;

Esterházy Péter;emlékezet;Grecsó Krisztián;Tiszteletadás;

- Grecsó Krisztián: Kihúzott mondatok

Egy mondatonként kitörölt (javított, húzott) levél után, EP-nek

                                                            („A rossz mondatokat is be kell fejezni,                                                                                      hogy azután ki lehessen őket húzni. Legyél,                                                                              hogy megszüntethesselek, például.”)                                                                                          Esterházy Péter: Élet és irodalom

Kipergő mondataimból mára már

Nem káromkodok ide katedrálist.

Hajlongó náderdő,

Tálaló alá borult doboz gyufa,

Szél törte tavaszi fű,

Felnőttként újraserkent hajzat.

Valami ilyen.

A kihúzott mondatok

Bárányok a fejemben,

De az áldozatok nevében ott

Senki sem emel szót.

Távozásuk hőstett:

Több lett hiányukkal az egész.

Végül persze mindenki elmegy oda,

A kihúzott mondatai közé,

Mert ott jobb lakni,

Langyos az eső.

Ki sokat gyomlál, tépdes, irt,

Egyesel, ritkít, kacsol,

Annak puhábban

Esik majd rajtuk a fekvés.

Hiába álmodjuk azt,

Hogy összeállnak,

Hívó szóra, kürtre, harangra,

Szíre-szóra regénnyé fonják őket

Égi anyák.

Az égben nincsenek anyák.

És az áldozat sosem fölösleges,

Csak a földi dramaturgia

Akar szakadatlan csattanót,

Rendszert, sármos okokat.

Ám, ha minden mondatot kihúzol,

És a csönd torában

Kockázod a vért,

Akkor sem remélheted,

Hogy valaki éppen lát föntről.

Éppen néz, mert téged

Most látni kell.

Senkit sem kell éppen látni.

Minden terelt nyáj

Felől el lehet fordulni,

Akad a tekintetnek

Természetes idegen irány.

Hát így állunk most.

Ragaszkodott hozzám a maradék,

Sírtak, a remény fátyolán

Átázott a könny, meg pici takony.

De nem volt kedvemre egy sem,

És istenségemre

Sincs más bizonyíték,

Minthogy őket,

Ha akarom,

Indoklás nélkül,

Törlöm innen el.

Egy anyai szeretet nélkül felnövő, „moral insanity”-vé torzult lány, az imádott férj ápolásába, majd elvesztésbe belerokkant, komplexusos és hisztérikus anya és egy zseniális, de monomániás ügyvéd-irodalmár a főszereplője annak a pertörténetnek, amelyet Székely László jogász írt meg 12 évnyi peranyag alapján, igen élvezetesen. Jog- és irodalomtörténeti kuriózum a Babits-hagyaték sorsáról szóló kötet, amely A jó mostoha történetét még nem írták meg… címmel a napokban jelent meg.