oktatás;korrupció;innováció;Magyarország;gazdasági fejlődés;állami támogatások;fejlett országok;

- Magyarország most játssza el az esélyét

Ausztria utolérése illúzió, amíg a kormány hatalmas támogatásokkal újabb összeszerelő üzemeket csábít Magyarországra.

A közepes fejlettségű gazdaság csapdájából nagyon kevés ország tudott az elmúlt évtizedekben kikerülni, a kevés példa egyike Dél-Korea. Valami hasonló készül Észtországban, amely az egykori Szovjetunióból indulva ma már számtalan gazdasági mutatóban lekörözi a sokkal jobb helyzetből induló visegrádi országokat. A közepes jövedelmi csapda jellemzője, hogy az adott gazdaságban magas a külföldi tőke jelenléte, ami jelentős termelékenységi különbséget okoz hazai és multi cégek között. Ez évtizedek óta jellemző a magyar gazdaságra is.

A Magyar Nemzeti Bank 2018-ban ismerete fel, hogy a magyar gazdaság olcsó munkaerőre építő gazdaságpolitikája kimerült, és ahhoz hogy érdemben tudja folytatni a felzárkózást a fejlett országokhoz, valamint elkerülje a közepes fejlettség csapdáját, tőke- és tudásintenzív gazdaságra kell áttérnie. Ennek érdekében fogalmazta meg a jegybank a versenyképességi csomagját, ezt követően a kormány is előállt egy kisebb programmal. Ezek végrehajtást azonban keresztülhúzta a Covid-19 járvány nyomában járó gazdasági válság.

A jegybank elképzelései szerint a válságból akár megerősödve is kikerülhetne az ország, így 2030-ra a magyar gazdaság teljesítőképessége elérhetné az Ausztria teljesítményének 80-90 százalékát. A jegybank a napokban nyilvánosságra hozott versenyképességi elemzése megállapította, hogy a program végrehajtása jól halad, vagyis a Szabadság téri palotában mind a mai napig komolyan gondolják, hogy a magyar gazdaság belátható időn belül felzárkózhat Ausztriához.

A jegybanki optimizmust már kevésbé osztják az egyszerű polgárok, azokról nem is beszélve, akik épp Ausztriában vállalnak munkát, akár ingázással, hisz ők azok akik minden nap szembesülnek a két ország közötti fejlettség ütemével. De nem osztották a jegybank optimizmusát a Magyar Közgazdasági Társaság Munkaügyi Szakosztálya által rendezett online konferencia résztvevői sem.

Minden fejlődő gazdaság először alapvetően a külföldi tőkebefektetéseket részesítette előnyben, ám azok közül csak azok tudtak kitörni a közepes fejlettség csapdájából, amelyek jelentős összegeket fektettek az oktatásba, a kutatás-fejlesztésbe (K+F), illetve az innovációba, ennek a legjobb példája Dél-Korea fejlődése – mondta Csath Magdolna, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi tanára. Azt kell megérteniük a gazdasági döntéshozóknak, hogy nem azért költ egy ország sokat az egészségügyre, az oktatásra, az innovációra, mert gazdag, hanem azért gazdag, mert ezen területekre sokat költ. Az NKE professzora szerint az sem szerencsés, hogy a magyar állam 30 százalékos állami támogatást ad azon külföldi cégek beruházásaira, amelyek ezt megelőzően kivitték az országból az itt megtermelt profitot. A cégek szempontjából érthető, hogy az ingyenpénzt választják, de az ország számára egyáltalán nem mindegy, hogy a közpénzekből mennyit és hogyan költenek el az oktatás és az innovációs képességek fejlesztésre – fogalmazott Csath Magdolna, aki szerint az újabb összeszerelő üzemek bevonzása jelentős állami támogatásokkal szintén elhibázott gazdaságpolitika. Azzal nem megyünk semmire, hogy még több alacsony jövedelmet termelő munkahelyeket teremtünk az országban – tette hozzá az NKE professzora.

Több felszólaló szerint is Magyarország számára nem az a kihívás, hogy elkerülje közepes fejlettség csapdáját, hanem az is feladat, hogy megtartsa jelenlegi viszonylagos fejlettségét – ezt már Palócz Éva, a Kopint Tárki Konjunktúrakutató Zrt. vezérigazgatója mondta. Boda György, a Boda & Partners Kft. ügyvezető partnere szerint a nemzetközi szakirodalom még nem helyezi közepes jövedelmi csapdájú országok közé a magyar gazdaságot, és esélyt látnak arra, hogy elkerüljük ezt a kétes minősítést. Nem olyan rossz még a megítélésünk, vagyis van értelme küzdeni azért, hogy ne essünk ebbe a csapdába, de ehhez Magyarországnak fokoznia kell tudástőke vezérelt befektetéseket – tette hozzá. 

Palócz Éva szerint a magyar gazdaság belső megosztottságát kellene csökkenni a szakpolitikákkal, ehhez pedig a magyar cégek termelékenységét és bérszintjét kellene emelni, hogy ha nem is a kitörés, de megkapaszkodás megtörténjen. A multik nélkül a magyar gazdaság ugyanis még a közepes fejlettség szintjét sem ütné meg.  

A cégeken, az oktatáson sok múlikA kitöréshez a tőke, az oktatás színvonalának emelése, hatékonyabb kormányzás, a korrupció csökkentése elengedhetetlen. A magyar cégek hitelellátottsága megfelelő, de a kockázati tőke sokuk számára nem elérhető, azért sem, mert ezen források többsége kormányzati kezekben van, ahol viszont nem versenyalapon osztják a forrásokat. A magyar oktatásban ugyan nemzetközi szinten elég pénz áramlik, ám az rosszul hasznosul. A PISA-felmérésekben a magyar diákok rosszabbul teljesítenek mint a régió átlaga vagy akár azokhoz mérve is, akik a 2000-es évek elején voltak Magyarországon tanulók. Palócz Éva szerint ezen nincs mit csodálkozni, hisz az elmúlt években a magyar közoktatás bármely pontjához is nyúlt a magyar kormány, ott nem a kor kihívásainak megfelelő átalakításokat végzett. Ahhoz, hogy magyar gazdaság fejlődése új pályára álljon, az oktatás és az innováció minőségén sokat kellene javítani, de az állam hatékonyabb működésére és a korrupció visszaszorítására is szükség lenne – tette hozzá Palócz Éva.     

A magyar miniszterelnök szerint kormánya azért sem akar a közös uniós hitelfelvételben részt venni, mert ha valamelyik ország csődbe menne, akkor a rá eső tartozást a többieknek kell kifizetnie. Ez az érvelés több ponton sántít.