Miért nem pályáztatták az irodalmi élet szereplőit a Térey-ösztöndíjra?
A Digitális Irodalmi Akadémia alapításakor sem volt pályázat. Akkor az állami nagydíjasokat meghívva alapítottak egy írókat támogató, ám mégis közhasznú akadémiát. Ugyanezt a logikát a középgenerációra teljes egészében már nem tudtam és nem is akartam alkalmazni. Ezért szólítottuk meg a széles szakmát, hogy az eddig nyújtott teljesítmény alapján jelöljék azokat, akik szerintük ezen korosztály legjobbjai.
Miért egyszeri – kettő, öt évre szóló – ösztöndíjat találtak ki?
Felelősséggel nem tudok kötelezettséget vállalni a következő kormányok helyett. Amikor elindítottam ezt a projektet, akkor költségvetési szempontból 2022-ig láttam. Azóta kultúrstratégiai intézménynek nyilvánították a Petőfi Irodalmi Múzeumot, ilyenként ötéves stratégiai megállapodást kötünk a kormánnyal. Ez még garanciának tűnik nekem.
Kik javasoltak alkotókat? Tudható-e melyik szervezet listáján ki szerepelt?
Kis jóindulattal az egész író- és könyvszakma jelölt, legvégül én is tehettem javaslatot harminc személyre. Hogy ki kit jelölt, az bizalmas adat. De azt azért elmondanám, hogy az én jelöltjeimnek jelentős része nem került be az ösztöndíjasok közé.
Szerencsésnek tartja-e, hogy Orbán János Dénes, a 2018-ban több mint 11,2 milliárd forinttal gazdálkodó Kárpát-medencei Tehetséggondozó Előretolt Helyőrség Íróakadémia (ahol mások mellett ön is oktat) vezetője ösztöndíjban részesül? Különös tekintettel arra, hogy a szervezet vezetőjeként nem tud csak az írással foglalkozni.
Orbán János Dénest a 19 tagú szakmai kuratórium szavazta meg, mint ahogy mindenki mást. A kuratórium döntését nem minősíteném, mert azzal a szakmát írnám felül, ami jelen esetben nem lenne túl értelmes dolog. OJD nagyon tehetséges alkotó, és mint ilyen, jó lenne, ha az írással tudna foglalkozni. De ez az ő személyes döntése kell, hogy legyen, elég furán venné ki magát, ha a PIM főigazgatójaként minden tehetséges magyar írót írásra kényszerítenék.
Igaz-e, hogy az ösztöndíjban részesülőkkel kötendő szerződésben a PIM valamelyik rendezvényén való kötelező részvétel szerepel?
Kötelező elem a szerződésben csak az írás. Azért kapják az írói ösztöndíjat, hogy írjanak - ez talán nem ördögtől való. Minden más csak ajánlott.
Hogy vélekedik az újabb és újabb visszalépésekről?
A visszalépések be voltak árazva. 45-ből öten adták vissza különböző okokra hivatkozva, meglepetésemre csak ketten jelölték meg szerény személyemet okként. Mindenkinek szíve joga elfogadni, vagy nem elfogadni egy állami alkotói ösztöndíjat. Amihez viszont nincs joga senkinek, hogy megbélyegezze, nyomás alá helyezze, verbálisan meglincselje azt, aki elfogad egy ilyent. Hihetetlenül aljas beszólások tömkelegét juttatták el hozzám képernyőmentés formájában. Néha nem hittem a szememnek, mennyire ki tudnak fordulni önmagukból egyesek. Még olyanok is, akiknek nem is olyan régen ugyancsak állami ösztöndíjasként azért nem volt büdös a közpénz ilyen formájú felvétele. Akkor is a PIM volt a gazdája annak az ösztöndíjnak, akkor is én voltam a főigazgató, de akkor ez nem zavarta az illetőt.
Mit gondol arról, hogy a Külügyminisztérium lemondta Bartók Imre meghívását az Irodalom Éjszakájára, miután az író nem kérte az ösztöndíjat?
Bartók a Facebook-posztjában az egész magyar állami apparátustól elhatárolódott. A KKM a maga szempontjából logikusan cselekedett. Ha Bartók következetesen ragaszkodik az álláspontjához, akkor a külügynek nem is nagyon volt más választása. Van egy program, amiért magyar részről a külügyi illetékesek felelnek, közpénzt költenek rá stb. Ha valaki, akit egy szűk grémium javaslatára kiválasztottak, éppen azt írja, hogy nem akar velük együttműködni, akkor nekik kötelességük alternatívát keresni. Ha jól értem a külügy közleményét, akkor ha Bartók jelzi, hogy biztosan részt vesz a programban, akkor visszatérnek az eredeti koncepciójukhoz.
