Formatervezett, kávézaccból kreált lámpával rukkolt elő Tamási Kinga és Borsodi Eszter anyagmérnök, a Miskolci Egyetem két volt hallgatója, mellyel különdíjat nyertek az Ökoindustria Nemzetközi Környezetipari, Energiahatékonysági és Megújuló Energiaforrások Szakkiállításon rendezett versenyen. – Az ötlet természetesen egy kávézás alkalmával vetődött fel bennünk – mondja Tamási Kinga, aki akkoriban még doktorandusz hallgató volt, míg alkotótársa mesterképzésben vett részt az egyetemen. Noha az ötlet hirtelen jött, a két társnak alaposan utána kellett járni a kávézacc összetételének, tulajdonságainak és annak, hogy milyen célokra lehet felhasználni. – Különösen az érdekelt, hogy a zacc anyagszerkezete hogyan viselkedik, és milyen más anyagokkal lehet társítani – mondja Tamási.
Miután elegendő információhoz jutottak, a két anyagtudós megkezdte a munkát: a kísérleti fázisban a kávézaccot különböző anyagokkal társították, majd a létrejött kompozitok mechanikai tulajdonságait, például szakítószilárdságát, ütésállóságát, hőtani jellemzőit vizsgálták meg, amely jellemzők meghatározzák egy anyag felhasználási területét. – A gyakorlat nem minden esetben igazolta, amit elképzeltünk – mondja Tamási, hozzátéve, hosszú ideig tartott, mire kialakult az az anyagcsalád, mellyel végre elkezdhettek dolgozni.
További fejtörést okozott, hogy az elkészült anyagot mire lehet majd használni. A két kutató ekkor egy startup cégeknek szóló Startup Plastic Surgery nevű inkubátor programra jelentkezett, ahol a mentoroktól számos hasznos tanácsot kaptak a tervezés kapcsán, valamint az elképzelt termék piaci potenciáljáról. A két kutató ekkor még az egyszer használatos csomagolóanyagokban gondolkodott, a program végére azonban a dekorációs tárgyak mellett tették le a voksukat. Ezután csak egy kérdés maradt: milyen technológiával lehet feldolgozni a létrehozott anyagokat? – Mivel nem a tömeggyártás érdekelt minket, ezért a 3D-s nyomtatás mellett döntöttünk, kis szériában, egyedi termékeket hoztunk létre – mondja Borsodi Eszter, a lámpa tervezője, kiemelve, az eredményhirdetés után már biztosak voltak abban, hogy lakberendezési tárgyakat fognak készíteni.
A technológia dióhéjban: a hőre lágyuló műanyagot bevezetik egy fúvókába, és miután az megolvadt, a gép rétegenként építi fel a terméket. – Az egész úgy működik, mint egy tintasugaras nyomtató, annyi különbséggel, hogy mi olvadt műanyaggal dolgozunk – mondja Borsodi Eszter, aki a lámpa tervezésénél a modern geometriai formákat a természetközeliség érzetével ötvözte, melyben nagyban inspirálta a két összetevő, a kávézacc és a polimer.
A jövőben a két mérnök szeretne más növényi eredetű hulladékot is feldolgozni, a tojáshéjtól kezdve a burgonyán át a banánig. – Nemrég ékszereket is készítettünk, így már ebben is gondolkodunk – mondja a két lány, akik szerint manapság azért vásárolnak az emberek hasonló termékeket, mivel vonzza őket a letisztult dizájn, és szeretik, ha természetazonos az anyag, legyen az zaccból nyomtatott kávéscsésze, növényi rostokból szőtt textília vagy fából készült táska. – A vásárló ilyenkor érzi, hogy többet tett a környezetéért – mondja Tamási Kinga, aki szerint a természetes anyagok képezik majd a trendet a XXI. században. A két kutatónak szintén nagy álma, hogy az oktatást is megreformálják, szeretnék ugyanis, ha az érettségi előtt álló lányok nem félnének attól, hogy a műszaki pályát válasszák. – Sok potenciál van a műszaki területen, és igenis van helyünk benne – mondja Tamási Kinga, hozzátéve, társával ők ketten az élő példa.
