bor;Niedermüller Péter;olaszrizling;WASP;

- Tompa Imre: WASP

„Kijelentése nem a fehérekről, heterókról és keresztényekről szólt általában, hanem a magyar jobboldal egy, a különösség kategóriájában mozgó, markáns honi szegmensének, a kriptonyilasmisiket tömörítő honi jobbszélsők kicsit kukluxos hajlamú mainstreamjének (más szóval: Fidesz) gyakran használt öndefinícióját idézi.”

A WASP a Welschriesling is a Serious Presentation, azaz az olaszrizling komoly ajándék (az élettől) rövidítése.

Az olaszrizling ugye az a szalmaszőke hétköznapi bor, amit az ember az anyatejjel szítt magába mintegy, és abszolvált vagy száz kisfröccsöt belőle a zebegényi kertvendéglő bádogasztalán még anno, amikor nem annyira a minőség bűvöletében égve csócsálta a bort, hanem a mennyiségi paradigmát követve borozott annyit, hogy azon a Dunán zakatoló Hapci hajó simán megfordult volna. Ezért a fene se gondolta volna, hogy ilyen lehetőségek rejlenek az olaszrizlingben. Csopakon már bő évtizede van egy olaszrizling-összeröffenés, az Olaszrizling Szerintünk, itt kóstolhatni olyan tételeket, melyek nemzetközi mércével mérve is kiválóak: koncentráltak, de nem nehézkesek, erős szövetük van egyértelmű ásványos villanásokkal és jó kesernyével, melyben keveredik a fajta és az ásvány érintése, néha csípnek kicsit, mert tüzesek, azaz magas alkoholúak, ilyesminek tűntek pl. a Borbély, Istvándy, Pálffy és Szászi pincészetek kóstolt tételei.

Másrészt a WASP annak a rövidítése, hogy White Anglo-Saxon Protestant. Most, hogy fajgyalázás, vagyis izé uszítás miatt nyomozást rendeltek el Niedermüller úr ellen és a CÖF (Cuki Öreg F@rkak) közpénzen hizlalt azbesztsapkás (muszáj azbesztsapkát hordaniuk, mer az állandóan lobogó lángeszük meggyújtaná a mellettük hipnotizáló Schmidt Mária vendéghaját) gittegylete annak a reményének adott hangot, hogy Niedermüller úr végre pokolra kerül kijelentése miatt (a fehér, keresztény, heteró ember rémisztő képződmény), felemlítem, hogy mink ezt (én fehér, keresztény, heteró vagyok) vagy 25 éve hallottuk először, méghozzá az első miniszter úr egy gyerekkori barátjától és iskolatársától, aki egy ideig történetesen a mi (elég gyenge) könyvelőnk volt, és büszkén úgy beszélt magáról, hogy ő fehér, keresztény és heteró férfi, ami in concreto azért volt különösen gáz és groteszk, mert ő is ilyen mélynövésű, napóleoni termetű, kis porbaflatuláló seggdugasz volt, akinél a második pofon már hullagyalázásnak számítana, bár a főminiszter úr azóta Döbrögivé dagadt a mindent-felfalástól. Na szóval ez a kis töpszli mondta nekünk először, hogy hát ő fehér, keresztény és heteró, ez egy afféle öndefiníció arrafelé, a jobboldal és a szélsőjobb közt kacsázó vidéki versenyzők háza táján. (Na és még valami nagyon érdekeset is mondott ez a koma anno, aki aztán persze állami cégek felügyelőbizottságába, majd az egyik élére is került, és persze megbukott, mint a Rottenbiller. A kisember egy refi lelkész fia volt, a csüngőhasú iskolatársa, együtt jártak hittanra is, vagyis nem, mert az első miniszter úr nem jeleskedett a hittanra járásban, mivel hogy nem hívő).

Na, szóval érdemes finoman jelezni, hogy ez az egész Niedermüller-hiszti egy gigászi kamu, akkora csúsztatás, mint egy bálnatakony, Niedermüller úr kijelentése ugyanis nem a fehérekről, heterókról és keresztényekről szólt általában, hanem a magyar jobboldal egy, a különösség kategóriájában mozgó, markáns honi szegmensének, a kriptonyilasmisiket tömörítő honi jobbszélsők kicsit kukluxos hajlamú mainstreamjének (más szóval: Fidesz) gyakran használt öndefinícióját idézi. Ezt ők szokták mondani két túlárazás, nádirtás és tömeggyilkossal való kezet-rázás között. Ez a rémisztő képződmény a nép ugyancsak lángeszű harmadának lelkes támogatásával épp’ most terelgeti az országot a fallosz rosszabbik vége felé, ismét és ezúttal végleg a vesztesek közé; a megjegyzés általánosítása tehát egyfelől tudatos félremagyarázás, hogy lehessen miről beszélni, másfelől teljesen igaza van.

Szóval mint a rút kiskacsa, a hétköznapi olaszrizling kikelt a balatoni habokból és kiderült, hogy bomba nő, teltkarcsú, illatos és vibrál, és hát ez benne van a fajtában, nem lehet ám minden fajtából kibontani a Dávid-szobrot, az ibér airénből vagy az erdélyi bakatorból, ha a fejed tetejére állsz, se lesz nagy bor, vagy ha igen, akkor az borhamisítás. Btw Gál Lajos egerszóláti olaszai is ebbe a sorba tartoznak, tiszta és koncentrált, komplex tételek, különösen a Kántor Tag 2016 (4990 Ft), ami egy csúcs-olaszrizling, ott vibrál benne a hordó felhangja is, ami mindig ad egy kis meleg és kedves kerekséget a bornak. Ha óccó, de jó fehérre szomjazunk, akkor röhejes áron lehet hozzájutni a Szent István Korona Etyek-Budai Olaszrizlingjéhez, ami Laczkó Gábor borász keze műve, és a virágos-gyümölcsös jegyek mellett hordozza egyes jó olaszrizlingek enyhén pézsmás, érzéki illatkép-vonalát is, ezer forintért!!!

Mintha felfordult volna a világ. Pedig csak két, párhuzamosan, szinte egyidőben futó sóműsorról van szó.