– Fogalmam sincs, mit játszanak – ismeri el Virág István, amikor a Tolna megyei bölcskei mozi foajéjában arról faggatom, mit tud a filmről, amire jegyet váltott a feleségével. Az ötven éves férfi kérdőn néz párjára, de nem kap választ. Mindketten elmosolyodnak.
– Ezek szerint eljöttek moziba, és nem is tudják, mit néznek meg? – lepődöm meg az összebújó házaspár válaszán.
– Azért az nem úgy van! – javít ki a férfi. – Megnéztem a film előzetesét, láttam, hogy jók a színészek meg a poénok, a történet érdekes, ezért mondtam, hogy menjünk, nézzük meg! Ha a film jó, akkor már mindegy mi a címe, mi egyébként se csak egy filmre megyünk, hanem moziba járunk.
A paksi erőműben dolgozó férfi megemlíti, hogy szereti az európai filmeket, és a nagy amerikai rendezők munkáit, Scorsese-t, Coppolát, fő kedvence A keresztapa, színésze meg Robert de Niro.
– Nekem a film és a mozi örökre megmarad álomgyárnak – jelenti ki, majd hozzáteszi: – amikor kamaszok voltunk, állandóan moziba jártunk, a szüleink meg otthon nézték a tévét. Mostanra megfordult a helyzet, a fiatalok otthon, számítógépen néznek filmet, és a szülők járnak moziba. Mi itt vagyunk, a 16 éves fiúnk meg otthon, ő nem igen jár moziba.
Miközben a koronavírus miatt világszerte sorra feladják a mozik, Bölcskén senki nem gondol rá, hogy a település filmszínházát, a Rákóczit bezárják. Az 1960-ban átadott, szocreál megjelenésű mozi túlélte a tévés majd a számítógépes filmnézés térhódítását, kibírta, hogy a multiplex mozik magukba csalták a filmrajongókat. Évek óta ez az ország egyetlen önkormányzati tulajdonban lévő mozija, és arról sincs információnk, hogy volna még olyan falu Magyarországon, ahol hasonló rendszerességgel, hetente 9-szer filmet vetítenének. Mert itt pénteken, szombaton és vasárnap három filmet nézhetünk meg, három-három előadásban.
Tavaly 22 ezren látogattak el a község mozijába, előadásonként átlagosan negyvenen ültek a nézőtéren. Ez kevésnek tűnik a 273 ülőhelyhez képest, ám aki jár a pláza-mozikba, az tudja, hogy ott alacsonyabb a termekre vetített átlagos nézőszám. Amúgy, ha sikerfilm jön Bölcskére, akkor megtelik a nézőtér. Olyannyira, hogy a három előadás helyett ötöt-hatot kell tartani. Mindezt már a Rákóczit vezető Botosné Verba Ágnestől tudom meg.
– A Kincsem-filmet tizenkétszer vetítettük, és sokszor pótszéket kellett betennünk – mondja a korábban könyvtárosként dolgozó s a mozit öt éve irányító asszony. – Jöttek még Érdről is, meg a Balaton partjáról, volt, aki bevallotta, hogy neki fent volt a bakancslistáján egy bölcskei filmnézés, merthogy ilyen mozi már nincs az országban.
Az említett nézettség eddig elég volt ahhoz, hogy az önkormányzatnak ne kelljen költenie a mozijára. A 800 forintos diák- és ezer forintos felnőttjegy árakból származó 19-20 milliós bevétel felét elviszik a forgalmazók és a jogdíj, így évi 9-10 millióból kell kigazdálkodni a mozi költségeit. A pénzből telik a vezetőre, a pénztárosra és a gépészre, valamint a rezsire. Idén a covid miatt három hónapig szünetelt a mozi, ami érzékeny kiesés volt, ráadásul a második hullám óta kevesebben, előadásonként 20-25-en váltanak jegyet. A csökkenő érdeklődés oka Botosné szerint nem az, hogy a mozi közönsége tart a vírustól, és nehezen viseli a maszkot, hanem inkább az, hogy a forgalmazók dobozban tartják legütősebb filmjeiket (például a James Bond-sorozat legújabb epizódját), és várnak, hogy elmúljon a járvány. Hisz most a kötelező távolságtartás okán a vetítőtermek ülőhelyeinek legfeljebb harmadát szabad eladni, és emiatt a bevétel nem fedezné a drága kiállítású filmek költségeit, na, meg az alkotók profitigényét. Mivel a divatfilmek publikuma otthon marad, a Rákóczi be kell érje szokásos bevételének alig felével. Ezért idén a fennmaradáshoz alighanem szükség lesz a 2 700 lelkes község önkormányzatának segítségére.
