Jön az Álarcos énekes. És nincs mit tenni. Felbukik a semmiből, mint a Deep Purple rockgrupp-legenda Viharhozója, a tánca mennydörgés, jön, ránk zúdul, mint a zápor, nem hoz semmi jót, meg akar vakítani. Menekülni kéne, de nincs hova.
Nyomában ott liheg az ikerpárja: Nicsak, ki vagyok? Ez a rejtélyek színpada. Fejtsd meg, ki szórja a villámokat! Ki tör rád vasárnap este, hogy belenevesd magad a semmibe? Bagoly, Szőrmók, Octopuszi, vagy netán Kutya, Polip, Krokodil? És kiket takar a jelmezük? Mely celebistenek gyötörnek? Fejtsd meg, amíg nem késő! Különben nem fogsz tudni aludni, dolgozni, szeretni.
Hiába nyomkodod a tévés varázsgombod. Ha eltűnik az Álarcos, jön a másik: Nicsak, ki vagyok? Hiába kapcsolod ki a készüléked, és rohansz a könyvespolcodhoz. Nincs már ott a Bűn és bűnhődés, A varázshegy, a Párhuzamos életrajzok. Minden borítón az olvasható: Álarcos énekes. Alatta Fagyi, Nyuszi, vagy Szörnyecske. Más könyvek meg váratlanul kinyílnak, és kipattan belőlük Asztronauta: Nicsak, ki vagyok?
Ők énekelnek a lemezeiden, jönnek-mennek mikrofonnal a szájukban a kedvenc internetes oldalaidon. Amíg rá nem jössz, kicsodák is ők a médiamitológiából.
Egyetlen szerencséd, hogy vannak segítőid. Melléd taszított celebistenek. Ők ismerik ezt a világot, találgatnak helyetted összevissza, hogy melyik társuk Panda, Szörnyecske. De hát fogalmuk sincs róla. Csak dumálnak és nevetgélnek. Mi lesz akkor velünk? Várni kell. Várni, várni, amíg egy éneklő rémjelmez fennakad a jóságos úristen szabályhálóján, és felfedi magát. Megrázkódik a föld: Nahát! Ki hitte volna? Olykor pedig kielégülés örömfüstje robban a magasba: Igen ő az! Kitaláltuk!
Mintha felfordult volna a világ. Pedig csak két, párhuzamosan, szinte egyidőben futó sóműsorról van szó. Akiknek eddig valahogy sikerült elbújni előlük, most tessék, itt botlanak beléjük. Számukra azért foglaljuk össze a lényeget, röviden. Szóval, néhány éve Dél-Koreában kiagyaltak egy műsort, az álarcos énekeskirályt. Celebek nagy, suta jelmezekbe bújva párbajoznak egymással ének(nem)tudásban. Közben egy szintén celebekből álló „zsűri” megpróbálja kitalálni, kiket rejtenek a maskarák. Aki egy adás végén kiesik, felfedi magát. Ennyi. És különös módon, szintén néhány éve a románok is odadobtak a világnak egy hasonló sót, a Lehull az álarcot (Demascarea), melyből később a rejtélyek színpada lett: itt adásonként négy jelmezlény énekelget három menetben, mindegyik végén kiesik egy, és felfedi magát. Két celebzsűri van, ők egymással versengenek, közös tippeket izzadnak össze, aztán egy pontocskáért vagy eltrafálják, ki a rejtőzködő kolléga, vagy nem.
