Van, aki korrekciónak nevezi, és van, aki 180 fokos fordulatról beszél – a lényeg nem változik: Karácsony Gergely elkezdett az ellenzéki hardcore szavazók szája íze szerint való üzeneteket megfogalmazni. Emlékeztetőül: eddig a tartalmat és stílust tekintve kötéltáncosként egyensúlyozott, hogy egyszerre feleljen meg az LMP, a Párbeszéd, az MSZP táborának – illetve azoknak a bizonytalanoknak, akik eldöntik a tavaszi választást, ám az előválasztásra sokkal nehezebben mozgósíthatók, mivel lényegében párt(szimpatizáns)ok birkózásának tekintik. Csakhogy ez a választómegszólítási taktika nem bizonyult kellően hatékonynak: nem hozta lázba az őt támogató három párt támogatóit, sőt.
Az egyik belső mérés például azt mutatta, hogy az MSZP híveinek mintegy húsz százaléka az előválasztáson fenntartások nélkül hajlandó a DK miniszterelnök-jelöltjét, Dobrev Klárát támogatni. És ezt fejelte meg több, nyilvánosságra hozott kutatás is, miszerint míg egy-két hónapja vezetett, most a 2-3. helyre szorult vissza Karácsony. (Emlékeztetőül: Dobrev és Jakab Péter a kezdetektől a keménymagos pártszavazóknak beszélt, előbbi egy érző szívű szakember mítoszát építette, utóbbi a kisember szerepébe pozicionálta magát.)
Így például a Závecz Research és az Idea Intézet augusztus elején közölt, de egy hónappal korábbi közvélemény-kutatása majdhogynem fej fej melletti eredményt hozott (a hibahatár 2,9 százalék). A biztos pártválasztó szavazók és az aktív bizonytalanok (akik még nem tudják, kire voksolnak az országgyűlési választáson, de szavaznak) 24 százaléka akarta Karácsonyt közös miniszterelnök-jelöltnek, Dobrev esetében ez a szám 27 volt, míg Jakabot 28 százalék szerette. Ez volt a fordulópont.
Hogy az LMP, az MSZP és a Párbeszéd favoritja miképp kerülhetett ilyen helyzetbe, annak több oka van. Az egyik a már említett probléma, hogy miközben a bizonytalanokra és az összefogás-szavazókra koncentrált (utóbbiak nem pártot támogatnak, hanem mindenkit, aki előmozdítja a kormányváltást), nem vitte át a keménymagos-szavazók ingerküszöbét. A másik, hogy a kormánypárti média csak Karácsonyon próbál karaktergyilkosságot végrehajtani. (Nem vitás, a Fidesz és médiája rendre gyurcsánynézza Dobrev Klárát, de ez nem tekinthető összetett karaktergyilkosságnak, csak az ismert mumus felmutatásának, amivel a 2010-es reflexet próbálják előcsalogatni az emberekből. Jakab Péter esetében pedig a legerősebb mondás az volt, hogy a nácik (mármint a Jobbik) a kommunistákkal léptek frigyre – de ez az üzenet valószínűleg nem ment át, mert a Fidesz elengedte.
Karácsony esetében viszont jól részletezhető üggyel támad a hatalom: a Budapest-káosszal. A mondás lényege, ha ő lesz a közös miniszterelnök-jelölt – horribile dictu nyer a választásokon –, akkor minden település ugyanúgy elzüllik, mint Budapest, értsd: részegek, drogosok és hajléktalanok nyomasztják a közterek használóit, meghal a közlekedés stb. A masszív pártszavazókat ez az üzenet se balról, se jobbról nem hatja meg, de a vidéki bizonytalanok egy részét igenis elrettenti a beígért káosz – amiről persze nem tudják, hogy létezik-e vagy sem. A kormánypárti kommunikáció jól érzett rá, hogy itt is működnek a migránsreflexek – 2015-ben és 2016-ban a menekültekkel soha nem találkozó északkeleti megyék népe rettegett a leginkább az arab áradattól.
