A Fidesz kommunikációs stratégiájának középpontjában az áll, hogy Gyurcsány Ferenc irányít, az összes ellenzéki miniszterelnök-jelölt az ő bábja. Ebbe a narratívába ön illik a legjobban, hiszen a DK miniszterelnök-jelöltje, ráadásul Gyurcsány felesége. Valóban a DK-elnöke irányít mindenkit?
A Fidesznek nincs új ötlete, egyébként sem fontos, hogy mit gondolnak. Ahogy az önkormányzati választáson nyertünk Budapesten és a legtöbb vidéki nagyvárosban 2022-ben ugyanezzel a narratívával szemben, nyerünk az országban is. A már sikeresnek bizonyult stratégia mentén megyünk előre, és egymás tiszteletével készülünk a kormányváltásra.
Karácsony Gergely hivatalosan is az egyik ellenfele lesz az előválasztáson és bejelentette, új mozgalmat indít. Tudott erről a lépéséről?
Számítottam arra, hogy Karácsony Gergely is indul miniszterelnök-jelöltként, a mozgalomról viszont nem tudtam, de nincs ezzel baj. Orbán azt célozta meg, hogy a civilek ne hallassák a hangjukat közéleti kérdésekben, szerintem viszont a politikát is vissza kell adni az embereknek. Minél több mozgalomban hallatják a hangulat a civilek, annál nagyobb esély van a kormányváltásra.
A 99 Mozgalomnak lehet valamilyen hatása a DK-ra?
Ezen nem nagyon gondolkodtam. Az biztos, hogy sok mozgalom van és az nagyon jó, ha az ellenzéki oldal „mozog”.
Ön a „Sokak Magyarországával” kampányol, Karácsony a 99 százalékról beszélt. Sok különbséget nem látunk.
Ez azt mutatja, hogy az ellenzéki pártok érzik, mi a legnagyobb gond ma Magyarországon. A Fidesz kormány hatalomgyakorlása miatt nagyon kevesen vannak, akik jól jártak az elmúlt években, de a többség küszködik. Zajlik az ellenzéki pártok közös programalkotása – remélem hamarosan bemutatjuk a minimumprogramot – az is erről szól majd. Örülök, hogy az alapproblémát egyformán látjuk.
A 2022-es költségvetésből az látszik, hogy a Fidesz kiszervezi a forrásokat, például alapítványokba. Van egyáltalán mozgástere egy esetleges ellenzéki kormánynak?
Sokkal nagyobb, mint azt a Fidesz gondolná. Arra fogunk felhatalmazást kérni a választópolgároktól, hogy az elrabolt vagyonokat, köztük az egyetemeket visszavegyük, a jogállami kereteket visszaállítsuk. Engedjék meg, hogy a jogtechnikai részletekről a választás után beszéljünk. Az biztos, hogy sok javaslat jelent meg nyilvánosan is és azt is elárulom: optimista vagyok politikusként és pénzügyi jogászként is.
Jól hangzik, hogy visszaállítják a jogállamot, visszaadják a vagyonokat, de hogyan? Hiszen a mikéntről még a NER-t bíráló alkotmányjogászok között is éles vita folyik.
Higgyék el, komoly műhelymunkával alakítjuk a menetrendet. Tudom, hogy a Fidesz rém okosnak tartja magát, ám azt nem tudja, hogy mi még okosabbak vagyunk.
Azt ígéri, hogy ha miniszterelnök lesz, akkor a közös ellenzéki programot képviseli majd. Képes lenne feladni a DK olyan programpontjait, amelyeket a szövetségeseik nem fogadnak el?
Ez a koalíciós kormányzás szépsége: sok témában kell kompromisszumot kötnünk. Egyszerre van szükségünk határozottságra, erőre, és alázatra is. A koalíciós kormányzás és az abból fakadó kompromisszumok azzal az óriási előnnyel járnak, hogy szemben Orbán egyszemélyben kierőszakolt döntéseivel nekünk a fontos döntések meghozatalakor már sok szempontot kell megvizsgálnunk. Orbán már-már meggyőzte az országot arról, hogy a viták rossz, káros dolgok. Holott a viták visznek előre bennünket. Vannak különbségek közöttünk, de leülünk egy asztalhoz és beszélgetünk, érvelünk. Nemcsak a pártok, hanem például az oktatásügyben a pedagógus-szakszervezetek, a szülők képviselő is elmondják szempontjaikat. Ez hívják kormányzásnak, nem pedig azt, hogy valaki iPadeken egy nap alatt összedobott egy jogszabályt.
Hasonlóan sokpárti koalíció kevés országban van, ráadásul ahol igen, ott általában nem töltik ki a kormányzati mandátumukat.
Ez valóban egy különleges helyzet, de a hivatkozott országokban normális kormányváltást követően kötnek koalíciót, nem a NER leváltása után. Így, a mostani helyzetben sokkal több dolog köti össze az ellenzéki pártokat, mint amennyi elválasztja. Mindannyian egy normális, parlamentáris, európai demokráciát szeretnénk. Én lennék a legboldogabb, ha 2026-ban egymás politikai ellenfeleként indulnánk a választáson, hiszen akkor végre az oktatásról, adókulcsokról, az egészségügy finanszírozásáról folyhatna a vita. Úgy, ahogy Dániában, Hollandiában vagy Belgiumban. Ez egy jó világ lenne.
