Hiába lendült milliárdos akcióba a katasztrófavédelem, a jelek szerint a szúnyogok nem gyengülnek el mindenféle kémiai anyagtól. Vagy ha mégis, akkor annyian vannak, hogy a táplálékbázis, azaz a lakosság nem érzékeli a vérszívók visszaszorulását. A helyzet annyira eldurvult, hogy az önkormányzatok kénytelenek saját kasszájukból finanszírozni mindenféle pluszritkítást.
Zugló, közpark – egy házaspár tollaslabdázik a frissen nyírt füvön. A koreográfia érdekes, úgy tűnik, mintha a nő egy speciális magyar táncot kombinálna a játék mozdulataival. Topog, ahogy a csárdás előírja, és időnként olyan mozdulatokkal csapkodja a lábát, mint aki kalotaszegi legényest ad elő. Pedig nem, csak mozgás közben is erőst gyötrik a szúnyogok.
Eger, Szépasszony-völgy, terasz a pince előtti hegyoldalon – az ülés komoly nehézségeket okoz, a vádlit hullámokban támadják a vérszívók. A bor viszonylag tempós bevitele nem segít, a szúnyogokat a növekvő alkoholtartalom nem riasztja el. (A pálinka benyelése után sem.)
Siófok, parti sétány – a csendes ejtőzésnek annyi a kora estében, az embernek nincs elég keze a hessegetéshez, csapkodáshoz, a szúnyogok bizonyulnak erősebbnek, számosságukkal képtelenség mit kezdeni.
Árvíz helyett monszun
A jelek szerint többé nincs különbség az ország régiói, megyéi között, legalábbis, ami a szúnyogot illeti, minden vidék lakói egyaránt szenvednek. Annak ellenére, hogy a katasztrófavédelem hivatalos kommunikációja szerint folyamatosan irtják (a szakzsargon szerint: gyérítik) a vérszívókat. A szúnyogok kordában tartása egyébként 2013 óta állami feladat, ugyanis akkor a hatalmas dunai árhullámot követően olyan mennyiségű rovar kelt ki, hogy az addigi szúnyogfelelősök, az önkormányzatok képtelenek voltak megbirkózni a feladattal.
Most viszont úgy tűnik, a központi gyérítés kevés, számos település maga lendült akcióba. Így tett például a XVIII. kerület is. Igaz, ez a hely extrém példának számít, ugyanis itt a katasztrófavédelem nem csinált semmit. A hivatalos verzió szerint azért, mert nem kaptak ilyen irányú bejelentést. Ez azt jelenti, hogy Pestszentlőrinc és Pestszentimre vagy roppant türelmes/érzéketlen emberek lakóhelye, vagy a katasztrófavédelem nem érzékeli a gomolygó szúnyogokat. Megjegyzendő, a fővárosban több kerület járt hasonlóképpen, úgyhogy a főváros is igénybe vette egy piaci szúnyogirtó cég szolgáltatásait. De az is előfordult, hogy az illetékesek jöttek, láttak és ritkítottak, de ez sem segített. Így járt például Óbuda, amely két gyérítés után arra készül, hogy maga is szembeszáll a szúnyogokkal. (A katasztrófavédelem mentségére szóljon, hogy ugyan áradás most nem pörgette meg a szúnyogszaporulatot, de a heteken át tartó, monszunszerű esőzéseknek hasonló hatása volt.)
A neheze csak most jön
Összesen eddig mintegy 460 településen próbálták visszaszorítani a vérszívókat, de meglehetősen kevés sikerrel. És a jelek szerint a neheze hátravan: a szúnyogcsúcs a jövő hét vége felé várható. Persze addig folyamatosan zajlik a gyérítés, ám a hullám nagyságán (értsd: az egyedszámon) érdemben nem változtat, ugyanis a magyar gyakorlat nem a prevencióra helyezi a hangsúlyt.