Attól nem kell tartani, hogy a mozit működtető csapat feladja. Nekik gyakran voltak olyan ötleteik, amik földobták a műsort. Ilyen volt, amikor Az apáca című rémfilmet vetítették, és a pénztáros beöltözött apácának, barátnője pedig annak a horrorisztikus nővérnek maszkírozta magát, aki a film főszereplője volt. Ettől vagy mástól a következő napon a 70 fős publikum 150-esre gyarapodott. Amikor meg az Az című horror ment Kati, büfés beöltözött a film gonoszát megtestesítő bohócnak.
Előfordult az is, hogy a vetítés a hajnali órákig elhúzódott: a Star Wars legutóbbi részét ugyanis nulla óra egy perckor kezdték el. Ennek az volt az oka, hogy a filmeket mindig három napig játszhatják, s mivel a csillagháborúra már előre minden jegy elfogyott, az első vetítési napon nemcsak este fél kilenckor vetítették le a filmet, hanem a nap kezdetén, nulla órától is. Zsúfolt házzal.
A Rákóczi filmplakátokkal teli előcsarnokában megszólítottam tucatnyi, a vetítésre váró nézőt. A paksi Trencsényi Irén a délutáni előadást, a Yakari című rajzfilmet nézte meg fiával, 8 éves Norbival.
– Háromévesen hoztam el először – mesélte az anya –, Norbi mindig mozgékony volt, de itt megtanulta, hogy egy előadáson hogyan kell viselkedni. Havonta kétszer jövünk, van még két 14 éves ikerfiam, ők ritkábban érnek rá, de néha velük is jövök és jönnek a barátaik is, olyankor megtelik a hétszemélyes autónk.
A bölcskei Frigyer Tamás a félkilenckor vetített Ígérem, hogy visszatérek című francia-német akciófilmre vett jegyet feleségével. A két kicsi gyereket nevelő pár havonta kétszer mozizik, ilyenkor bébiszitter vigyázza a csemetéket, de a nagyobbikat már néha elviszik a matinéra.
– A mozinak fílingje van – vélte a hosszú hajat és szakállat viselő, 42 esztendős férfi. – Szeretjük a nagy vásznat, a hang teltségét, a pattogatott kukoricát, ami sokkal jobb, mint az otthoni, és azt, hogy itt találkozunk az ismerősökkel, rájuk köszönünk, és váltunk pár szót.
Az építési vállalkozó, Varga Lajos matek-kémia tanár feleségével és egyetemista lányával a Sosem késő című romantikus ausztrál vígjáték kora esti előadását nézte meg. Az 50 éves családfő így beszélt: – Mi mindig mozibajárók voltunk, ma meg a mozi visszahozza kicsit a fiatalságunkat. Szerintem ennek a mozinak komoly közösség összetartó ereje van. Vigyázni kell rá, mindenképp meg kell tartanunk.
A 46 esztendős Leimszider Gábor 1994-ben a mozi büféjét vitte, aztán váltott, többféle munkahelye is volt, főképp Dunaújvárosba ingázott, ám pár éve visszatért, amikor a Rákócziban évtizedekig szolgáló legendás gépész, Gazdag Gyula arra kérte, tanulja ki és vegye át tőle a munkáját. Gábor ekképp elmélkedik, miközben szavait aláfesti a gépészház jellegzetes zúgása és a kintről beszűrődő filmpárbeszédek hangja: - Az idejárók szeretik ennek a mozink a családias légkörét. Legalább 40-50 kilométeres a vonzásköre ennek a mozinak. Ősszel egy hidasi férfi itt kérte meg egy bonyhádi lány kezét. A srác moziba hívta a barátnőjét és mindkettejük rokonait. Azok csodálkoztak is, hogy csak rokonság van itt, de beültek, aztán azt látták, hogy a fiúról és lányról készült képeket vetítünk, majd pedig az a kérdés jelent meg a vásznon, hogy „Leszel-e feleségem?”. Ebben a moziban egyébként nincsenek a filmeket kommentáló durva beszólások. Az előfordul, hogy valaki felveszi a film egy részletét, és felteszi a netre az ismerőseinek, hogy „nézzétek, itt vagyok!”. Ha észreveszem, leállítom őket. Ha tiltakoznának, azt mondom: ez tilos, és emiatt bezárhatják a mozinkat. Ezt akarják? Nem, nem, válaszolják erre, és letörlik a felvételt.
