Kallódó kéziratok
Kétségbeejtő felfedezés: amit az ötvenes-hatvanas években írtam, pontosabban az 1956 és 1986 közötti harminc év alatt, otthon lapul a polcaimon. Ide, az Újvilágba, csak a könyveimet hoztam magammal. Ami megjelent. Azokból is csak egy-egy példányt.
Most aztán törhetem a fejem: mi az, ami otthon maradt? Újságokban, nyomtatványokban, megszűnt kiadványok lapjain? Mert haza nem mehetek, ezt fölösleges is mondanom.
Arcok, nevek. Lányok, barátok. Zsengék, próbálkozások. Hajnalban eszembe jut egyik-másikuk. Megírtam volna őket? Vagy ezzel még most is tartozom?
Felkelek, keresem. Itt, a könyveimben nincsenek. A Fradiról például egy egész könyvre valót összeírtam. Még valami díjat is nyertem vele. De vajon hol jelent meg? Hová lettek a régi, azóta megszűnt folyóiratok archívumai?
Kallódó írások temetője a dolgozószobám. A Vas Gereben utca. Összeszedem az emlékeimet. Amíg a pandémia tart, nem jutok haza egyhamar. Lesz-e, aki megtalálja ezeket a kéziratokat?
Sok a jóból…
Azt szokták mondani, hogy a baj nem jár egyedül. Hogy a jó sem, arról még nem hallottam beszélni.
Márpedig rám csőstül ömlik a jó is. Felsorolom: 2019 tavaszán Magyarország Babérkoszorújával ékesítettek, nyár elején Gödöllő város – egykori otthonom – polgármesteri ezüstérmét tűzhettem volna ki, ha lett volna mire. És mintha mindez nem lett volna elég, télen átvehettem volna a Prima Primissima irodalmi nagydíját.
Persze egy kicsit sok itt a volna. Mert tavasszal úton voltam, ősszel az Újvilágban, a Prima Primissima díjátadója körül pedig egy floridai műtőasztalon. Mire végül csak sorra kerültem, Amerikába is megérkezett a koronavírus. Más vette át helyettem a szóban forgó elismerést. Persze, csak a diplomát. Mert a vele járó milliók – majd egy teljes évig – rám vártak. Azt nem adják oda csak úgy, akárkinek.
Lassan egy éve lesz, hogy ki sem mozdulhatok a járvány miatt.
Hát így éldegélek, tízezer kilométerre a sok jótól, ami állítólag a nyakamba szakadt. Hallom, még egy könyvem is megjelent időközben. Nem sok remény volt rá, hogy megkapom az első példányát. Mindegy, még egy jó hír.
Kérem, tegyék félre nekem a Nobel-díjat is! Átveszem, ha csak addig el nem visz a zárthely-iszony…
