Magyarországon született, de 1961-ben szüleivel Izraelbe költözött. Akkor már 12 éves kiskamasz volt, ennyi idősen nem könnyű megszokni egy új környezetet, megtanulni egy új nyelvet és elszakadni a korábbi kötelékektől. Milyenek voltak az első hónapok, könnyen alkalmazkodott az új helyzethez?
Szerencsére igen! Még a nyelvet sem volt nehéz elsajátítani, valójában egy év alatt tanultam meg angolul, héberül és németül is. A magyart manapság már ritkán használom, sokat felejtettem. Édesanyám 93 éves, vele beszélgetek ezen a nyelven, illetve néhány most is Magyarországon élő baráttal. Az iskolába egyébként hamar beilleszkedtem, de hosszú ideig nem mentem vissza Magyarországra. Most igyekszem évente egy-két alkalommal visszalátogatni, ápolni a kapcsolatokat. Két fiam és hat unokám van, miattuk már nem költöznék el Izraelből.
Zsidó családból származik, a háború alatt bújtatták önöket a németek elől. Ennyi év után is tartja a kapcsolatot azzal a magyar családdal, amelyik akkor segített. Milyen emlékei vannak azokból az időkből?
Hosszan nem szeretnék erről beszélni, de nagyon jó emberek, akik segítettek nekünk, velük igazán szoros a kapcsolat. A szülők egyik fia például rendszeresen járt hozzánk látogatóba, mikor 4 évig Izraelben dolgozott. De a többiek is jönnek időnként, és rendszeresen beszélünk telefonon vagy e-mailezünk.
Mindig is tudta, hogy orvos akar lenni, a gyógyítás mellett pedig a rendszert is átalakította, méghozzá sikerrel. Izraelben olyan gyermekgyógyászati közösségi centrumokat hozott létre, amelyek jelentősen tehermentesítik a kórházakat, mivel a szülők szakorvosi ellátáshoz és diagnosztikához juthatnak már az alapellátás keretein belül is. Mióta működik és mennyire sikeres a rendszer?
Már majdnem húsz éve, hogy létrehoztam az első olyan centrumot, ami összefogta az alapellátó gyermekorvosokat. Mostanra már 34 olyan központ működik az országban, amely széles körű szakorvosi ellátást biztosít az alapellátás keretein belül, a fejlődés tehát jelentős, szinte minden nagyobb városban van egy ilyen komplexum. A családok, a gyerekek és persze az orvosok is elégedettek. Ha újra kellene kezdenem, ugyanezt a hivatást választanám, ugyanezt az utat járnám végig.
Egy olyan átfogó strukturális átalakításba, mint amit véghezvitt, sokan belebuktak már, nem könnyű gyökeresen változtatni egy rendszeren. Hogy jött az ötlet, hogy mégis megpróbálja?Tapasztaltam, hogy az orvosok számára sokkal jobb, ha csapatban dolgozhatnak, mint ha egyedül. Egy komplikáltabb esetet helyben megvitathatnak a kollégákkal és nem kell rögtön kórházba küldeni a gyerekeket. Kezdetben 4 orvos dolgozott azon a klinikán, ahol igazgató vagyok, mostanra már kilencen alkotnak egy csapatot. Akkor 3000 páciensünk volt, ma több mint 9000, és a nyitva tartás is a szülőknek kedvez, hiszen napi 10-12 órán át hozhatják hozzánk a gyerekeket este fél 8-ig. Ami Magyarországon csak a gyermekkórházakban érhető el, az nálunk ezekben a centrumokban is. Szakorvosok, például endokrinológia, kardiológia, gasztroenterológia, nefrológia, genetika és diagnosztika is, többhetes vagy hónapos várólista nélkül. Akár sürgős eseteket is tudunk fogadni, csak azokat küldjük el, akiknek tényleg kórházban kell tölteni az éjszakát. De az is előfordul, hogy a gyereket a kórházból irányítják át hozzánk, mert már csak infúziót kell kapnia, amihez hozzánk is bejárhat, így nem kell befektetni az intézménybe. Ez az egész családnak kényelmesebb. A jelenlegi célunk, hogy ugyanaz a szakorvos kezelje a gyereket a mi centrumainkban és a kórházban is, tehát legyen átjárás.
Mit gondol, Magyarországon működhetne-e egy ilyen rendszer, van-e elég orvos és hajlandóság, vagy ettől egyelőre messze vagyunk?
