Karácsony Gergely még nem jelezte, hogy indul az előválasztásokon, mikor többen fagylaltért álltunk sorban. Mellettem két barát öklözött, egyikük évek óta Pesten él, most eljött szülei sírjához. A szokásos kérdések után szóba jött a fővárosi helyzet. Jegyzeteltem volna, de kifogyott a tinta! Szép kis "örökíró" - biztos vannak akik még emlékeznek e szóra.
A pesti férfi Karácsonyra szavazott, helyeselve fejlesztési terveit, de ha indul a miniszterelnöki posztért, nem fogja támogatni. Kimondottan indulatosan mondta: "ne használjon minket ugródeszkának!" Barátja azzal érvelt, hogy mint miniszterelnök is sokat tehet a városért, de a "pesti" szerint más ellenzéki sem mellőzné a fővárost. És jött a csattanó a nővéréről, aki pár éve házasodott. A "pesti" apja a vejére hagyta a családi vállalkozást, mert fiát nem érdekelte. A házasok hamarosan elváltak, mivel valójában a férfi csak a céget akarta megkaparintani. A "pesti" szerint ezt tenné Karácsony a fővárossal, ha netán indul a miniszterelnökségért.
Hasonló érzelmi síkon utasítja el Gyurcsányt az író Kötter Tamás. Elmondta a Népszavának, mennyire fájt neki, hogy apja munkanélküli lett, mikor a Horn-kormány lehetővé tette, hogy egy francia cég megvegye munkahelyét és jöttek a leépítések. "Hát, így alakul, formálódik az ember politikai tudata", mondta Kötter. (Népszava, Visszhang, 2021. V. 22.)
Érdekelne, hogy az ilyen művelt Orbán-párti emberek hogyan látják a kínai egyetem ügyét. Mert az világos, mi lett volna Budapest utcáin, ha a Gyurcsány-kormány invitálja a Kommunista Párt büszkeségét, ami nem mellesleg sok évnyi eladósodásunkat jelenti. Tömegpszichológusok szerint az "egyén elveszíti racionalitását és önálló gondolkodóképességét a tömegben, és nyájmentalitással indul a »karizmatikus« vezér után, aki mutatja az utat", írta Berend T. Iván. Sajnos, nem igen látom ezt az önálló képességet egyik oldalon sem - nem is kell ehhez tömeg. Orbán valóban karizmatikus, többen is elismerően nyilatkoztak fogékonyságáról, már ami a néplelket illeti. Ki is használja ezt, éppúgy mint történelmi elődei - mindannyiunk kárára.
"Az lenne az igazi feladat történésznek: kinyomozni a folyamatot, vagy tetten érni talán csak a percet, amikor egy emberből bálvány lesz. Író dolga pedig az lenne: megírni, mikor hitte el ő maga önbálványságát" - írta Boldizsár Iván (Keser-édes). Egy kormányfő felelőssége pedig az lenne, teszem hozzá, hogy ne népe lelkével manipuláljon, hanem segítsen kielégíteni a lakosság megélhetési és szellemi igényeit. Érzelmek kontra érvek, elemzések. Ezért is írom e cikkeket, sejtve, hogy ezekkel az emberi drámákkal nem találkoznak politikusaink az országot járva.
Húsvét táján az új nyitás volt a téma amit "lehallgattam" vásárlás közben:
- A lányom mesélte, hogy a Falus ...
- Melyik?
- Az Ancsi...
- Nem az, melyik Falus?
- Több is van?
- Igen, kettő is, mindketten állandóan belekötnek Orbánba.
- Na, pont ez az, amit Ancsi mondott. Nagyon készülnek húsvétra, de Falus szerint még korai lenne egy nyitás.
- Elegem van ezekből az okostojásokból (figyeltem az arcát, úgy sejtem, nem vette észre a szójátékot - B. S.), mehetnek a fenébe, miért kell elrontani az emberek kedvét? Pistával mi csak Orbánra hallgatunk. Péntek reggel megmondja merre az erre, és kész.
