Minket nem engednek közel a politikához, de a politikus közel jön hozzánk. Már nem kell lesni minden szavát, hogy megtudjunk valami lényegtelent a dolgok állásáról, amiről aztán véreset vitatkozhatunk családunkkal, barátainkkal. Nem kell figyelni a parlamenti dumapankrációt, amit a demokrácia zálogaként raknak elénk, hogy kiábrándulhassunk belőle. Nem kell háttérműsorokat nézni, amelyekben megnyilatkoznak ők, a mi vezetőink, sok rágcsálható meggondolatlansággal, fölösleges vadászni az interjúikra, hogy a szöveg alapos szemantikai elemzésével kikombináljunk valamit, ami nincs úgy. Mindennek már semmi értelme. Mert ők maguktól bekopogtatnak hozzánk. Itt vagyok, édes polgárom, honfitársam, kövess engem a közösségi médiában, és én mindent megmutatok neked, ami fontos. Ülsz majd a villamoson, jelez a telód: én leszek az, kedvesem, élőben jelentkezem, hogy azonnal elmondhassam neked, mi történt a parlamentben, mit gondolok erről, merre az igazság. De ha engedik, viszlek én téged bizottsági ülésre, velem lehetsz politikai akció közben. Nem érdekel a sajtó, én neked akarok tájékoztatást adni, első szájból. És várom a véleményed. Kommentelj, barátom! Persze az is elég, ha lájkolsz. Kattints oda, drága, a pici szívecskére, a frankót mutató kezecskére!
Az ember hesseget, hesseget, próbál józan maradni, de aztán csak meghatja a romantika duruzsolása. Hátha igaz ez az egész, akarnak tőlem valamit, őhozzájuk szólhatok, beleszólhatok… És egyszer csak megszületik a komment: Igazad van, te tudnál itt tenni valamit, tarts ki, csak figyelj erre meg arra, képzeld, mifelénk nincs egyetlen játszótér sem, légy erős, és tudd, él itt egy ember, aki bízik benned.
Nehéz lenne megmondani, mit eredményez majd hosszabb távon a politikai szféra mind aktívabb megjelenése a közösségi hálón. Mennyire lesz kampány- és propagandaeszköz a hazudozás, a fecsegő elhallgatás, a manipuláció új csatornája, és mennyire tudja elmozdítani a közéletet demokratikusabb irányba. A mai világban az sem kizárt, hogy szórakoztatóipari termékké válik, és mindenféle jópofa politikus vloggerrel múlatjuk az időt. Utóbbit jelzi a Telex nemrég indult lájkbajnokság-rovata, amely hetente méri a politikusok közösségi bejegyzéseinek sikerességét. Ezerszer izgalmasabb az ilyen-olyan közvélemény-kutatásoknál. Médiashow-ként tünteti fel a tevékenységet, versengő kedvenceket rak elénk, és arra ösztönöz, figyeljük őket, szavazzunk rájuk lájkokkal.
Jó játék, csak annyi a probléma vele, hogy a győzelem nem feltétlenül garantál diadalt a politikai megmérettetésben. Jakab Péter például néhány hónap alatt közösségi médiasztár lett, már Hamilton sikerei sem olyan biztosak, mint az ő heti futamgyőzelmei. Kemény proteszt csávót ad elő, ő kimondja, bele a kormány pofájába, utcáról, autóból, parlamentben. Kérdés, nem billen-e át ezzel végleg vlogger-figurába. Hiszen élveztük mi Juhász Péter alakításait is, csak a társadalom tudatában egyelőre még élesen elválik egymástól az aktivista és a politikus alakja. Hasonló problémával küszködik Fekete-Győr András. Joviális harsányságával hitelesen exponálta magát és pártját a fiatal nemzedék szószólójaként, és most ingadozik a megfontoltság és az extravagáns, radikális hangütés között. Egyik videójában, amelyben autót vezetve 15-15 másodpercben fejti ki a Momentum programpontjait, például remekül érzett rá a tónusra, a felelősen fiatalos dinamikára. Könnyebb helyzetben vannak, akiknek most nem kell nagyot durranni. Szél Bernadett, Hadházy Ákos egyszerűen odaáll bármilyen eszköz, akár egy mobiltelefon elé, és elmondja, mit csinál, hova kéne zebra, hol buggyant ki újabb korrupció. Ez a szolgálati attitűd jellemzi a két polgármester miniszterelnök-jelölt, Márki-Zay Péter és Karácsony Gergely videóit is. Tesszük a dolgunk, beszámolunk, támogass. És alapvetően Orbán Viktor is ebben a keretben vloggerkedik. Kormányfői távolságtartással, így annál hatásosabbak leereszkedései a hétköznapi életbe: ugyan, gyerekek, én is csak egy magyar vagyok, de valakinek vezetnie kell a bandát.
Könnyebben eltévedhet, aki túl profin, túl kreatívan akarja használni a videózást. Zenei klipeknél láthatjuk, hogy az előadók akkor erőteljesek vizuálisak, amikor zenélnek, énekelnek bennük. A fiktív, lírai képsorokban zavartan téblábolnak. Dobrev Klára videoanyagaiban érezni effajta mesterkéltséget. Stábjával igyekszik nagyon ütősre komponálni-szerkeszteni őket. Szeretné minél hatásosabban előadni magát, de nem olyan jó előadó. Túlpörgi. Főleg a Kávészünet Dobrev Klárával „adásaiban”. Fölösleges erőfeszítés, mert van egy hiteles politikusi hangja, amely meggyőzően közvetíti elkötelezettségét, felkészültségét, széles látókörét. Egyáltalán, ennek az új megszólalásnak az a nagy lehetősége, vagy nevezzük bizalmatlanul csaléteknek, hogy a politikus könnyen tudja elhitetni önmaga és szándékai őszinteségét. A legemberibb arcával képes manipulálni. Jó példa erre a fideszes politikusok gyereknapi köszöntő-klipje. Természetesek, szerethetőek benne. Úgy látszik, gyerekeknek nem lehet hazudni.