Nemrégiben jártam Magyarországon – évente többször is megyek, de most egy, a magyar házi gyermekorvosoknak szervezett konferencián hallottam arról, hogy milyen állapotok uralkodnak ott. Tény, hogy sokkal nehezebb a helyzet, mint Izraelben, de ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy tudna működni ez a rendszer ott is, de ahhoz lépéseket kell tenni.
Itt akad el a dolog, a hasonló elven működő csoportpraxis megvalósításáért például évek óta küzd a szakma, eddig eredménytelenül, a döntéshozók nem akarják megteremteni a szükséges finanszírozási hátteret és jogszabályi változásokat.
Pedig ez a rendszer olcsóbb is lenne a fenntartónak, hiszen egy kórházi ágy mindenhol többe kerül, mint amennyibe az ellátás egy ilyen centrumban. Nálunk például negyedannyiba kerül ugyanaz az ellátás, mint amit egy kórházban kapna meg a gyerek. Mindenkinek megéri ez a rendszer, Magyarországon is érdemes lenne átalakítani a mostani, egyébként drágább ellátást.
Nem csak a spórolás, az orvoshiány is indokolná a változtatást, egyre kevesebb a házi gyermekorvos, sok településen a felnőtt háziorvoshoz járnak a gyerekek is. A szakemberek pedig nem motiváltak arra, hogy egyedül vállaljanak egy hátrányosabb helyzetű területet. Izraelben is problémát okozott az orvoshiány?
Ahogy a világon szinte mindenhol, úgy nálunk is kevés az orvos, de ezekben a centrumokban sosem probléma, hogy nincs elég szakember, ide ugyanis szívesen jönnek dolgozni, főleg a jó körülmények miatt. Kellemes olyan helyen dolgozni, ahol lehet egyeztetni más kollégákkal, van diagnosztikai háttér és nincs akkora stressz, mint egy kórházban. Sőt, még a fizetések is magasabbak. Néhányan éppen ezért félállásban itt, félállásban ott is dolgoznak.
Magyarországon, szemben más fejlett országokkal, a társadalombiztosításon keresztül az állam teljes mértékben finanszírozza a betegek ellátásának költségeit. A büdzsé azonban szűkös, gyakran a forráshiánnyal érvelnek, mikor az kerül szóba, hogy miért vannak áldatlan állapotok ezen a területen. Ha jól tudom, Izraelben is a magyarhoz hasonló, csak épp sikeres rendszer működik.
Valóban nagyon hasonló a finanszírozás, minden embernek van egészségbiztosítása, ami a fizetésük bizonyos százaléka, ezt automatikusan levonják tőlük (mint nálunk a tb-járulékot – a szerk.). Így nem fordulhat elő, hogy valakit nem látnak el. Minden esetben a biztosító fizeti a költségeket. Négy biztosítótársaság közül lehet választani, amelyek a kormánytól is kapnak támogatást attól függően, hogy hány ember tartozik hozzájuk. A betegeknek nem kerül szinte semmibe az ellátás, a legtöbb esetben teljesen ingyenes. A minőségi betegellátás tehát nem csak magánbiztosítós rendszerekben működhet, a mi modellünket sok országban tekintik példának. Egyre több az országban a nemzetközi kutatás, minden orvosnak biztosítanak időt a munkaadók a tudományos munkára is. Ezzel egyébként csökkenthető a kiégés veszélye is. Nemrégiben nálunk nyomtattak elsőként emberi szívet egy 3D-nyomtatóval sejtekkel és vérerekkel. (Az óriási tudományos sikerrel és áttöréssel kapcsolatban korábban lapunk is készített interjút az egyik kutatóval, Nadav Noorral – „Így tanítanak nyomtatott szívet dobogni”, Népszava online, 2019. 04. 28.)
A már említett budapesti konferencián előadást tartott a magyar házi gyermekorvosoknak: arról beszélt, hogy egyre több gyerek érkezik önökhöz figyelemzavarral, tanulási nehézségekkel, beiskolázási problémákkal. Ennyire megváltozott, hogy milyen esetekben fordulnak orvosi segítségért a szülők?
Igen, változik a világ, és egyre több az olyan helyzet, amelynek megoldásához nincs szükség ugyan kórházi ellátásra vagy komolyabb orvosi vizsgálatokra, de mégis segíteni kell a szülőknek. Mentális problémákkal, autizmussal, pszichiátriai betegségekkel küszködő gyerekek érkeznek hozzánk és a pszichológusokra is nagy az igény. Szerencsére utánpótlásból sincs hiány, sok fiatal választja a gyermekgyógyászati pályát az alapellátásban is, egyre népszerűbbek a közösségi centrumok.