Egy pillantás a hazai demokrácia hétköznapjaiba. Ruhájuk és bevásárlókocsijuk tartalma alapján e két hölgy rendezett anyagi körülmények közt él. Beszélgetésük kitért arra is, hogy milyen szerencsénk van miniszterelnökünkkel, és - ami eléggé árulkodó demokrácia-felfogásunkról - egyikük szerint "mindenkinek fel kellene sorakozni mögötte, hagyni kéne a kötözködő kicsinyességet". Ők Orbán Viktor bázisa. Ilyen kis tekintélye van a szaktudásnak, ennyire idegenkednek az önálló gondolkodástól. Persze hallok Orbán-ellenes kirohanásokat is, melyek éppúgy tények és érvek mentesek. Akiket politikáról hallok beszélni, vagy az egyik vagy a másik táborba sorolhatóak, pedig bőven van gond mindkét oldalon. Ugyanakkor helyes és fontos, hogy a hatalmon lévők legyenek a kritika - nem az "anyázás"! - első számú célpontjai.
Ebben a verbális polgárháborúban Orbán emberei most teljesen lebutított módon szidják az ellenzéket: például, aki oltásellenes, az baloldali. Egy férfi nagyon ki volt akadva, mert a biztonsági őr nem akarta beengedni őt és nejét maszk nélkül: "Mi Istenhívők vagyunk, ő megvéd minket, nekünk nem kell maszk meg oltás."
A butaság nem jelent politikai hovatartozást.
Más idők, hasonló gondok. Moszkvai 1953-as látogatásuk után - oda lettek rendelve raportra - Nagy Imre tartott egy beszédet a parlamentben, ami szakítást jelentett az addigi, Rákosi nevével jelzett kemény vonallal. A beszéd - amit Rákosi savanyú pofával hallgatott, lásd az akkori filmhíradót - után volt egy szünet és a folyosón ki-ki értékelte a történteket, mikor "odaszalad egy 50 év körüli parasztasszony-képviselő az öreghez (Rákosihoz), és sírva szorongatja a kezét: »Rákosi elvtárs, olyan boldog vagyok, már négy éve várok arra, amit Nagy elvtárs elmondott. Köszönjük ezt is Rákosi elvtársnak«." (Ortutay Gyula: Napló)
Gondoljunk bele: a képviselő valószínűleg csak néhány elemibe járt, egész életében a földeken dolgozott, aztán valami kapcsolatnak köszönhetően bekerült a politikába mint biodíszlet, és büszke volt magára - az "én is vagyok valaki" jelenség -, és a legkomolyabban gondolta, amit Rákosinak mondott. A pandémia-válság idején különösen érezhető Orbán igyekezete, hogy minden jó az ő nevéhez kapcsolódjon, és ami rossz, vagy félresikerül, az Gyurcsány, az ellenzék és/vagy Brüsszel sara. Ezért kell a közpénzen fenntartott óriási propagandagépezet.
Hajnali, rajtaütésszerű ellenőrző látogatásaival azt a benyomást akarta elérni, hogy ő vigyázz ránk és mindent kézben tart. Nem számít hogy ezzel sérti a dolgozókat, akik nem propagandacélból vannak a munkahelyükön hajnalban, és Orbán feltételezi, hogy a körmükre kell nézni. Ha mégsem jön be a várt hatás - lásd ellenzéki győzelem egyes önkormányzatoknál - jön a bosszú. Feudális a rendszer és kormányunk reklámipari szlogenekkel kommunikál, mivel miniszterelnökünk lélektanilag nem demokrata. Ezt sokan nem veszik észre, amint azt sem, hogy nem is keresztény. Egy keresztény nem akarja kilakoltatni a hajléktalanokat az egyetlen nekik fenntartott kórházból, nem akarja anyagilag tönkre tenni Iványi Gáborékat, akik munkájáról oly szépen nyilatkozott Beer Miklós püspök a "Jelen" áprilisi első számában, és nem szervez gyűlöletkampányokat emberek ellen.
