelt makettek

Új kiállítóhely nyílt ifjabb Rajk László egykori műtermében, ahol nemcsak az építész munkássága, de élete is szerepet kap.

Ifjabb Rajk László ezekben a terekben főleg a film- és látványtervein dolgozott – avat be Soós Andrea kurátor annak a terézvárosi műteremnek a történetébe, melyben a 2019-ben elhunyt Kossuth-díjas építész, látványtervező egykor alkotott. A teret egy ideig a freeSZFE Egyesület látványtervező hallgatói használták, majd idén szeptemberben az építész özvegye, Rajk Judit énekművész nyitotta meg Art Department néven a közönség előtt.

– 2017-ben ismerkedtem meg Rajk Lászlóval, ekkor jártam először a műtermében, később pedig megfogant bennem, hogy itt akár az életműhöz kapcsolódó kiállításokat is lehetne szervezni – mondja Soós Andrea, aki a kurátora az Art Department első tárlatának, mely Rajk munkáit kortárs képzőművészeti összefüggésben mutatja be. – Három alkotót kértem fel, hogy olyan új vagy még nem kiállított műveket mutassanak be, melyek valahogyan kapcsolódnak Rajk munkásságához vagy életéhez – mondja Soós Andrea. Az építész-képzőművész Schmied Andrea például Egy békés hely című installációját Rajk megvalósult és meg nem valósult építészeti projektjei alapján építette fel – a kis méretű makettek egy önálló, fiktív teret alkotnak. Láthatjuk például kicsiben a Lehel Csarnok oldalsó ablakstruktúráját, egy stilizált és ironikus sarló-kalapácsot, a Miss Arizona című színdarab díszletében is használt lépcsőt, valamint a Bachmann Gábor és Nagy Bálint építészekkel a franciaországi Vence városában közösen tervezett Műteremház homlokzatát.

A tárlat másik terme Rajk családjának történetét idézi meg. A Kis Varsó művészpáros (Gálik András, Havas Bálint) Ismeretlen együttható című vasból készült, emberi kezeket mintázó munkáját például Rajk gyerekkora inspirálta. – Miután 1949-ben idősebb Rajk Lászlót koncepciós perben elítélték, és feleségét, Rajk Júliát is börtönbe zárták, ifjabb Rajk László árvaházba került – mondja Soós Andrea, hozzátéve, a vasból készült műalkotás is ezt az időszakot, a Pikler Emmi Intézet rácsos ágyait idézi meg, egyszerre fejezve ki az óvást és korlátozást is. A falakon szereplő rajzok már a Rajk-per egyik vádlottja, Szász Béla Minden kényszer nélkül című könyvére reflektálnak, melyben a szerző a perrel kapcsolatos emlékeit írta meg. A képeken ifjabb Rajk László, a könyv borítójához készített rajzait láthatjuk, egy tussal rajzolt emberi alakot, melynek egyik oldalán izomrostjai, másikon a csontváza látszik, testét pedig három dárda támadja meg. Az 1963-as kiadvány Magyarországon csak 1984-ben jelent meg szamizdat formájában.

Szintén a történelemhez kapcsolódik az a harmadik teremben látható makett, melyet Rajk László az érdi 1956-os forradalom és szabadságharc emlékművének tervezett egy 2006-os meghívásos pályázatra. A munka a forradalom szimbólumává vált lyukas zászlót ábrázolja, amint a földből előtörve áttöri a a kommunizmus vaskalodáját. A zászlóval kapcsolatban Rajk a következőt írta a pályázathoz írt tervében: „Csakúgy mint 1956. október 23-a délutánjának vidám, fiatal tüntetői, szinte a semmiből bukkan elő, pedig mindig ott volt a vas szorításában, és az általa ütött rést a diktatúra soha nem tudta befoltozni”.

Infó:

A Town on the Edge című kiállítás

Art Department

VI. kerület, Paulay Ede utca 19., 1. emelet

Megtekinthető november 12-ig, csütörtökön és pénteken 15-19 óráig vagy előzetes bejelentkezéssel

Mindannyiunknak fel kell tennünk a kérdést: én mit tettem volna? – vallja Jennifer Teege, a Nagyapám engem agyonlőtt volna című könyv írója, aki felnőttként szembesült családja náci múltjával. A szerző szerint bár a világ változott, ma is fenyegetésekkel nézünk szembe.