Még Oroszországban is megütközést keltett, hogy a „sampanszkoje” elnevezéssel a jövőben csak orosz pezsgőt lehet illetni az oroszországi kereskedelemben. Az orosz elit ugyanis ettől még hirtelenjében nem fogja jobban kedvelni a habzó orosz italt a franciánál. Egyes vélekedések szerint az elit számára az intézkedés körülbelül olyan a felső tízezer számára, mint Mihail Gorbacsov 1985-ös szesztilalma.
Putyin rendelete nagyon szíven ütötte a francia pezsgőkészítőket, hiszen ők váltig állítják: a franciaországi Champagne régión kívül valójában nem is lehet igazán jó pezsgőt csinálni. A régióra utaló eredetmegjelölés szigorúan védett.
Putyin még múlt pénteken írta alá a provokatív jogszabályt, amely előírja, hogy a nem orosz gyártók csak pezsgőnek nevezhetik terméküket, beleértve a világ leghíresebb és legdrágább pezsgőkészítőit, tehát a champagne-iakat is. A Moët Hennessy, amely a Veuve Clicquot, Ruinart, Krug és Dom Pérignon pezsgőket is magában foglaló LVMH luxuskonszern tagja, azzal fenyegetőzött, felfüggeszti az Oroszországba irányuló exportot. Mivel azonban a Moët nem kíván lemondani fontos piacáról, később azt közölte, mégis folytatja a szállítást, és tiszteletben tartja a hatályos törvényeket.
Franciaországban 16 200 pezsgőtermelő és 360 pezsgőház működik, amelyek évente mintegy 231 millió palackot állítanak elő. A Champagne három szőlőfajtából pinot noirból, pinot meunierből és chardonnayból készül, forgalmának értéke eléri az évi 4,2 milliárd eurót. Ebből 2,6 milliárd eurót tesz ki az export, a legnagyobb vásárlók az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok. Oroszország évente közel 50 millió liter pezsgőt importál. A francia pezsgő ennek a piacnak 13 százalékát, a Moët Hennessy pedig 2 százalékát teszi ki.
A Le Monde szerint Putyin lépésével közeli barátjának és munkatársának, Jurij Kovalcsuknak akart kedvezni, annak a milliárdosnak, aki a Novij Szvet és a Massandra borászatok tulajdonosa az Oroszország által 2014-ben annektált Krím félszigeten. Jól járhat Borisz Titov, a Vállalkozói Jogok Védelmi Bizottságának elnöke, családjáé a krasznodari Abrau-Durso pezsgőgyár, melynek részvényei hirtelenjében 3 százalékkal emelkedtek. Igaz, Pavel Titov vezérigazgató (Borisz Titov fia) azt mondta, nem látja sok értelmét a törvénynek, amit nem tart ésszerűnek. Vaszilij Oblomov orosz zenész találóan jegyezte meg, törvényben írják elő, hogy a Mercedes csak Oroszországban gyártott autókra vonatkozzon.
A francia pezsgőtermelők megdöbbentek Putyin döntése kapcsán. „Megfosztani a champagne-iakat nevük használatának jogától, egyszerűen botrányos” - mondta Maxime Toubart és Jean-Marie Barillère, a Champagne Bizottság társelnökei. Utaltak rá, hogy a Champagne név több mint 120 országban védett.
A Champagne már a cári Oroszországban különleges italnak számított, az elit számára egyfajta státusszimbólummal ért fel akkor és most is. Először a 18. századi cári Oroszországban vált népszerűvé, Anna Ivanovna cárnő (1730-40) uralkodása idején. Utódja, Erzsébet cárnő alatt (1741-62) nem volt ritka, hogy egyetlen rendezvényen 1000 palack Champagne-t szolgáltak fel. Az egyik legrégebbi pezsgőház, a Chanoine Frères palackjai olyan neves személyiségek asztalát díszítették, mint II. Katalin cárnő. Egyetlen súlyos gond volt: a szállítás. A francia régióból gyakran szekéren szállították a nedűt Oroszországba, de menet közben több fel is robbant. Így gyakran a kívánt mennyiség többszörösét rendelték meg.
A Champagne oroszországi fogyasztása a napóleoni háborúk (1800-15) vált elterjedtté. Ebben nagy szerepe volt a Veuve Clicquot névadójának, Madame Clicquotnak, aki a francia kereskedelmi blokád ellenére 1814-ben utolsó pezsgőjét titokban rakta fel egy Oroszországba tartó hajóra. Ez rendben meg is érkezett Königsbergbe, a mai Kalinyingrádba. Hatalmas sikert aratott, az oroszok nagy lelkesedéssel fogadták a Champagne érkezését, így az orosz nemesek mentették meg az akkor súlyos anyagi válságba került pezsgőházat.
Oroszországban is kísérleteztek hasonló pezsgőkészítéssel: Lev Golicin herceg (1845-1916) krími birtokán állított elő, nem kis sikerrel. 1900-ban termékét a párizsi Exposition Universelle kiállításra is elvitte. A Novij Szvet nevű birtokán készült pezsgője egy vakkóstoláson legyőzte a francia borokat, amiért Oroszország elnyerte a hőn áhított Grand Prix de Champagne díjat.
1876-ban II. Sándor cár kérésére megalkották a Cristalt. Nevét a palackok gyártásához eredetileg használt tiszta kristályról kapta. Paranoiája miatt II. Sándor ragaszkodott ahhoz, hogy a palackok átlátszóak legyenek, hogy megakadályozza, bombákat helyezzenek el bennük vagy alattuk.
Sztálin alatt Oroszország saját pezsgőgyártásba kezdett, Szovjetszkoje Sampanszkoje néven. A tömegárunak nem volt sok köze a Champagne-hoz, egyfajta sziruposan édes íz jellemezte. (Igaz, a korábbi századokban a pezsgő cukortartalma jóval magasabb volt a mostaninál.) Ez a proletariátusnak való ital volt. Bár a mindennapi fogyasztáshoz túl drágának találták, az ünnepi rendezvények, például a szilveszteri esték elengedhetetlen kellékévé vált. Sztálin idején hatalmas tartályokban állították elő a pezsgőt, tilos is volt a hagyományos palackos erjesztés. Ez utóbbi persze mára megváltozott. Manapság egyébként az oroszok 75 százaléka hazai gyártású pezsgőt iszik, de nem a minőség, hanem az ár miatt.
