A világon jelenleg mintegy kétezer Przsevalszkij-ló – ázsiai vagy mongol vadló, más néven takhik él –, kevesebben vannak, mint az óriáspandák. A vadlovak fő élőhelye Kínában a hszincsiangi Dzsungáriai-medence, ahol összesen 439 példány él, 91 fogságban, 240 vadon és 108 félig fogságban. A vadlófaj a nevét Nyikolaj Przsevalszkij orosz tábornokról kapta, aki az 1880-as években felfedezte és leírást készített róla.
A hszincsiangi vadlótenyésztő és -kutatóközpontban 1986 óta tenyésztik őket, amikor 24 Przsevalszkij-lovat importáltak Nagy-Britanniából, Németországból és az Egyesült Államokból. A központban élő ázsiai vadlópopuláció növekedése miatt a régi istállók egyre szűkebbnek bizonyultak, korlátozták a lovak mozgását, ezért az állatok elhíztak, és csökkent a szaporodóképességük is. A zsúfoltság miatt egyre többször estek egymásnak, gyarapodtak a sérüléseik, de a fertőzéseknek és az élősködőknek is jó táptalaj nyújtottak – mondta Ma Hszin-ping, a kutatóközpont vezetője.
A szakemberek edzeni kezdték a lovakat, hogy fogyjanak, egészségesek maradjanak és alkalmazkodjanak a kinti élethez. Ma szerint a fogságban élő lovak első, 25 tagú csoportja már átesett a „fogyókúrás tréningen”: a központ készített nekik egy tágas karámot, ahol egész nap szabadon szaladgálhatnak, kevesebb az etetés és a megfigyelés. A karámon belül változó helyekre tettek ki nekik ételt és italt, hogy a természeteshez hasonló módon kutathassanak utána. „Ez a félvad kiképzés segít, hogy a lovak ne függjenek annyira az istállóktól és a tenyésztőktől, könnyebbé teszi az átmenetet a fogságból a vadonba” – magyarázta Ma.