A szúnyogokat kémiai és biológiai úton is lehet ritkítani. Az előbbi módszer a levegőbe permetezett idegméreggel csak a repülő szúnyogokat pusztítja el, az utánpótlást nem, így ez szinte egy szélmalomharc. A természetvédők által is preferált biológiai irtás lényege, hogy egy olyan, talajlakó baktériumot juttatnak a vizekbe, amely elpusztítja a szúnyog lárváit, és csakis azokat. Ez a módszer nem veszélyes más állatokra, szemben a kémiaival, ami elpusztít minden olyan rovart, amely az adott időpontban éppen a levegőben van. Így fordulhatott elő, hogy tavaly Sopronban méhek estek áldozatául a méregnek, bár a legtöbb helyen időben figyelmeztetik a méhészeket, hogy zárják el a mézgyűjtő állatkáikat.
Zümmögő vírusrepülők
A szúnyogok által terjesztett fertőzések a világ egyes részein tízezrek halálát okozzák. A nyugat-nílusi láznak vagy a sárgaláznak a WHO becslései szerint évente 50 ezernél is több halálos áldozata van. A maláriát is fertőzött szúnyogok terjesztik, de azt a betegséget nem vírus, hanem parazita okozza. Az éghajlati viszonyok változásával, a meleg, párás környezetnek hála, idővel ezek a rettegett betegségek is felüthetik fejüket Közép-Európában.
„Valószínű, hogy a következő években egyre több orvos találkozik majd olyan fertőzésekkel, amikkel eddig csak a trópusi betegségek osztálya foglalkozott. Ez logikus, hiszen egyre inkább alkalmas az éghajlat arra, hogy itt is megéljenek a betegségeket terjesztő szúnyogok” – erről korábban Póta György, a Házi Gyermekorvosok Egyesületének elnöke beszélt lapunknak.
A szakemberek szerint a trópusi betegségeket terjesztő ázsiai tigrisszúnyog idővel egyre nagyobb számban fordul majd elő Magyarországon is. Az állat legalább 22-féle vírust terjeszthet, tavaly júniusban a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpontja arra is figyelmeztetett: Európában már kimutatták belőle a sárgaláz vírusát, a nyugat-nílusi vírust, a japán encephalitis (agyvelőgyulladás) vírusát, továbbá potenciális terjesztője a Zika-vírusnak is. Mielőtt azonban mindenki trópusi betegségektől kezdene rettegni, fontos különbséget tenni terjesztés és hordozás között. Egy szúnyog csak akkor terjesztheti a betegséget, ha hordozza is, vagyis találkozott a fertőzéssel. Vagyis egy aktív, járványos időszak nélkül nem tudja megfertőzni az embert, hiszen nem hordozza a kórokozót. A tigrisszúnyog mellett más fajok is veszélyesek lehetnek. A koreai szúnyognak például 2017-ben már sikerült áttelelnie Pécsett, és terjedni is kezdtek a városban. Ez a rovar szívférgességet, egy agyvelőgyulladásos betegséget, a japán encephalitist, a nyugat-nílusi lázat és a Zika kórokozóját is hordozhatja.
Három a bevándorló
Magyarországon egyébként ötven plusz három szúnyogfaj él, utóbbi három, az ember által behurcolt, délkelet-ázsiai fajok csoportjába tartozik, nem őshonosak. Kemenesi Gábor virológus, a Pécsi Egyetem Szentágothai János Kutatóközpontjának szúnyogokra szakosodott munkatársa szerint az új fajokról egyáltalán nincs az egész országra kiterjedő felmérés, így nem tudni róluk sokat. „Ez tipikusan olyan probléma, ahol állami szerepvállalásra lenne szükség. Nincs országos felmérés arra vonatkozóan, hogy mely fajok hol és milyen egyedszámmal fordulnak elő. Enélkül a kutatók sötétben tapogatóznak, miközben a kivéreztetett Nemzeti Népegészségügyi Központban szinte hobbiból dolgoznak, majdhogynem saját pénzen. Akkor is, mikor komoly gondot okoz, hogy megjelentek az invazív fajok” – nyilatkozta a szakember tavaly.
