Telnek-múlnak a napi háromszor kilencven percek a képernyő előtt, Christian Eriksen, a dán válogatott középpályása egyre jobb állapotban van, mégis nehéz túllendülni azon a drámai másfél órán, amelyet a labdarúgó-Eb második napján élhettünk át. Az M4 közvetítésében. Utóbbi fontos kitétel, mert amit a köztévé sportcsatornáján láthattunk, a szinte percek alatt megmozgatta az ország közvéleményét, érezhetően pártállásra való tekintet nélkül. Kommentek ezrei árasztották el a közösségi hálót, a magukra valamit adó online (vagy ott is elérhető) lapokban estére megjelentek a kommentárok.
A heves indulatok már nyilván lecsillapodtak, higgadtabban tudjuk értékelni, mi is történt. És érdemes is rajta töprengeni, messze nem lerágott még ez a csont. Fontos szakmai és erkölcsi kérdéseket vet fel a médiavilágnak, de modellszinten mindannyiunk számára tanulságos. Hiszen bármilyen területen, bármikor adódnak váratlan helyzetek, amelyek kezelése nemcsak felkészültséget, hanem emberi helytállást is igényel. Ami június 12-én a koppenhágai stadionban történt, két szinten jelentett erőpróbát. Igazán drámait természetesen az esemény résztvevőinek. Egy dán játékos váratlanul összeesett a pályán, a közelében lévők döbbenten észlelték, hogy nem mutat életjeleket. De itt is akadt egy legény a talpán, méghozzá a csapatkapitány, Simon Kjær, aki meg tudta rázni magát, és pattant, stabilizálta Eriksen nyakát, nem engedte, hogy lenyelje a nyelvét, megszervezte a többieket, hogy állják körbe társukat, majd rohant ki az oldalvonalhoz, vigasztalni a játékos feleségét. Közben időben érkezett az orvosi segítség, végezték kitartóan az újraélesztést. És a közönség is tudta, mi a dolga: hol csendes, hol nevet skandáló együttérzéssel sugározni az erőt. Eriksent végül halovány életjelekkel kórházba tudták szállítani.
Miképpen reagáljon ilyen helyzetre az eseményt élőben közvetítő tévécsatorna? Számára sem könnyű megtalálni a megfelelő lépést. Kövesse a történéseket a helyszínről, ameddig lehet, adja át a szót a stúdiónak, vagy egyszerűen jelentse be, hogy a közvetítés további információig megszakad, és játsszon be komolyzenei felvételeket? Alighanem mindegyik lehetőségre volt példa. Az M4 a helyszín és a stúdió között „ingázott”. Kapott érte elfogadhatóan érvelő, megfontolandó kritikát, szemrehányást, de szerintem jól döntött. Nem kell mindig álszemérmesen kímélni a nézőt. Majd ő feláll, és kikapcsolja a készüléket, vagy csatornát vált, ha nem bírja a gyűrődést. De ha a helyén marad, élje csak át ezt a szörnyűséget, és vésse a szívébe. Főleg úgy, hogy a dán játékosok gyűrűje megakadályozta az illetéktelen kukkolást. Ha már megtörtént, lássuk, mit eredményezhet az embertelen túlterhelés, vagy ha nem erről volt szó, az emberi szervezet szeszélye. Érintsen csak meg minket az értelmetlen halál előszele, és ami a legfontosabb: érezzünk együtt! Ott, akkor, a bajban. Ez jó döntés, csak jópofa reklámokat sem kéne bejátszani, mert hitelteleníti. (Veled vagyunk Christian, de a pénzről nem mondhatunk le.)
Az M4 riportere, Varga Péter és műsorvezetője, Berkesi Judit hamis érzelgéstől mentes, mélyen humánus hangot ütött meg a kritikus helyzetben. Csak a játékos állapota volt fontos számukra, fejben-szívben otthagyták a focit, fölmerült bennük a kérdés, vajon lehet-e ilyenkor folytatni egy meccset, azaz egy játékot. Lehet-e most tovább szórakozni, gerjeszteni az izgalmat gólocskákért? És ekkor újabb váratlan dolog szakadt rájuk, elsősorban Berkesire. Mint ismeretes, az egyik behívott szakértő, Bognár György sörözős nagy hangon a mihamarabbi folytatás mellett állt ki, „teszetosza népségnek” nevezve a döntést fontolgató illetékeseket. Úgy vélte, a játékosok lelkének is ez tenne jót, profik, ha pedig valaki összeroppan, cseréljék le. Nos, Bognár minősítése már valóban lerágott csont, az ország valósággal kiátkozta. De ettől még az adásban valahogy kezelni kellett a megjegyzéseit. Ha egy tudósító harci területre vagy tüntetésre megy, számol a veszéllyel, a szélsőséges helyzetekkel. Ha egy műsorvezetőnek extravagáns, kiszámíthatatlan alannyal lesz beszélgetése, fel tud készülni rá. De Bognár helyzethez nem illő, fogalmazási ügyetlenkedése miatt kifejezetten cinikusan hangzó, embertelen mondataira senki sem számíthatott. Többen fölvetették, hogy a szerkesztőnek a rövid szünetekben helyre kellett volna tennie Bognárt, akár el is küldhették volna. Egyértelmű, hogy, enyhén szólva, van mit számon kérni a köztévén. Ám a sportcsatorna munkatársaira ezúttal nem tennék panaszt. A penetráns vélemény elfojtása helyett inkább az elszigetelését vállalták. Nem látványos dolog, de még a királyi tévé pajzsa mögött is kívánhatunk szakmai felkészültséget és emberi tartást. Berkesi Judit mindkettőből jól vizsgázott. Neki mondhatott bármit Bognár, nem ingott meg, vitára sem volt hajlandó. Kitartóan egyértelművé tette, hogy normális emberek számára most egyedül Christian Eriksen állapota a fontos, amíg nem tudunk meg róla megnyugtató hírt, a meccs, a foci le van szarva. Bognárral együtt.
