Még jó, hogy néhány napja a Fidesz határozottan tagadta, hogy közösséget vállalna a német - vagy az európai - szélsőjobboldallal. De hát, business as usual... Hétfőn - még nem az Európai Parlamentben, hanem az Európa Tanács parlamenti közgyűlésében - a magyar kormánypárt csatlakozott ahhoz a frakcióhoz, amelyben a lengyel Jog és Igazságosság, a Matteo Salvini vezette olasz Liga mellett a szélsőjobb Alternatíva Németországért is helyet foglal.
Lehet kozmetikázni, de az a szélsőjobboldali tömörülés, amelyre önálló EP-frakcióként a magyar kormányfő olyannyira vágyakozik, belépett az Unió előszobájába, és még a sáros bakancsát sem kellett letörölnie. Kísért a XX. század gyakorlata: a konzervatívok - ügyet sem vetve a várható tragikus következményekre - inkább a jobb és a szélsőjobb felé nyitottak, semmint a szociáldemokrata baloldal felé, amivel ma az Európai Néppártot vádolja a Fidesz. Mert - a magyarok biztosan - nem tudnak, vagy nem akarnak különbséget tenni baloldal és bolsevik szélsőbal között. A bolsevik árnyéktól félnek, amire van is történelmi okuk, s amire a demokratikus baloldalnak is illene jobban figyelnie. Akárhogyan, mostantól Magyarország 14 képviselője ott lesz a páneurópai jogvédő szervezet parlamentjében, hatan fideszesek. Még nincs ott Marine Le Pen francia Nemzeti Tömörülése, a holland szabadságpárti Geert Wilders sem, de business as usual.
Mogyoró a tortán, hogy a fideszes Németh Zsoltot megválasztották az ET-testület demokráciával foglalkozó szakbizottságának élére, májustól pedig fél éven át Magyarország lesz az emberi jogok és a demokrácia védelmét feladatának tekintő Európa Tanács soros elnöke. Közben a Riporterek határok nélkül a 92. helyre sorolta Magyarországot a sajtószabadságot illetően. Ami különösen méltóvá teszi hazánkat a demokrácia őrének szerepére.