Az esetleges koalíciós kormányzás előtt lesz egy előválasztás, ahol versenyezniük kellene egymással, felszínre kerülnek az ellentétek.
Igen, úgy, hogy közben vigyázunk egymásra. A futóknak sem jut eszükbe, hogy verseny közben elgáncsolják egymást. Pontosan azért fontos, hogy az előválasztáson a „leggyorsabb” győzzön, mert áprilisban már olyan futóval versenyzünk, aki gáncsolni fog, kiássa vagy elmocsarasítja a salakot előttünk a futópályán.
Ön miért lenne jobb közös jelölt, mint a többiek?
Fontos, de nem elegendő a választáson megverni Orbán rendszerét, ezután ugyanis kormányozni kell, mégpedig úgy, hogy a NER soha ne épülhessen meg újra. Kormányzóképesség, határozottság, tapasztalat, nemzetközi háttér. Összességében ezek mellettem szólnak. A versenytársaim lehet, hogy másban jók. Rosszat viszont egyikükről sem mondok.
Ön az első női politikus Magyarországon, akinek reális esélye van rá, hogy miniszterelnök legyen. Ez számít valamit?
Talán igen, mert jelentheti egy olyan korszak beköszöntét, ahol már nem fog számítani, ki nő és ki férfi, hiszen ez a célunk a politikában is. Ez az ország egyszerre vágyik empatikus, de kemény, határozott vezetőkre. Mint Angela Merkel, Ursula von der Leyen, soroljam?
Miért gondolja, hogy erre vágyik a magyar társadalom? Orbán Viktor nem ilyen, mégis sorra nyeri a választásokat.
Ha az ellenzék ugyanakkora teret kapna, mint a kormány a közmédiában, a vidéki lapokban, nemhogy kétharmada, egyszerű többsége sem lenne Orbánnak. Az emberek túlnyomó többségének fogalma sincs róla, mi a valós helyzet. Jól mutatja ezt az a felmérés is, amely szerint a megkérdezettek jelentős része nem is hallott arról, hogy miközben a kormány sikerpropagandáját fújja, addig a járványban meghalt áldozatok számának tekintetében világelsők lettünk.
A kampányban ön szerint több teret fog majd kapni az ellenzék?
Lassan alig van család és más közösség, amelyet ne érintett volna a hibás járványkezelés, az elkerülhető megbetegedés, nem beszélve szeretteink haláláról. Vajon az emberek személyes tapasztalataiknak vagy inkább a propagandának hisznek? És természetesen minél többször kell közvetlenül találkozni a választókkal. 2019 megmutatta, hogy ez működhet, most az akkor megnyert városokból kell tovább építkezni a kis falvak felé.
Emlékszünk az akkori fogadkozásokra: minden ellenzéki polgármester, a főpolgármester egymásra licitált, hogy ki hogyan fog szembeszállni a Fidesszel, aztán, mint kés a vajon, úgy ment át az önkormányzatok kivéreztetése a kormány részéről.
Ez egy újabb érv lesz a választók számára amellett, hogy az áprilisi választáson rendszerváltást kell végrehajtani. Mert a Fidesszel nem lehet kompromisszumot kötni. Egyszerűen nem engedi meg a politikai stílusuk. Orbán csak akkor érzi magát győztesnek, ha mindenki más a padlón van rajta kívül. Én viszont abban hiszek, akkor tud tartós lenni egy politikai rendszer, ha abban mindenki megtalálja a maga igazát.
Azoknak a szavazóinak, akik az Európai Parlamentbe (EP) juttatták, mit fog mondani, miért hagyja félbe a munkát?
A választóim ugyanazt várják el tőlem mindkét munkakörömben. Azt, hogy egy erős, a mostaninál sokkal erősebb, egységes Európáért dolgozzak, és azt, hogy minél hamarabb összeomoljon a NER rendszere. Miniszterelnökként mind a két célt lényegesen hatékonyabban fogom tudni teljesíteni.
Nem okoz majd presztízsveszteséget, ha nem nyer az ellenzéki előválasztáson?
A verseny lényege, hogy vannak győztesek és vannak vesztesek. Az előválasztás azonban kivétel ez alól, mert ha ügyesen csináljuk, akkor mindannyian győztesek leszünk. Én pedig a győzelemre készülök, és persze tudok olyat, akinek lesz oka szomorkodni. Ez a valaki pedig Orbán Viktor.
NÉVJEGY
Dobrev Klára
Szófiában született 1972-ben. Közgazdász, jogász, az EP alelnöke. A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen, majd az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát. Négy nyelvből tett felsőfokú nyelvvizsgát (angol, bolgár, német, orosz). 1998-tól 2000-ig főosztályvezető-helyettes a Pénzügyminisztériumban. A 2002 és 2004 között a Miniszterelnöki Hivatalban dolgozott. A 2019-es európai parlamenti választáson a DK listavezetője volt, idén május 2-án jelentette be: elindul az ellenzék miniszterelnök-jelölti előválasztásán.
