Bár e borok ivója és e sorok írója, muhaha, be van oltva a mindenféle mozgalmak ellen és fenntartásokkal viseltetik a szélsőségesen kézműves termelőkkel szemben is, ezúttal kampányol egy kicsit a "Hazait vegyél-mozgalom", vagy mi mellett, mert a borászatok, a kistermelők, a naturális, zöld- és öko-nézőpontot valló étel-, ital- és kütyükészítők, minden kis bolt és az egyre európaibb éttermek mind padlót fogtak a vírustól, és nem fokozatosan, hanem egyik pillanatról a másikra zuhant a bevételük a nullára - azért ilyen még nem volt -, és segíthet rajtuk, ha tudatosan veszünk egyedi és hazai terméket, bár egyikük szerint az így befolyó bevétel a villanyszámlára sem elég, de a semminél mégis több.
Márpedig a Balcsi újjászületése főleg ezeknek a nem-tömegtermelő, nem-ipari és nem-kombinátos gazdasági vállalkozásoknak köszönhető. 2005 táján indult el a tó felfelé és kilépve az endékás szandálból elkezdte megközelíteni Európát, mára a Balaton-régió a főleg helyi alapanyagokra támaszkodni próbáló cuisine és a modern, profi, sokszor kis kézműves műhelyekből kikerülő eszméletlenül jó borok világa lett. Egy egyedi bornak arca van, egy iparinak nincs személyisége, jóllehet szükség van rá, mert lehet jó minőségű és olcsó a tömegbor is, és nem mindenkinek van kedve fejenként tíz rugót perkálni egy vasárnapi ebédért, ahogy az itt, a Balcsinál előfordul, ha nem figyelsz oda.
Well, ezúttal egy ilyen kis családi műhely naturális borait ajánljuk a szomjazó olvasó figyelmébe, mely a fura Aranysörte névre hallgat, és teljesen tuti, jó struktúrájú és szövetű, telt, egyedi borokat készít Dörgicsén. A pince vezetője, Pflanzner Sándor az informatikában szerzett jövedelmétől szabadul meg a borászkodáson keresztül. (Ismert borvilági bon mot: hogyan lehet szert tenni borászkodásból egy egész kis vagyonra? Úgy, hogy van egy egész nagy vagyonod, borászkodsz, és lesz egy egész kicsi. Én ezt Szeremley Hubától hallottam először, még az ezredforduló körül, amikor körbevitt hatalmas badacsonyi birtokán, melyen szürke marhák és bivalyok molyoltak. Akkor 20 milliárdra becsülték Szeremley vagyonát, aki azt is elmondta: a görög drámák sorsszerű bizonyosságával vezet a borászkodása a bukáshoz, azóta vagyonát elvesztette, most asszem egy kisvárosi lakótelepi lakásban él.)
Pflanzner Sándor őstermelő amúgy agrármérnök és ős-balatoni, már a dédnagyapja is híresen jó bort készített, Pflanzner (nomen est omen: pflanzner a. m. szemenkénti, szemen szedett, mint a tokaji aszú - az aszúszemet szemenként szedik ki a szőlőfürtből) nem kevesebbet akar, mint a Balaton-felvidék legjobb borát elkészíteni, ami azért ma már elég merész ambíció, mert hál’ istennek jó pár kisebb-nagyobb világszínvonalú műhelyt találni a tó körül. Pflanzner kiscsávó korában minden nyarat a Balcsinál töltött, e sorok írója is azért él most egy hegytetőn a Balcsinál, mert kiskorában mindig a nagymamájánál nyaralt Bánhegyesen, ajándék volt az élettől az a sok klasszik mezítlábas falusi nyár a meleg, frissen fejt tőgymeleg tejjel, ahol Magyarország a legszebb arcát mutatta és ez vitte vissza a falu világába ezt az embert.
Pflanzner mögött 15 év kísérletezés és tanulás áll, mindent a maga kárán tanult meg. Nála a kézművesség elsősorban a szőlészetben érvényesül, mert a jó bor lényege a jó szőlő, a tőkén dől el a bor minősége, és kézzel kell szőlészkedni. Nem bioborász, mert az elvesz a szőlő ízéből, felszívódó permetszereket használ, tartózkodik a rovarölőktől és a gyomirtótól, mert „a szőlőben a legfontosabb a biodiverzitás, a lényeg a vidám talajélet”, 4400 tőke/hektár, 1 fürt/hajtás, 1,2 kg/tőke, tőkénként max. 1,5 kiló, ez 50 mázsa/hektárt jelent (száz mázsánál már minőségi bort lehet készíteni), hat termő hektárja van D-DK-i területeken, ami azért fontos, mert sokat süti őket az egyre melegebb nap. Egyrészt a Becce-hegy agyagos barna erdő- és agyagtalaján tesz-vesz, ami telt íz ad a bornak, ez a birtokmag, itt régi magyar fajtákkal is kísérletezik, mint pl. a gohér vagy az öregszemű sárfehér, mert a régi magyar fajták adnak egyediséget a magyar bornak, másrészt a Halom-hegy bazaltos, tufás dűlőjébe kapaszkodnak a szőlői, itt van a furmint, ami jó dűlőfaggató szőlőfajta, a löszös részen terem a szexi sárga-muskotály, és itt van egy bazaltos vörösagyag telér is, amin a kékfrankos szolmizálgat. Ez a kis birtok is mutatja a balatoni borvidék szédületes sokszínűségét, ami a balatoni (és a magyar) bor fő ereje.
