Japán hétköznapjaival és a japán babakészítés rejtelmeivel ismerkedhet meg a látogató, ha betér Budafokon a Klauzál Gábor Művelődési Központba. A Japán csodálatos világa című tárlat ugyanis széleskörű panorámát ad Japán társadalmáról, betekintést nyújtva nemcsak az irodaházak között munkába igyekvő felnőttek életébe, de olyan intim hangulatú „jelenetekbe” is, mint egy családi körben elköltött vacsora vagy egy séta a közeli szentélyhez.
A képeket nézve hamar rádöbbenhetünk, a szigetország népe és a nyugati társadalmak hasonlóan töltik el szabadidejüket, vagyis sporteseményekre járnak, piacot vagy éttermet látogatnak, miközben családjukkal felkeresik a helyi nevezetességeket. A képek persze ennek az ellenkezőjére is rámutatnak, hiszen a fotókon feltűnő témák is jelzik a kultúrák közötti apró, de látható különbségeket: például a tokiói Három Szentély fesztiválon a férfiak három darab egy tonnás szentélyt cipelnek a vállukon, míg a Shichi-Go-San (Sicsi-go-szan), vagyis a 7-5-3 nevű fesztiválon a három- és hétéves lányokat, valamint az ötéves fiúkat, pontosabban azok felcseperedését ünneplik meg – de az egyik képről kiderül, hogy Japánban még Idősek napja is van.
Az ünnepekről készült fotók mellett a banális helyszínek is meglepetéseket tartogatnak. A halpiacon például a messzi tengerekből kifogott tonhalakra lehet licitálni, míg a go nevű táblajátékot egy sétálóutca „osztálytermeiben”, vagyis kihelyezett asztalokon lehet elsajátítani, a Noh és Kabuki nevű színházi előadások fesztiváljain pedig a nőknek kimonóban illik megjelenniük.
A kiállítás igazi főszereplői azonban nem is a fotók, hanem azok a tradicionális, kézzel festett babák, melyeknek a kiállítótérben egy külön térrészt alakítottak ki. Az üvegtárlókban és egy lépcsőzetes emelvényen elhelyezett apró figurák fából, papírból, agyagból és textilből készültek, mindegyikük egy igazi kézműves remek, és a japán régmúlt egy-egy tradicionális alakját jeleníti meg történelmi viseletben, úgymint szigorúan ülő hadurakat, kimonós udvarhölgyeket, állig felfegyverzett szamurájt, valamint idős és fiatal szerelmespárt. A babakészítés Japánban a messzi múltba nyúlik vissza, már időszámítás előtt háromezerben megjelent, de igazán a tizenhetedik századtól kezdődő Edo-korszakban fejlődött ki, majd bontakozott tovább a babatípusok széles választéka. Idővel nemcsak a felhasznált anyagok és technikák köre lett egyre változatosabb, de megjelentek az egy-egy japán tájegységre jellemző baba-fajták is.
A kiállításon a babák között három típust is találhatunk: az első csoport a Gosho-ningyo babák, melyek a Császári Palota gyermekeit mintázzák tradicionális ruhákban és hajviseletben – ezek a szobrok különösen aprólékosak, a fa alapjukat osztriga kagylóporból nyert fedőréteggel vonják be, melyre az alkotó később festi rá a szemöldököt, a szemet és a szájat. A Kimekomi, vagyis a kosztümös babákat már fából faragják, majd öltöztetik fel textíliákba, míg a Kokeshi babák kifejezetten minimalisták: ők is fából készülnek, nekik azonban nincsen se kezük, se lábuk, csak testük és fejük van – utóbbi változatra hajazó figurák még a budapesti dizájnboltokban is beszerezhetők.
A kiállítás ezen a ponton véget ér, azonban aki a japán kultúra rejtelmeire még inkább kíváncsi, az látogasson el február 15-én, szombaton a Klauzál Művelődési Központban megrendezett Japán-napra, melyen játékok, foglalkozások és előadások által kerülhet közelebb a szigetország kultúrájához. A különleges nap során elsajátíthatjuk a go táblajátékot, az origami hajtogatást, valamint lesz a japán írást elsajátító kalligráfia-bemutató, hagyományos teaszertartás, egy történelem-előadás a feudális Japánról, kimonós felvonulás, este pedig a színházteremben egy japándob bemutató, valamint színházi előadás, mely Arthur Golden világhírű Egy gésa emlékiratai című regénye alapján készült.
Infó:
Japán csodálatos világa
Klauzál Gábor Művelődési Központ – Vén Emil Galéria
Budapest 22. kerület, Nagytétényi út 31-33.
Megtekinthető 2020. március 1-ig
