Sokszor hallottuk már, hogy van élet a EU-n kívül is. Nem egyszer ezt maga Orbán Viktor, Magyarország Mindenkori Miniszterelnöke jelentette ki, de ma már a harmadik legfőbb közjogi méltóság intézményét házmesterséggé züllesztő Kövér László sem szavazna a csatlakozás mellett. Mindezek után a fiúk megadták a kilövési engedélyt, és a magát szellemi honvédőnek vizionáló Fricz Tamás CÖF-szóvivő kijelentette: ideje komolyan beszélni a Huxitról, vagyis arról, hogy Magyarország kilép az Európai Unióból.
Megnyugtatok minden kedves olvasót: teljesen normális, ha az első reakciója az, hogy az asztal alatt ökölbe szorul a keze. Nem először hallunk már a józan észnek teljesen ellentmondó kijelentéseket, bár én személy szerint attól a Bencsik Andrástól vártam volna valami hasonlót, aki szerint Oroszország Amerikához képest a tolerancia hazája és persze természetes szövetségesünk.
A Huxit gondolata azonban Fricz Tamástól érkezett, aki szerint ideje felvetni a szakítást – az ő szavaival élve - a világ egyik legfejlettebb közösségével. Miért is? Mert szerinte az unió diktálni akar nekünk, „elszánták magukat a megleckéztetésünkre” a pénzügyi támogatások megvonásával. Fricz és társai ilyenkor valamiért mindig megfeledkeznek arról, hogy az unió teljes jogú tagjai vagyunk, ami többek között azt jelenti, hogy – ahogy a többi tagállam – biztost küldünk az Európai Bizottságba, a magyar pártok képviselői listáról bekerülnek az Európai Parlamentbe, ott európai pártcsaládokhoz, frakciókhoz csatlakozhatnak, Orbán Viktor pedig az Európai Tanácsban vívhatja látszat szabadságharcát.
Ha viszont tényleg úgy van, ahogyan azt Fricz állítja, és az Európai Unió egy birodalmi tüneteket mutató nemzetalakulat, amelynek célja Kelet-Közép-Európa, de főleg Magyarország megregulázása és megalázása, akkor tényleg ez a világ legócskább birodalma, hogy a legfontosabb kérdésekben is vétójogot adott tagállamainak, köztük a renitenseknek és kekeckedőknek is. Nem is értem, hogy a magyarok 79 százaléka miért annyira elkötelezett e hanyatló Nyugat felé.