Katona József;Bánk bán;

UDVAROS Dorottya

- Hát mi az, hogy haza? – Kétszáz éve mutatták be Katona József drámáját

A Nemzeti Színházban Bánk bán maratont rendeztek Vidnyánszky Attila jelenleg látható rendezéseiből, Pécsett pedig Nádasdy Ádám újrafordításában Vilmos Noémi végzős egyetemista vitte színre Katona József drámáját. A zene mindegyik előadásban szerteágazó asszociációs bázist jelent.

A konfliktusainkat generációról generációra adjuk tovább és ebből az ördögi kerékből nem lehet kilépni – mondta Vidnyánszky Attila az egyik beszélgetésen a Nemzeti Színházban a Bánk bán maratonon. Az apropó az volt, hogy kétszáz éve mutatták be Katona József drámáját. Valószínű, a Nemzeti Színház főigazgatója pedig szívesen ragadta meg az alkalmat, hogy rendezőként szerepeljen újra a nyilvánosság előtt, hiszen a Színház-és Filmművészeti Egyetem háborújában egészen más szerepet osztottak rá, vagy osztott magára. A már idézett mondat áthallásos az elmúlt időszak eseményeire, pedig egyszer sem történt semmilyen direkt utalás az egyetemre egyik beszélgetésen sem.

Vidnyánszky időről időre újrarendezi a Bánk bánt, eddig különböző műfaji változatokban hétszer vitte színre. Többször is megrendezte Erkel operáját, a drámai változatot kétszer is a Nemzeti Színházban, illetve a kaposvári egyetemistákkal, Cserhalmi György már végzett növendékeivel három évvel ezelőtt a mű tantermi változatát is elkészítette A Bánk-misszió címmel.

A nyáron a Margitszigeten bemutatott operát, a három évvel ezelőtti és most is a Nemzeti repertoárján tartott drámai változatot és az említett tantermi előadást most egymást követő napokon lehetett megnézni a Bánk bán maratonon. A sorozathoz beszélgetések és közönségtalálkozók is társultak.

Kedvelem a tematikus vállalkozásokat, hiszen így lehetőség van a mélyebb elemezésre, impulzusok ütköztetésére. Vagány gesztus lett volna, ha a színművészetis rendező hallgató Vilmos Noémi pécsi Bánk bánját is meghívták volna a Nemzetibe, de ez sajnos nem történt meg.

Maradtak a Vidnyászky-féle Bánkok.

Vidnyánszky Erkel operájának ős változatát Debrecenben rendezte meg korábban, az úgynevezett Nádasdy Kálmán nevével fémjelzett változatot pedig az Erkelben, illetve nyáron a Margitszigeten a Coopera produkciójaként. Ez utóbbit illesztették be a maraton programjába és a Nemzeti a Margitszigetinél jóval kisebb színpadára. Így a díszlet egy részét kénytelenek voltak elhagyni, de a Czigeler Balázs által tervezett tér a Nemzetiben is impozánsan hatott, az más kérdés, hogy a Kesselyák Gergely által dirigált zenekart kényszerűen fel kellett ültetni a színpadra és az énekesek mögülük, vagy az előttük kialakított hídszerű díszlet elemről szólaltak meg többnyire mikroporttal erősítve Berzsenyi Krisztina látványos jelmezeiben. Vidnyánszky rendezéseiben jól megfigyelhetők a visszaköszönő elemek. a szarvas, mint szimbólum vagy az égő korona és persze még sok apró részlet.

Az operában azonban épp az említett elemek nem szervesültek eléggé, megmaradtak kissé erőltetett gesztusnak. Az atmoszféra, illetve főként a főszereplők: Molnár Levente (Bánk), Mester Vikória (Getrud), és Fischl Mónika (Melinda) remek énekesi teljesítménye összességében sokat javított a hatáson. Annál is inkább, mert Kesselyák Gergely nagy lendületet adott a már színpadi helyzetéből adódóan meghatározó szereplővé vált zenekarnak és kórusnak (a debreceni Kodály Filharmonikusoknak és Kodály Kórusnak, a Csokonai Színház énekkarának, a Honvéd Férfikarnak, és a Budapest Stúdiókórusnak). A közönség fogadtatása miatt Molnár Levente kétszer is elénekelte egymás után az opera fő slágerét, a Hazám, hazámat. Magyar operaszínpadokon nem megszokott ez a gesztus, látszik, hogy Molnár Levente a nemzetközi gyakorlaton edződött.

A Hazám, hazám valamilyen formában a drámai és tantermi változatban is megjelenik, többnyire inkább lekeverik, nem kell a pátosz jelszóval. És mindkét előadásban rendkívül meghatározók a zenék. Lehet, hogy a rendező mégsem bízik annyira az egyik beszélgetésen szent szövegnek minősített Katona mondatokban (Balázs Géza nyelvész megszámolta: az eredeti dráma 2900 szóból áll), bár Vidnyánszky mindig kivesz belőle vagy beletesz néhány mondatnyi vendégszöveget. De visszatérve a zenékre, van itt minden, Falco, John Lennon, Bëlga, sőt még a Járom az utam is. Az osztálytermi változatnál a közreműködők többsége zenél, Tiborc (Bölkény Balázs) például markánsan dobol.

Visszatérő elem a véres üvegfelület is. Sokkoló kép ez az operában, és a drámában a véressé vált üvegkalitkában összezárt Bánk (Mátray László) és II. Endre (Szalma Tamás).