Gyakran lehet olvasni alapítványokról, melyek közpénzből alakultak és Orbán emberei kezelésében vannak. Országos és helyi szinteken egyaránt nyomulnak. Utoljára Rákosiék tették ezt a háború után, először óvatosan, aztán rákapcsoltak. Személyzeti kérdésekben nem az emberek szakértelme, hanem lojalitásuk volt a kulcskritérium. Akkor a hűség a Párthoz - "együtt ingadozni a Párttal" - volt a lényeg. Ez most már személyre szabott. Lánczi András szerint "a Fidesz addig van és lesz, amíg ő (Orbán) aktív a politikában". A Fideszből egy személyi kultusz-Keresztapa ötvözetű párt lett. Hallgatok kormánypárti képviselőket a parlamentben, olvasok interjúkat velük. Mennyire hasonló, gyakran azonos szófordulatokat használnak - mint a pártállami időkben.
Lehangoló mennyire tudatlan oly sok polgártársunk, mivel elbutították őket gyerekkorukban. Gyakran hallok kicsiket kérdezgetni vásárlás közben. Már a második-harmadik "miért?" után jön a dorgálás, "Hagyd ezt abba, az idegeimre mész!" Érteni vélem a szülők türelmetlenségét, de a valódi indok az, hogy ők sem tudják a választ és őket is így nevelték, pontosabban, törték be. Ha nem tudom a választ, utánanézek - enciklopédia, könyvtár, internet -, de mint egy anyuka mondta, mikor felvetettem ezt: "Kinek van erre ideje?!" És ez így megy generációkon át. Mire iskolába kerül a gyerek, már eszébe sem jut rákérdezni bármire. Bemagolni, visszaböfögni, túlélni - az iskolai évek röviden.
A tudatlanság, a nem-gondolkodás nem az egyik vagy másik oldal tulajdonsága, de a másik lehülyézése semmi jóra nem vezet. Rémes, amit Kálmán Olga vagy Rákay Philip mond arról, hogy milyen fenyegetéseket kapnak az interneten. Ez az ember tárgyiasításához vezet, ami - mint a történelemből tudjuk - végzetes lehet. Egyre gyakrabban hallom a Pesti TV-én, hogy az ellenzékiek "hazaárulók". Donáth Annáról azt tudtam meg "Az ügy" című műsorból, hogy külföldön gyűjtött ismereteket "magyarellenes" tevékenységéhez. Ez igen veszélyes zóna, jól mutatja, mennyi munka van még hátra az oktatásban. Súlyos egészségügyi és anyagi gondokról hallok, de mindez nincs megvizsgálva a kormány tevékenysége fényében - mintha egymástól függetlenek lennének. Pedig az ő (a mi) pénzükről van szó. Köszönet Hubay Györgynek, a nemzetbiztonsági bizottság fideszes tagjának, mert kimondta, hogy azért kell a közpénzt alapítványokba tenni, hogy "soha ne lehessen idegeneké". Vagyis az ellenzéké. Inkább egy alapítványba, mint az egészségügybe - ez a hazafias álláspont.
"Egy európai reneszánszot akarunk", mondta Orbán miután tárgyalt lengyel és olasz politikustársaival. Talán Horthy Magyarországán érezné magát otthon - persze csak ha ő lenne a kormányzó! Vagy máris a 30-as években vagyunk? Mélyszegénység, a média a kormányzó dicsőségét zengi, a haszonélvezők lubickolnak, a nép egy része kivándorol, míg mások a túlélésben reménykednek.
Eddig több írásomban rosszallottam a legyintést amikor a politika kerül szóba - "Ezekért? Mit idegesítsem magam?" -, de mostanában gyakran jut eszembe egy barátom apja, Zsiga bácsi, aki túlélte a holokausztot. Idős kora ellenére reményekkel és friss tervekkel állt vissza mérnöki munkájába, de amikor jöttek az agymosó kampányok állandó jelzőikkel - sose "a Nyugat", hanem a "háborús uszító Nyugat" (mint ma az "oltásellenes ellenzék") - és kezdődtek a letartóztatások, ő nyugdíjba vonult. Mann, Goethe, Platón, és más nagy műveket olvasott, amennyire lehet, kizárva az elsötétülő kinti világot. Nem csak értem, de érzem is döntését.