A tárgyalt tételek mind 2019-esek, a legivósabb a muskotály: könnyed karakter, visszafogott, szép virágillat, táncos léptek, piacos, nem gejl, kérek még-stílusú, szexi bor ágyjelenetekhez, ezért is van az a kicsit lüke neve, hogy a Randi illata, 92 pont. A (kékfrankos) rozé (Naplemente) telt, nem édeskés és fajélesztős, lakkos-virágos cucc, hanem lendületes, jó italú, telt változat, jó gyümölcsös innivaló, melyben szép, kerek egyensúlyban forog az édesség halvány emléke és a sav, jó harapni, 93 pont. A zászlóshajó a furmint lesz (Hattyúdal), most még határozottan savhangsúlyos, de jövőre egyensúlyba kerül, komoly struktúrájú és szövetű, telt ital almás, csontszáraz, hosszú, macsós-fickós karakter, leginkább komolyabb, fekete ünneplős férfiaknak való és nem a hétköznapokra (94 pont). A borok 2500-3500 Ft között érhetők el.
Egy ősrégi, negyedszázada palackozott csodabort állítunk az Aranysörte borai mellé, azok közé a durva régi borok közé tartozik, melyeket még vastagon a kombinátos időkben készítettek és még ma is isteniek, ugyanis vannak ilyenek. Abból a szartengerből, ami akkor hullámzott a borvilágban, kiemelkedtek szigetek és voltak remek borászok is, akik sokszor mintegy szamizdatban készítettek kiváló tételeket, még a palackot meg a dugót is úgy kellett összelopni néha hozzá, amikor híre ment, hogy valamelyik dűlőben fantasztikus a szőlő. Az egri borászok például a széklábfaragás közben szédületes menoirokat vagy blauburgereket készítettek így, és elfektették a város alatti végtelen és sötét pincerendszerben, minden borváros alatt van egy ilyen negatív lenyomat, egy fekete város, egy végtelen pincelabirintus, pl. Sopron, Buda (régen a budai nagyon menő borvidék volt, de a szőlő és a város háborújából a város került ki nyertesen), Eger és főleg Tokaj alatt több tucat kilométernyi pincelabirintusok tekeregnek). Ebből lett aztán az Egervin utóbb bő százmilliót érő muzeális készlete, ma is tökéletes tételekkel.
Ilyen ez a tramini is, amit itt magasztalunk, az van a (hibátlan) dugón, hogy Nemesgulács-Rizapuszta, Badacsony Borászati Szövetkezet, 1986, és az van az irtóztató, a kombinátos idők minden negatívumát felmutató, malevicsi (jóformán feketére feketével írt) címkén, hogy „exkluzív” tétel, ez nyilván kimagasló alapanyagból készült, limitált változat volt, és tramini! A tramini nagy fajta, de nálunk alig termesztik, mert a bor mindig funkció, és az illatos bor funkcióját nálunk elsősorban a hárslevelű, a leányka, és a magyar nemesítésű Irsai és Cserszegi foglalják el, valamint mert a tramini kis fürtű és alacsony hozamú, amit a kombinátos időkben nem szerettek. A tramini jellemzően rózsaillatú, lehet könnyed és lehet olajos, sőt mély és komplex, sűrű természetes édes bort is készítenek belőle pl. Elzászban.
Mindig élmény ilyen idős, hibátlan tételeket kóstolni, meglepő a bor savérzete, hogy nem üresedett ki, nyilván nagy anyag volt, a finom palackbuké érett, elegáns, édes-mézes illata fölött mintha a hordó emléke lengedezne, óaranyba játszó szép színe van és meghökkentő a savérzete a majd’ negyedszázados, nem kifejezetten savgyűjtő fajtából készült tételnek - le a kalappal. A két bort, a furmintot és traminit mintha az ásványosság enyhe kesernyéje kötné össze.
Tanulság: még a komenizmusban is készültek csodák, és tessék jó magyar bort, hazait inni, mérsékkel, ahogy nekem Molnár őrmester, a legendás, idült Bleszák százados alkutyája mondta mindig kimenőkor, tudván, hogy kiszabadulván Kalocsára, inkább a mennyiség szempontjából fogok belemerülni a szeszek csillogó világába, semmint a kvalitások felől, és hogy abból semmi jó nem fog kisülni a kalocsai laktanya szempontjából, és mindig igaza volt, amit a három hét fogda is igazolt anno.