A kormánnyal járna párban
És a kormányzati kommunikáció arra is ráérzett, hogy kegyelmi pillanatban amortizálhatja az LMP, az MSZP és a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltjét. Normál politikai üzem lenne, az ellenzék összezárna, és megvédené a főpolgármestert – de épp dübörög az előválasztás, azaz minden címerfigura örül a másik gyengülésének, azaz október közepéig (a második forduló lezárultáig) nincs érdemi összetartás. Így a hardcore pártszavazók számára különösen disszonáns (volt), hogy Karácsony nem vágott vissza, hanem cuki (a hivatalos formula: nemzetegyesítő) stílusban folytatta. Hogy a gyengeség látszatát elkerülje, Karácsony egy kettős mutatvánnyal próbálkozik, az egyik kezében egy gitárt tart (amin továbbra is a bizonytalanoknak penget fülbemászó dallamokat), a másik kezében viszont immár harci dob van, amin a hardcore szavazóknak ver riadót.
Például akkor, amikor csütörtökön úgy döntött, a főváros visszavonja az atlétikai vb megrendezéséhez adott támogatását, mégpedig a Fudan-ügy miatt. (Emlékeztetőül: a kínai egyetem kampuszát a kabinet az úgynevezett Diákváros – egyfajta kollégiumi negyed – helyére menedzselte be, hiába tiltakozott Budapest.) Ez egyben jelzi, milyen ügyekben fogalmazza meg a hardcore pártszavazóknak üzeneteit Karácsony: olyanokban, amikor a kormány felelős ellenfeleként pozicionálhatja magát; amikor a többiek kénytelenek összezárni mögötte, de legalábbis nem beszélhetnek ki; amikor a miniszterelnök-jelöltek birkózásában egy ügyet lehet szembeállítani a másik két jelölt esetében sokkal intenzívebb közösségimédia-eseményekkel.
Csapdában erősödni
Hogy az új stratégia beválik-e, majd kiderül, mindenesetre addig minden párt megpróbálja növelni az előnyét, nyilván egymás rovására. Ugyanis az előválasztás egyszerre lehetőség és csapdahelyzet. Csakhogy: „Más lehetőséget a Fidesz nem hagyott. A kétpártrendszer létrejötte valószínűtlenül sokáig tartana, és ki tudja, milyen egyéb szabályokat írna addig a hatalom, miközben felnőne egy nemzedék, amely már csak hírből ismeri az általános és szabad választásokat, mert tankönyvekből már biztosan nem” – vizionálja baloldali forrásunk.
Úgyhogy ebből a csapdahelyzetből kell kihozni a legtöbbet, hisz a pártoknak a jelöltjeik minőségével és mennyiségével egyaránt sakkozni kell, ha – észrevehető – frakciót szeretnének a 2022-es Országgyűlésben.
„Az előválasztás nem egy parti sakkban fog eldőlni: ez egy adok-kapok a pártok között, a jelöltektől aligha lehet elvárni, hogy stratégia és védőfelszerelés nélkül vonuljanak be a ringbe, szétüttessék az arcukat egymással, majd a 2022-es választásra készülve egy szál ingben-gatyában induljanak csatába a Fidesszel szemben” – magyarázza egy DK-s forrásunk. „Minden pártnak megvan a víziója az országról, amihez felsorakoztatják az embereket, a támogatókat. Ha az előválasztáson lenullázzák magukat, akkor Orbán után belőlük sem sok marad” – érzékelteti szocialista alanyunk, hogy az előválasztás tétje a lét, még kormányváltás esetén is.
Nem csoda, hogy az utóbbi háromnegyed év a pozíciófogás jegyében telt. Gyurcsány Ferenc jó ütemben pozicionálta magát a közös indulás prófétájának (és a közös csapat élére állt), miközben részeket próbált kiharapni az MSZP-ből és a Párbeszédből, illetve körbedöngte a Momentumot. Ekkor döntöttek úgy az érintett pártok, hogy egyfajta egységfront létrehozásával pacifikálják a DK legerősebb emberét – és ebben az LMP, illetve az egy ideig húzódozó Jobbik is partnernek bizonyult. (Pedig a történet nem így indult: az MSZP-ben az „egyezzünk meg Gyurcsánnyal” és „ha a Gyurcsány közelebb jön, megesz minket” vonal birkózott. Utóbbi azután kerekedett felül, miután Karácsony Gergely – egyelőre csak a színfalak mögött – megérkezett jelöltként, és deklarálta, hogy a Demokratikus Koalícióval nem tudna igazi bizalmi kapcsolatot kiépíteni, így ne az MSZP–DK-összefogás legyen a közös építkezés bázisa.)
Gyurcsánynak lépnie kellett, mielőtt körberajzolják, így sikerrel rántotta ki az egységfrontból a Jobbikot, és állapodott meg vele 31 körzetet érintő együttműködésről. Az egymásra találást segíthette, hogy az előválasztási számtan a DK-nak és a Jobbiknak kedvezett, amennyiben simán összeadható a két párt szavazótábora. Gyaníthatóan a matematikai művelet nem ilyen egyszerű.