Miért kell költöznie az Országos Széchényi Könyvtárnak?
Amióta a nemzeti könyvtár a Várba költözött, tehát a múlt század nyolcvanas évek második felétől minden főigazgató azt jelezte a mindenkori kormányzatnak, hogy az az épület nem megfelelő a nemzeti könyvtár céljaira. Ráadásul a komcsik adtak egy kis vasbeton kujakpofont a történelemnek, némi azbeszttel fűszerezve. Magyarország az utóbbi tíz évben annyit erősödött, hogy most lehetne egy zöldmezős beruházásként új és korszerű épületet felhúzni, olyant, amit direkt a nemzeti könyvtárnak terveznek.
Mi alapján javasolták a megkérdezett szakértők új helyszínként a Déli Városkapu diákváros környékét?
Fürjes Balázs kormánybiztos úrral és csapatával néztem végig miniszteri biztosként az összes lehetséges szóba jövő budapesti területet. Mivel a Diákvárosban többezer egyetemista fog életvitelszerűen lakni, és mivel az OSZK-t szeretnénk nyitott nemzeti könyvtárként újrapozícionálni, elég logikus javaslatnak tűnt.
Mennyibe kerül az új épület és a költözés?
Hogy mennyibe kerülne az új épület, azt azután tudja bárki felelősen megmondani, miután kialakul a szakmai koncepció, és ezt beárazták az árajánlattevők. A költözésre készült egy többmilliárdos kalkuláció, és azt is tudjuk, hogy egy esetleges kétszeri költözés háromszor annyiba kerül, mint az egyszeri.
Ha megvalósul a Magyar Nyelv Háza, benne a PIM-mel, mit terveznek a Károlyi Mihály utcai épülettel? Mi indokolná a múzeum költözését? Mely további szakmai szervezetek kaphatnának helyet az ingatlankomplexumban?
A hídon akkor kell átmenni, amikor odaér az ember. A PIM főigazgatójaként csak akkor kezdek el érdemben bármiféle költözésben gondolkodni, ha tudjuk, hogy a jelenlegi körülményeknél jobbat biztosít egy esetleges más ingatlan. A Magyar Nyelv Háza minden, az anyanyelvi, főként írott kultúra területén tevékenykedő intézménynek lehetne a gyűjtőközpontja valamilyen formában. De hogy pontosan hogyan is nézhetne ki, az még számtalan vita és egyeztetés függvénye.
Megoldandó feladatként jelölte meg a közgyűjteményi digitalizáció során előállt adatvagyon nyilvánossá tételét is; elképzelhető, hogy ez az elkövetkező öt év során megvalósuljon? 2016 végén tízmilliárd forintot kapott az OSZK digitalizálásra, ez a projekt jelenleg hol tart?
A közgyűjteményi digitalizáció során előállt kulturális adatvagyon közzététele nem csak a PIM, vagy az OSZK, hanem az egész közgyűjteményi szcéna problémája. Meg kell mutatnunk azt a kulturális teljesítményt, amire eleink képesek voltak, hogy erre építkezve, ebből hitet és felhajtóerőt nyerve mi is megpróbáljuk megugorni a lécet. Az OSZK tízmilliárdos projektje célegyenesbe került, bár elég nehéz örökség, valószínűleg az új főigazgatónak lesz még dolga a projektmenedzsmenttel.
A Kárpát-medence irodalmi emlékhelyeinek és emlékházainak körülbelül 2,5 milliárd forintból történő megújítása kapcsán megjegyezte, a határon túli hagyatékok helyben bírnák kisugárzással, nem feltétlenül Budapesten. Az emlékházak látogatottsági adatai indokolják ezt a törekvést?
Ha van az emlékházakra és az irodalmi muzeológiára vonatkozó tudás, akkor az a PIM-ben biztosan van. A szakembereimmel sok-sok munkaórát töltöttünk és töltünk el ezzel a kérdéssel, bemértük a lehetőségeket. Elkészült az a közel százoldalas döntéselőkészítő tanulmány, amelyben a lehető legtöbb részvonatkozást egybegyúrtunk. Nekem jelenleg az a dolgom, hogy különböző döntéshozóknak elmagyarázzam, miért éri meg két és félmilliárd forintot befektetni.
