A siker itt bárhol elkezdődhet. Például a kutyánknál, akiről készítünk pár felvételt, szinkronizálunk alá valamiféle szöveget, mintha beszélne. Ennyi. A többség számára ez persze csak afféle otthoni jópofizás, meg lehet mutatni a családnak, pár havernak, kis nevetés, pont. De a többség ezúttal is téved. Mert ez már egy film. Terjeszthető kulturális termék. Mint ahogy századunkban minden mozgókép, amelynek van eleje, közepe, vége. Nem kell szégyenkezni miatta. Nem fog tehetséget felmérni belőle filmiskolák felvételi bizottsága. Nem fog legyinteni rá producer, hogy kevés benne az akció, senki se követeli majd támogatás fejében az utolsó vágás jogát. Ebbe a produktumba már senki nem tud belekötni. Megszületett, készen van. Akkor pedig miért kéne csak az ismerősöknek mutogatni? Feltesszük a YouTube-ra, hadd lássa mindenki. Meg a többit is, nyitunk egy csatornát. Amelyet elnevezünk…, mondjuk…, hát persze, a kutyáról! Ha ő Pam(acs), a csatornánk PamKutya.
Ezután csupán várni kell. Illetve dehogyis, éppenhogy semmire nem kell várni. A rokonok, barátok illedelmesen rákattintanak, jól van, gyerek, vicces, ügyi vagy. Hogy ne legyen sértődés, lájkolják. Páran fel is iratkoznak a csatornára. A többi kiszámíthatatlan. Kerül fel a többi filmecske, és ki tudja, valamelyik nagyon szórakoztatóra sikeredik. Akik megnézik, megosztják a hálón ismerőseikkel, azok a sajátjaikkal… És egyszer csak összejön ezer megtekintés és száz feliratkozás. A követők azonnal értesítést kapnak a telójukra, ha fölkerült egy új opus a beszélő kutyáról, három perc, lássuk, ha-ha-ha, újabb megosztások,
újabb követők. Nem tudni, hol a vége.
Senki se vegyen most ezért kutyát és kamerát, a recept egyedi. Osbáth Márknak (Pistának) ez jött be. Így kezdett ismerkedni tinédzserkorában a videózással, és mikor meglepő módon nőni kezdett a nézettsége, bevonta a játékba bátyját, Norbertet (Bélát) is. Elröppent egy évtized, és ma már a PamKutya a második legnépszerűbb magyar YouTube csatorna. Csaknem egymillió háromszázezer feliratkozóval, átlag több milliós nézettséggel. Amit persze csak az nem tud, aki ugyan talán használja, de nem fogyasztja az internetet. Pedig ideje lenne mindannyiunknak elkezdeni az ismerkedést sajátos kínálatával.
Sokan még mindig inkább azokban a tartalmakban bízunk a neten, amelyek hagyományosabb médiaformákhoz köthetők. Az online lapokat elfogadjuk, videókkal, podcastokkal együtt. El tudnak csábítani olyan csatornák is, például a Partizán, amelyekre tévéműsorként tekintünk, képernyős kedvenceink YouTube csatornáját szintén örömmel figyeljük. De a többi sem csupa bóvli, gyerekes, infantilis, időt pazarló ökörködés.
Maradjunk a PamKutyánál. A kezdet valóban közösségi hálós bejegyzésekre emlékeztet. Ám a sikert zenés paródiaklipek hozták meg a testvérpárnak. Amelyek többségükben csak a zenei anyagot vették át, és új szöveggel hétköznapi szituációkból formáltak szórakoztató jeleneteket. A legjobbakon jóval nagyobbat lehet nevetni, mint humoristáink erőfeszítésein. Ilyen például az autós megbírságolásának karikírozása, a szerelő ügyeskedésének gúnyrajza, a bliccelő és az ellenőr küzdelme, vagy a telóját elvesztő fiatal magányossága a netre meredő világban. Népszerűségük tudatában, egyre beljebb gázolva a sikerbe csináltak saját rapszámokat, kisjátékfilmes stílusjátékokat is, egyre professzionálisabb technikai háttérrel, komolyabb stábbal, anyagi támogatókkal.
Hogy mivel tudtak berobbanni, mi a hatásuk titka? A netes sikereknél ez sokszor nehéz kérdés, az ő esetükben is az. Talán épp egy bírálatból érdemes kiindulni. Ács Dániel azért marasztalta el pár éve a 444-en – amúgy jóindulatúan – őket, mert követik a magyar YouTube-kínálat biztonságos langymelegét, nem mernek rázósabb témákba belevágni. Nos, talán furcsa, de valahol itt a hatás rejtélyének kulcsa. Ez a visszafogottság, bizonyos határok tartása nagyon szervesen, hitelesen jelenik meg a duett produkcióiban. Ők nem akarnak leválni a világról. A külsejükben, ének- és beszédstílusukban sincs semmi rendkívüli, provokatív. Még a napszemüveg se tűnik föl rajtuk. Ők a mai fiatalság igazi kispolgárjai! De nem konformista módon. Ritka érzékletesen, finom iróniával épp azt tudják érzékeltetni, milyen akadályokba botlik a beilleszkedni kívánó ember. Hogyan ragadhat mosolyogva a csillogó kicsinyességbe. Ennek a középosztály vonzásába evickélő, ellentmondásos életérzésnek fanyar képű vállalását és kifejezését nemigen látjuk másoktól. Izgalmas és szórakoztató pár percig figyelni rá, mikor üzenetet kapunk egy újabb PamKutyás videóról.
Ezzel együtt úgy tűnik, a kettős számára közeleg a váltás ideje. Beszámolóik kalandjaikról, vagy legújabb, ismeretterjesztésnek, még inkább könnyed, kiegészítő tananyag-videónak nevezhető munkáikból egyre többet ásít a rutin. Osbáth Márk filmes-tévés pályára készül, és alighanem folytatni lehet a karriert ebben az irányban. Akkor meg talán fölösleges tovább bővíteni a felkészültséget igazoló YouTube-os portfóliót. Bár lehet, hogy az marad az életmű csúcspontja.
