A koronavírus-járvány kapcsán azt nyilatkozta, hogy a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar eddig nem tapasztalt kihívásokkal, terhelésekkel szembesült, ám bebizonyosodott, hogy ütésállóvá vált. Mire alapozta ezt a véleményét?
A magyar élelmiszergazdaság jól kezelte a március közepén kezdődött pánikszerű felvásárlási hullámot, ebben a rendkívüli, korábban nem tapasztalt helyzetben is biztosítani tudta a lakosság folyamatos élelmiszer ellátását. Azt is fontos kiemelni, hogy a koronavírus mellett a tavaszi fagyok, az aszályos időjárás és az állatbetegségek is kihívást jelentettek a mezőgazdasági termelőket. Nagy eredmény, hogy ilyen körülmények között a gazdák és a kormány erőfeszítéseinek hatására sikerült megőrizni a termelési kapacitásokat és a munkahelyeket.
Az ördög a részletekben van, a baromfisokat, sertéstenyésztőket, a zöldség- és gyümölcstermesztőket például nagyon megütötte a válság. Ráadásul a koronavírus mellett még a madárinfluenza és a sertéspestis is pusztított az országban. Ők is érezhették a kormány segítő kezét?
Én még egy negyedik vírust is említek, a félelmet, ami pánikvásárlásokkal, a felhalmozással járt. Volt, aki a felvásárlási lázat extrém árakkal igyekezett meglovagolni. Oda kellett csapnunk. A lakossági pánikot követte a termelőké, hiszen amíg az otthoni készletek kitartottak, visszaesett a fogyasztás. Ha még ez sem lett volna elég, a sertéspestis, illetve a madárinfluenza miatt nemcsak a magyar termékek, de több versenytársunk előtt is bezárultak részben, vagy egészen a hagyományos exportpiacok. Feltorlódtak a készletek. Ezért is tiltakoztam az uniós kereskedelmi biztosnál, Phil Hogannál, hogy a szerződésekre hivatkozva, a harmadik országokból változatlan mennyiségben özönlött a sertés- és a baromfihús. Miközben fizetünk majd a gazdáknak a piaci visszaesés miatt, az import termékek még lejjebb nyomják a felvásárlási árakat. Sikerült több kollégámat is magam mellé állítani és együtt léptünk föl azért, hogy legalább a járvány idejére függesszék föl ezt az öngyilkos gyakorlatot.
Mi lett az eredmény?
Továbbra is jön be az olcsó hús az EU-ba. Szerintem az unió sajnos későn ébredt, és akkor sem tette meg a szükséges piacvédelmi intézkedéseket.
Termelőkkel beszélgetve szerintük a magyar kormány sem kapkodta el a válság indokolta mentőcsomag összeállítását. Miért késlekedtek?
Nem késlekedtünk. Számos lényeges kormányzati döntést hoztunk meg, amelyek életbevágóak voltak a mezőgazdasági és élelmiszeripari szereplők számára, mivel gyorsan és hatékonyan járultak hozzá a koronavírus gazdasági hatásainak az ellensúlyozásához. A segítség több lépcsős volt. Először sikerült a kamionzárlatot feloldani, ami az exportorientált ágazatok számára volt nagy segítség, majd jött a hitelmoratórium, a járulékkedvezmények, ingyenessé tettük az Agrár Széchenyi Kártya folyószámlahitelt. A támogatási intézkedéseket jóvá kellett hagyatni az unióval, ami időigényes folyamat. A mezőgazdasági termelőket és élelmiszeripari vállalkozásokat támogató 25 milliárdos mentőcsomag keretében június végén megkezdődött a kérelmek beadása. Ez egy folyamat volt, s minden szektorban operatív bizottságokat is fölállítottunk, hogy tárják fel a kezelendő problémákat és segítség a jó válaszok megtalálását. A járvány tanulságait levonva összeállítottunk egy 100 milliárdos pályázati csomagot, amelyben 50 milliárd forint ösztönzi az állattartó telepek korszerűsítését. A kertészetre 30 milliárd juthat, öntözésfejlesztésre pedig 20 milliárd forint áll rendelkezésre. Ezt már a gazdaság újraindítására szánjuk.