Félő, hogy ebből a kurta leírásból azt vonja le az olvasó, hogy ez egy hülyeség. De nem érdekes, mert mindkét műsorból akkora siker lett, hogy a licencüket szerte a világon egyre-másra vásárolták meg tévécsatornák. És most a két nagy magyar kereskedelmi sófolyam is lecsapott rájuk. Az Álarcos énekest az RTL Klub szerezte meg, a Nicsak, ki vagyok? – A rejtélyek színpada a TV2-nek jutott. A dologból magyaros versengés lett: vasárnap esténként, azonos időben csábítják a nézőket. A műsorvezetői szerepben Istenes Bence (RTL) és Till Attila (TV2) teljesítményét lehet összevetni, az Álarcos énekes okostojásai Gáspár Laci, Csobot Adél, Dancsó Péter, Sebestyén Balázs, a Nicsak, ki vagyok? két celebtriója: Kajdi Csaba (ő modellügynök, ha valaki nem ismerné), Ábel Anita, Ganxsta Zolee, illetve Hajós András, Judy és Majka.
Keményen dolgozom azon, hogy semmi elvárásom ne legyen a szórakoztatóipari médiatermékekkel szemben, benne kell maradni az életben, még vlogokat is képes vagyok követni. De ezúttal valahogy leáll a pörgés. Nem az a probléma, hogy mindkét műsor hülyeség, hanem az, hogy nehéz megtalálni az ölelésre hívogató kart, amely beleringat a hülyeségbe. Bármilyen gagyi formát öltsön egy vetélkedő vagy tehetségkutató műsor, bármennyi legyen is bennük a hamis jópofizás, érdekelhet, ki nyer, ki a legjobb, kedvenceim is lehetnek. Élvezhetem, amikor hazai sztárok világnagyságok bőrébe bújnak, és igazolják, hogy ők sem kevésbé tehetségesek. Elüthetem az időt hétről hétre egy butácska, csikorgó válóságsóval is: az ember csak kiszúr magának valakiket, figyeli, milyenek, mi lesz velük. De hogyan lehet belépni az Álarcos énekes és a Nicsak… világába?
Az énekes produkciókon keresztül? Nem megy, mert élettelenek. Megfojtja őket a rejtőzködés kényszere, a sokszor torzított hang és maga a jelmez. Akármilyen látványosra vannak tervezve, merevek, egyéni karakter nélküliek. Semmit nem tud sugározni az arcuk, a mozgásuk.
Vagy majd a celebzsűrik személyiségei fognak bevonzani? Hogyan? Azzal, hogy egymás szavába vágva, folyamatos nevetéskényszerben tippelgetve, a semmiből szellemeskedést csiholva próbálják legalább egymással vidáman eltölteni az időt? Meddig lehet ragozni, hogy vajon ki van a maszk alatt, főleg, ha bárki lehet alatta? A képtelen erőfeszítéstől így aztán épp a tehetségük dermed le. Különösen Dancsó Péter vergődését fájó nézni. A zseniális vlogger, aki annyi eredeti fricskát adott a médiavilágnak, gyámoltalanul hebeg a tévékamerák előtt, mintha nem is értené, hogyan pottyant bele a kemény sóbizniszbe. Mi sem értjük.
A legkevésbé pedig az izgatja az embert, hogy kiket rejt a jelmez. Nem mondom, ha teszem azt, Novák Katalin bukkanna elő Szőrmók fejéből, felszabadultan nevetve saját bénázásán, az jelentene valamit, és békés mosolyra húzná sokunk száját. De miért érdekes, hogy most épp milyen szerepbe bújt Vajna Timi, Szőke Zoltán vagy Csepregi Éva?
Mondhatjuk, hogy a Nicsak… egyelőre igényesebb, több benne a csavar, ad információkat a találgatáshoz, bár el van nyújtva a teljes monotonságig. De sokan biztos az Álarcos énekest kedvelnék jobban. A lényeg, hogy egyik műsor sincs igazán kitalálva. Vagy csak egyelőre nem szólal meg. Pedig ebben a keretben benne van a lehetősége akár egy könnyed, önreflektív sónak is, amely csillogó öniróniával tréfálkozik a celebvilágon.
A kritikus most könnyen hihetné, hogy kiírta a fejéből ezt a két műsort. De jön a következő vasárnap este. Vajon mit rejteget majd az Álarcos énekes és a Nicsak, ki vagyok?
