Hogy Emmanuel Macron és Joe Biden között szent lenne a béke, ezt azért korai lenne kijelenteni, de valamelyest csökkent a feszültség a francia és az amerikai elnök szerdai telefonbeszélgetése után. A válsághelyzet amiatt alakult ki, mert Ausztrália, felrúgva a Párizzsal kötött megállapodást, inkább az Egyesült Államoktól vásárol atomtengeralattjárót, ami több tízmilliárd eurós kijelentés a francia fél számára.
A két politikus megállapodott arról, hogy jövő héten visszatér állomáshelyére a Washingtonba akkreditált francia nagykövet, akit múlt hétvégén hívtak vissza Párizsba konzultációkra. Ez a példátlan lépés jelzi, mennyire felháborította, amint a Le Figaro fogalmazott, Canberra és Washington „árulása” Franciaországot. A párizsi sajtó azóta is minden nap újabb és újabb részletekkel szolgál az ügyletről, s Bidennél is jobban megorroltak Scott Morrison ausztrál kormányfőre.
Hiába nem Franciaország sara mindaz, ami történt, hanem „barátaié”, Emmanuel Macronnak mielőbb fel kell mutatnia valami diplomáciai sikert. Marine Le Pen, a jobboldali populista Nemzeti Tömörülés (RN) elnöke, illetve a baloldali populista Elégedetlen Franciaországot (FI) irányító Jean-Luc Mélenchon elsődlegesen a francia köztársasági elnököt tették felelőssé a súlyos „diplomáciai kudarcért”. Ebben persze semmi meglepő sincs, az áprilisban esedékes elnökválasztás közeledtével minden alkalmat megragadnak arra, hogy támadják Macront. Le Pennek folyamatosan fogást kell keresnie rajta már csak azért is, mert a Harris Interactive közvélemény-kutató szerint tovább csökkent a népszerűsége olyannyira, már az sem vehető készpénznek, hogy bejut a második elnökválasztási fordulóba.
A nagy kérdés az, mit kap Macron a nagykövet visszaküldéséért cserébe? Az Egyesült Államok elismerte, hogy Franciaország és az Európai Unió elkötelezettsége az indo-csendes-óceáni térségben „stratégiai jelentőségű”. Washington elismeri továbbá azt is, hogy az európai védelemnek erősebbnek és hatékonyabbnak kell lennie és „pozitívan kíván hozzájárulni” ehhez a projekthez, „a NATO szerepének kiegészítésével”. Az Egyesült Államok vállalta, hogy a terrorizmus elleni közös küzdelem részeként megerősíti az európai államok által a Száhel-övezetben folytatott terrorizmusellenes műveletek támogatását.
Mi az új ebben? Elsősorban az, hogy bár az amerikai tisztviselők, miközben azt követelték, hogy az európaiak fordítsanak többet a védelmi kiadásaikra, mindig is bírálták azt a francia elképzelést, amely szerint az Európai Uniónak védelmi szempontból is a saját lábára kell állnia. Úgy vélték ugyanis, hogy ezzel az észak-atlanti szövetséget gyengítenék. A Le Figaro úgy véli, ha ezeket a javaslatokat a gyakorlatban is megvalósítják, Emmanuel Macron győztesként kerülhet ki a válságból. Ugyanakkor egyelőre kérdés, hogy a javaslatokat miként ültetik majd át a gyakorlatba. Az viszont egyértelmű, hónapokba telik, amíg begyógyítják a sebeket.
Egyes állítások szerint Macron képes lenne elmenni a falig a közös európai hadsereg létrehozása érdekében, s a franciák állandó helyét az ENSZ Biztonsági Tanácsában megosztaná az Európai Unióval, illetve Németországgal. Marine Le Pen a hírt készpénznek véve azt állította szerdán, hogy a francia elnök „nemzetárulásra” készül. A baloldali populista elnökjelölt, Jean-Luc Mélenchon a közösségi oldalakon szintén azt állította, Macron „árulást” tervez.
Valójában a felháborodást a brit Daily Telegraph egyik cikke váltotta ki, amelyben azt állította, hogy Macron felajánlja Párizs állandó BT helyét az EU-nak az uniós hadsereg létrehozása fejében, s a francia elnök így próbál meg csattanós stratégiai választ adni az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Ausztrália közötti új, Franciaországot és az Európai Uniót háttérbe szorító háromoldalú védelmi paktumra.
A lap az egyes EP-képviselők által szorgalmazott 5000 fős európai intervenciós erő létrehozására utalva idézte Sandro Gozit, Macron pártja, a Lendületben a Köztársaság (LREM) európai parlamenti képviselőjét. Mint mondta, „azt hiszem, ha előrelépünk ezekben a dolgokban, akkor a Biztonsági Tanácsról szóló vitával is előhozakodhatunk”. Az újság ebből vonta le a fent említett messzemenő következtetést.
Mennyi igaz a brit lap állításából? Érdekes módon épp a szociáldemokrata elnökjelölt, Olaf Scholz vetette fel még 2018-ban, hogy Franciaország meg kellene osztania az EU-val állandó BT helyét, de Párizs már akkor felháborodással fogadta az ötletet. Kizárható, hogy most, az elnökválasztás közeledtével ilyen terveket dédelgetne Macron. Ezzel hatalmas támadási felületet adna a többi elnökjelöltnek, s Macron nem amatőr politikus. Az Elysée-palota is sietve cáfolta a brit lap állítását. „Franciaország nem javasolta, hogy lemondjon az ENSZ Biztonsági Tanácsában betöltött helyéről. Az Franciaországhoz tartozik, és a miénk is marad” – áll a közleményben. Gozi a maga részéről pedig azt mondta, hogy kijelentéseit teljesen félremagyarázták.
A német parlament külügyi bizottságának elnöke, Norbert Röttgen a Frankfurter Allgemeine Zeitungban kételkedését fejezte ki annak kapcsán, hogyan lehetne bevonni az ENSZ BT munkájába a többi 26 uniós tagországot. A közös védelempolitikát illetően megjegyezte, „nem lehet célunk a NATO gyengítése, de egy erősebb európai pillér a NATO-n belül üdvözlendő lenne.”