Egyrészt így több olyan választókerületben visszament az MSZP és a Párbeszéd, ahonnan korábban levonult, és ahol lehet érdemi esélye. Jó példa erre Borsod-Abaúj-Zemplén 1. választókerülete, ahol a DK–Jobbik-megállapodás után a szocialisták a 27 éve önkormányzati képviselő Simon Gábort indítják – kérdés, hogy a DK helyi szimpatizánsai kit támogatnak. És ez a felvetés elvezet ahhoz a problémához, hogy mi garantálja, hogy két olyan párt szavazói, melyek a legintenzívebben utasítják el a két formációt, hajlandók-e automatikusan együttműködni. Ám megeshet, hogy a DK-nak és a Jobbiknak van igaza, amikor azt gondolják: a kormányváltás szándéka erősebb a párthívek egymással szembeni ellenérzéseinél.
Elvileg mindenkit behúznának
Mindenesetre egy dolog nem változott a tusakodások ellenére: úgy kell mozgatni mintegy 20-25 választókerületet, hogy mind a 6 együtt induló pártnak legyen frakciója az új parlamentben. (Ennek köszönhető például, hogy 11 választókerületben egyelőre nincs verseny – miközben legalább 7 biztosan nyerhető.) Ám hogy kinek mekkora frakciója üldögél majd a parlamenti patkóban, az szintén az előválasztási sikeresség függvénye. Hiszen a második forduló után kezdik összekalapálni a közös listát. A héten zajlik a jelöltek aláírásgyűjtése – itt látszik először kettészakadni a mezőny.
A DK, a Jobbik és az MSZP képviselő- és miniszterelnök-aspiránsai viszonylag tempósan megszerezték a kellő számú szignót (lásd: keretes írásunkat), míg a Mindenki Magyarországa Mozgalom, a Momentum, az Új Világ Néppárt esetében ez még a címerfiguráknak is nehézséget okoz. Ami egyben azt is jelenti, hogy a kis formációk esetében – mint az LMP , az MMM vagy a Párbeszéd – létkérdés, hogy miniszterelnök-jelöltje milyen eredménnyel végez. (A Momentum speciális helyzetben van, mert támogatottságát tekintve ugyan testesebb formáció, ám magát miniszterelnök-jelöltnek pozicionáló elnöke a helyi emberek támogatottságát és a párt országos népszerűségét egyaránt alulmúlja.) Ez pedig felveti a kérdést, hogy a túlélés érdekében ki kinek a javára lép vissza, illetve hal meg állva.
Azt evidenciaként kezeli a közbeszéd – a kutatásokra alapozva –, hogy a második forduló Dobrev Klára, Jakab Péter és Karácsony Gergely küzdelme lesz. (Bár azt is szokás mondani, hogy mivel a Jobbik első embere a kistelepüléseken népszerű, ahol nehéz mozgósítani és még problémásabb előválasztást bonyolítani, így a valódi csatát a DK, illetve az MSZP, a Párbeszéd és az LMP jelöltje vívja majd, a helyzet nem ilyen egyszerű. Jól szervezett mozgóurna-logisztikával a kistelepülési támogatottságból fakadó hátrány is lefaragható, igaz, kell hozzá pár tízmillió forint.)
Szóval, ha az úgynevezett másodlagos preferenciák azt mutatják, hogy Fekete-Győr András és Márki-Zay Péter támogatói Karácsony Gergelyt szeretik, a két aspiránsnak az ő javára érdemes visszalépni. Ráadásul a Momentum esetében ez egybe is esik azzal, hogy a Momentum számos megállapodást kötött az MSZP–Párbeszéd–LMP hármassal. (Igaz, Márki-Zay esetében létezik egy jobbikos remény, hogy támogatóinak egy része jobbikos, így bárki javára is áll ki a sorból, híveinek egy része besorol Jakab mögé. Hogy ez a feltételezés helytálló vagy sem, azt senki sem tudja, annyi biztos, hogy polgármesterré választásakor mindkét esetben számos jobbikos támogatója volt.)
A második forduló mozgásairól akkor érdemes tippelni, ha az első menet végére kiderül, hogy bármelyik miniszterelnök-jelölt képes volt-e értelmezhető különbséggel lelépni társait.
