Adatok hiányában még a szakma számára sem világos, mi történik a kórházakban: ott a szájbefogó törvények uralkodnak, és a média számára tiltott terület. Celebek nyilatkozatai nem pótolják a szakszerű elemzést. A hiteles tanúk hallgatnak.
Nemrég az Országos Kórházi Főigazgatóság főigazgató-helyettese beszélt a kórházi ellátás helyzetéről. Véleménye szerint „a harmadik hullám csúcsán mintegy 1500 embert ápoltak lélegeztetőgépen", de szerinte a magyar egészségügy ennek a dupláját is elbírja: „3000 az az ágyszám, amit biztonsággal üzemeltetni tudunk és szakembergárdával ellátni”. Továbbá azt állította, hogy a „lélegeztetett betegek több mint 80 százalékának nem tudják megmenteni az életét”. A statisztika szerint eddig több mint 25 ezer emberét. Szerinte „a magas halálozás „a betegség jellegéből fakad”.
Pedig a megváltozott helyzetre vannak szakirodalmi útmutatások. Ezek szerint elsődleges cél a terhek levétele az egészségügyről, hogy minél több életet tudjanak megmenteni. El kell érni a döntéshozatali terhek csökkenését a betegágyak mellett. De a kormány e tekintetben rég bedobta a törülközőt. Nyoma sincs a járvány kezelésében az alapvető etikai elvek betartásának, mint a tisztességes kommunikáció, az igazmondás, az átláthatóság, az arányosság a döntéshozatali folyamatban.
A Covid-19 járvány alapvetően megváltoztatta a terápiás gyakorlatot az állapot súlyossága és a lélegeztetett betegek száma tekintetében. A betegfelvételtől az intenzívig minden osztályon ott van az azonnali beavatkozás szükségessége. A betegek szakápolási igénye megnőtt, ha egy láncszem kimarad az ápolás folyamatában, kiszalad a kézből a beteg. Itt csak a magas szintű tudásnak, a gyakorlati ismeretnek és a tapasztalatnak van helye. Elsősorban a betegek megfigyelésében, az állandó és folyamatos gépi monitorizálásban és a közvetlen észlelésben. A gépek professzionális módon való működtetésében. Az állandóan változó gyógyszerelésben. A hosszantartó ágyban való fekvés miatt a betegek testhelyzetének állandó és folyamatos változtatásában. A higiénés feladatok ellátásában. Itt katasztrófa-önkénteseknek nincs helyük, 3-4 óra alatt kiképzett segítőknek végképp. A hosszútésztás húslevest az enyhe- és középsúlyos covid betegeket ápoló osztályon nem egy civil önkéntesnek kell a levegővételért küzdő beteg szájába betuszkolni, a fullra járatott oxigén adása mellett. Merthogy létezik egy szó: felelősség. Biztosítéka a szakértő ápolás.
Az OKFŐ nyilatkozó vezetője pontosan tudja, a magas halálozás nem a „a betegség jellegéből fakad”. Magyarország kirívó halálozási adatai az ápolók számának és ápolás hiányának következményei. A „Javaslat Nemzeti Ápolásfejlesztési Stratégia Elemeire” (2019) című vitairat szerint is szoros összefüggés van az ápolók hiánya és a betegek halálozási adatai között. „Aiken és kollégái által 2002-ben publikált tanulmány mutatta ki először, hogy 1 ápoló biztonságosan 5 betegért tud felelni, ezen felül minden egyes beteg 7 százalékkal növelte a mortalitás kockázatát sebészeti beavatkozáson átesett betegek esetében…” „Nagy- Britanniában 137 kórház 2009–2011 évre vonatkozó adatait elemezték az ápolók/betegszám tekintetében. Megállapították, hogy kórházi osztályokon belül, ha ápolónként átlagosan ≤ 6 beteg jut, akkor 20 százalékkal alacsonyabb volt a halálozási arány, mintha 10-nél több beteg jutna egy ápolóra.”
Ma Magyarországon a Covid betegeket ellátó nem intenzív osztályokon egy szakápolóra egy műszakban egy segítséggel 30-40 beteg is jut. Intenzíven lélegeztetett beteg esetében 1 szakápolóra, segítséggel (segédápoló, nem intenzíves ápoló tapasztalat nélkül) 9-10 beteg.
A 60/2003. (X.20) ESzCsM rendelet az egészségügyi szolgáltatások nyújtásához szükséges szakmai minimumfeltételekről azt írja elő, hogy adott betegágyszám mellett milyen megoszlásban szükséges különböző végzettségű ápolókat foglalkoztatni teljes munkaidőben. Ennek a rendeletnek a járvány előtt egy kórház sem felelt meg. Ebből a pozícióból indult neki a járványnak az egészségügyi ellátás.
Intenzív osztályokon keményebbek a mutatók. „Kane és munkatársainak kutatása rávilágított arra, hogy a kórházi ápolással összefüggő mortalitás valószínűsége 9-16 százalékkal csökkenhet minden egyes plusz ápoló alkalmazásával.” A világ minden országában az intenzíves szakápoló:beteg arány 1:1, megengedve 1:2. Angliában a lélegeztetett betegeknél kialakított ápoló:beteg arány 1:1, védett szám. Az NHS a Covid járványra való tekintettel kiadott dokumentuma is csak az intenzívterápia nem lélegeztetett betegeinél enged az elvárásból. Itt az arány 1:2.
A világjárvány kezelésének minősége és eredményessége az ápolók számától és felkészültségétől függ. De ezt a magyar kormány nem érti, az egészségügy irányítói sem. Számukra az elhunytak száma még nem vált elfogadhatatlanná. A meggondolatlan nyitás, a stadionok megtöltése nem engedi ki szorításából az egészségügyet. Pedig a személyzet nem egy feneketlen kút, végtelen erőforrás. A halálosan fáradt, kimerült, kiégett, mentálisan és érzelmileg kizsigerelt emberekre újabb terhet már nem lehet rátenni. A kormány a kórházvezetők segédletével addig húzza-vonja, cibálja ide-oda az ápolókat, hogy azok beleszakadnak. Az emberek meg belehalnak a hiányukba.