Több szakmai szervezet képviselője is hiányolta az egyeztetést. Leülnek velük?
Minden meghatározó szakmai szervezettel kifejezetten jó és szoros kapcsolatot ápolunk, meghallgatjuk és kérjük is javaslataikat szakmai ügyekben. A kiírásra kerülő pályázatainkat is az érintettekkel több alkalommal egyeztetjük és így véglegesítjük, hiszen az általuk képviselt gazdasági szereplők eredményesebb működéséért dolgozunk.
A járvány megpróbáltatásai mellett a lakosságnak szembesülnie kellett a csillagászati zöldség-gyümölcs árakkal is. Ennek kizárólag a tavaszi fagy, az aszály, majd a monszunszerű esőzés, a gyenge termés, vagy a jelentős részben korszerűtlen struktúra az oka?
Mindkettő. Az időjárás sem volt kegyes idén a termelőkhöz, hiszen a tavaszi fagyok és az aszály együtt rendkívüli kihívások elé állították a növénytermesztést, jelentősen csökkentve a termésmennyiséget. De az is igaz, hogy az ágazatra nagyon ráférne a strukturális átalakítás. Ezért is kell küzdenünk, hogy a következő hét éves uniós pénzügyi ciklusban ezekre a korszerűsítésekre is jussanak források. Ezt a Közös Agrárpolitika új rendszerének kialakításakor kell elfogadtatnunk. Kiemelten fontos a termelői kármegelőző rendszerek létrehozásának ösztönzése, gondolok itt a fagyvédelemre, jéghálóra vagy éppen az öntözésre. Az alapelvek kidolgozásakor azt kell elérni, hogy az pályázzon, akinek korszerűtlen az ültetvénye és meg szeretné újítani. Természetesen figyelembe kell venni a piaci lehetőségeiket is, hogy ne legyen kidobott pénz a támogatás. Ebbe a körbe tartozik, hogy a kisebb termelők érdekérvényesítő képessége elégtelen. A termelés biztonságához kell a termeltetői szerződés, az integráció, mert az ad biztonságot, akkor lesz megfelelő árualap, piac és felvásárlási ár. Ez a pályázatok elbírálásakor többlet pontokat jelenthet a gazdának.
A vásárlók a világcsúcsnak számító 27 százalékos forgalmi adót is felelőssé teszik a magas árak miatt. Az ágazat szereplői is évek óta hiába lobbiznak a más területeken már alkalmazott 5 százalékos áfa bevezetéséért. Meddig kell még várniuk?
A gazdaság teljesítőképességét is figyelembe kell venni. Az ágazat szereplőinek kell egymással megegyezni, milyen ütemezésben, melyik szegmenssel kezdjük. Ez is egy folyamat részeként valósulhat meg. Így sikerült a sertés és baromfi tőkehús, a sertés belsőségek, a tej, a tojás és a hal áfáját is csökkenteni. Ez egyébként a piac fehérítésében is nagy szerepet játszott.
Annál érthetetlenebb, hogy a kormány éppen azt az ágazatot hagyja ki ebből a sorból, ahol a szakemberek szerint a legmagasabb, 25-30 százalék a fekete piac aránya. Ez sem nyom a latba?
Ezért kellene az ágazatnak összefognia, a szaktárca lobbierejét is növelve, hogy bebizonyíthassuk, ha fokozatosan, termékcsoportonként vezetjük be az 5 százalékos áfát, akkor az a költségvetésre nem ró elviselhetetlen terhet.