Vidnyánszky Attila először 2002-ben rendezte meg a Bánk bánt a Nemzetiben ott még kevesebb szerepet szánt Biberachnak (Kaszás Attila játszotta) a 2017-es változatban viszont Horváth Lajos Ottó által alakított figura abszolút főszereplővé vált, a rendező ezzel szinte azt üzeni, hogy eljött a Biberachok kora, nem beszélve az Ott van a haza, hol a haszon aktualitásáról.

Vidnyánszky mind a három előadás végén a megbocsátást hangsúlyozza. A tantermi változatban a kegyelem szót hajtogatják a szereplők. Reméljük, ezt Vidnyánszky nem csak rendezőként tartja fontosnak, hanem új, alapítványi vezetői titulusában is. A tanítványok hangját érdemes lenne már végre komolyan venni.

Annál is inkább, mert Vilmos Noémi pécsi Bánk bánja elég hangos és nem csak azért, mert a békétlenek azt kiabálják benne, hogy Szabad ország, szabad magyarok! (A színművészetisek szlogenje: Szabad ország, szabad egyetem!) A végzős egyetemista előadása azonban jóval túl mutat néhány aktualizáláson. A bátorság és kíváncsiság sugárzik belőle. Korántsem állítja be magát úgy, mintha kész rendező lenne, ám a kérdései és vívódásai markánsan érzékelhetőek. Önazonosság árad belőle, nem akar másnak látszani, mint amilyen. Nádasdy Ádám átiratát használja, és a színlapon „hazafiság kereső tragédiának” határozza meg az előadását. Már ezzel sokat elárul arról, hogy mi érdekli Katona Bánk bánjából. A szöveg tehát nyomokban tartalmazza Katona mondatait. Mai nyelvezetű, így a cselekmény kortalanná válik. Van benne néhány trágár kifejezés, de ezek nem öncélúak. Mivel a figurák maiak, bár a neveket és az alapszituációkat megtartják, sokszor úgy érezhetjük, mintha egy kortárs drámába csöppentünk volna.

Bagossy Levente több festmény montázsából álló hatalmas ki becsukódó tablója ad keretet a játéknak. A tablóból ablakok ajtók nyílnak, ki-bejárásra alkalmas. Gertrudis (Herczeg Adrienn) udvara tele van üres, hazug szertartással. Fogadások, beszédek, megjátszott gesztusok. Mind arra jó, hogy elfedje a valódi bajt, a folyamatos, meg nem állítható viszályt, gyűlölködést. „Haza?! Hát mi az, hogy haza?” – teszi fel a kérdést az előadás és nincs rá igazi válasz. Bánk (Bera Márk), aki nádorként a királyt képviseli, a hazáját szolgálná, de a jó indulata lúzerré teszi. A többiek pedig harcolnak önmagukkal és egymással, mint a politikusok, mindenki a saját lemezét teszi fel állandóan és ebből lesz a végére jókora káosz, a gyűlölködés és a hazugság pedig mindent és mindenkit maga alá gyűr. Még a királyt is, hiszen II. Endre (Rázga Miklós) hazudik népének és a béke érdekében elfedi felesége valódi gyilkosát. Az előadásban tobzódik a zene, a végén pedig az itt maradás és az elmenés egymásba vágó dallamai kavarják fel teljesen a nézőt. Az egyre nagyobb csatazajból a dalok moraja sem mutatja meg a kiutat.

Infó:

Erkel Ferenc: Bánk bán

A Coopera produkciója

Rendezte Vidnyánszky Attila

Katona József: Bánk bán

Nemzeti Színház

Rendezte: Vidnyánszky Attila

A Bánk-misszó

Katona József műve alapján írta Verebes Ernő

A Kaposvári Egyetem Színházi Intézetének vizsga-előadása

Rendezte: Vidnyánszky Attila

Katona József Bánk bán

Nádasdy Ádám újrafordítása alapján

Pécsi Nemzeti Színház

Rendező: Vilmos Noémi E.H.

Vilmos Noémi előadását heves támadták egyes jobboldali sajtóorgánumok és közösségi oldalak kommentelői. A színház közleményben figyelmezteti a közönséget a szokatlan feldolgozásra. Lapunknak két nappal ezelőtt adott interjújában a rendező így reagált az előadás keltette hullámokra: - Törley-Havas Sára dramaturggal azt gondoltuk, hogy a darab arról szól, hogy vannak emberek, akik szembeszállnak a tarthatatlan korrupt hatalommal. Még a Nádasdy-szövegen is újítottunk, de nem gondoltuk hogy nemzetsértő misszió lenne mondatokat sűríteni, érthetővé tenni. Nem akartuk lehúgyozni a magyar nemzeti drámatörténet kincsét. (...) Nem változott meg a darab mondanivalója, csak nem könnyű vállalni, hogy hazaszeretetnek, magyarságnak nem feltétlen az számít, hogy semmilyen utalást nem teszünk arra, hogy ma Magyarországon sok a probléma, hanem éppen az, hogy reflektálunk rájuk. Ha emiatt mentegetőzni, közleményt fogalmazni kell, akkor nagyon nagy a baj.  A tradíciók híveként száz körömmel küzdök a bigottság ellen. Nincs szentebb feladat annál, hogy valamit, amiről csak emlékünk van, hogy szent dolog, érthetővé, szerethetővé tegyünk. Nem tudok durvábbat kívánni az engem meglincselni kívánóknak, minthogy egy húzatlan, öt felvonásos eredeti szövegű Bánk bánt nézzenek végig. Nem gondoltam, hogy emberek, akik nem láttak egy előadást ennyire el tudnak borulni.

Bakancslistás hellyé vált a hetente kilenc előadás tartó Tolna megyei mozi, ami az utolsó falusi filmszínház az országban. Rendeztek itt már eljegyzést, és volt, amikor hajnalba nyúlt a vetítés.