Azon viszont az ágazati összefogás sem segít, hogy egyedüliként Magyarországon nem vásárolhat termőföldet jogi személy. De nem csak ez tántoríthatja el például az állattartó társaságokat a sok százmilliós, milliárdos beruházásoktól, hanem a mesterségesen megszabott birtokméret-korlát is. Miért nem oldják fel ezeket a korlátozásokat?
A ’90-es években olyan mértékű külföldi földszerzési hullám indult a zsebszerződésekkel, a cégfelvásárlásokkal, ami már veszélyeztette az ország biztonságát jelentő termőföldet. Fennállt a lehetősége, hogy kihúzzák a talajt a lábunk alól.
Jelenleg egy magyar gazda átlagosan 1700 eurós termelési értéket állít elő egy hektáron. Ugyanez Németországban 2700, Ausztriában 2600, de ott a legelők is beleszámítanak. Ha csak a szántókat nézzük, 4000 eurós átlag jön ki. Nem kellene inkább örülni a külföldi gazdáknak? A földet csak nem veheti a hátára és nem viheti ki a külföldi tulajdonos!
Az igaz, de az nem mindegy, hogy annak a területnek a termése a magyar emberek ellátását szolgálja és a magyar termelőknek nyújt megélhetést, vagy a tulajdonos származási országa számára hajt hasznot. A termelés és az ország stabilitását is meghatározzák a föld-tulajdonviszonyok. Az más kérdés, hogy ez meddig tartható fenn az unióban, de végsőkig küzdeni fogunk, hogy a föld ellenőrizhető magyar tulajdonban maradjon. Ha pedig változtatni kell, és nem csak magánszemély vehet földet, akkor a szabályozással kell garantálni a jogi személyek átlátható tulajdonosi szerkezetét. A birtokméretet pedig azért kell korlátozni, mert ha latifundiumok alakulnak ki, akkor elvész a vidék megtartó ereje. Szükség van a kisgazdaságokra is. Ezért kell az egyensúlyhoz a családi gazdaságok és a társaságok 80-20 százalék arányú birtok struktúrája.
Nem kellenek latifundiumok sem ahhoz, hogy sok településen néhány család kezében összpontosuljanak a földek. A támogatási rendszer miatt a többség szántóföldi növényeket termeszt. A precíziós műveléssel több száz hektárhoz is elegendő két-három ember. Ez sem tűnik a vidék megtartó erejének. Nincs valami más megoldás a tarsolyában?
A magyar adottságok kiválóak, de nem biztos, hogy a klasszikus négyesre kell alapozni: a búzára, a kukoricára, a napraforgóra, a repcére. Termőhelyi adottságaink megfelelnek a szántóföldi zöldségtermesztésnek, a vetőmagtermelésnek és a zöldséghajtatásnak is, ezeket az intenzív ágazatokat kell támogatni. Ezt szolgálják az öntözési és a beruházási támogatásaink is.
Arról viszont nem a külföldi gazdák, vagy a hazai jogi személyek tehetnek, hogy az elmúlt negyven évben összességében mintegy 1,2 millió hektárt vontak ki hazánkban a mezőgazdasági művelésből autópályák, ipari létesítmények egyebek építése miatt. Debrecenben a BMW gyárnak 400 hektár magas aranykorona értékű területet adnak át, de Hajdúnánáson a gyorsasági motorverseny pálya építésére is jókora földterületet áldoznak föl. Nem kellene megálljt parancsolni ennek a folyamatnak?
Fontosnak tartom, hogy felmértük rozsdaövezeteket. Nem véletlen, hogy az ott építkező beruházók és városfejlesztők a kedvezményes 5 százalékos áfát fizetik a 27 százalék helyett. Ezért meg kell vizsgálni a jövőben azt lehetőséget, hogy az ipari területeket se zöldmezős, jó aranykoronás földeken alakítsák ki, hanem – ha a lehetőség engedi - az ottani beruházások szintén a kedvezményes áfa körbe kerülhessenek.
