A lángok félelmetes látványa a távoli nézőt is lenyűgözi a képernyő előtt, mert történelem előtti élményeket idéz. Az égő erdő és bozótos régebbi jelenség, mint a napi vitákban emlegetett szénlobbi vagy a környezetvédelem. Régebbi, mint maga az emberiség. A tűz őselem, de annak is kivételes: nem anyag, mint a levegő, a víz, a föld, hanem kémiai reakció. A természet állítja elő a hozzávalókat, a villámcsapást, az éghető szerves anyagot, az oxigént. Bolygónk ökoszisztémájában évmilliárdok óta nélkülözhetetlen a tűz.
Prométheusz forradalma
Röpke idő az a nagyjából egymillió év, amióta a Föld egyik lakója megszelídítette a tüzet. Technológiai forradalom volt, és felforgatta a Homo sapiens életét. Segítségével egyre hatékonyabb eszközöket készített a vadászathoz. Nemcsak több lett az élelme, hanem jobb is, mert a zsákmányt megsütötte. A tűz körül gyűlt össze társaival, az éj sötétjéből elcsent órákban született a beszéd, a művészet, a civilizáció. A tűz birtoklása hatalom – fontos és drámai közös tudásunk ez, tanúság rá Prométheusz mítosza.
Az ember a tüzet használta akkor is, amikor művelhető földet perzselt fel magának. Beleavatkozott a természet dolgába, de csak csekély mértékben, működtek az „ökológiai fékek és egyensúlyok”. Egészen az ipari forradalmakig. Akkor aztán szenvedélyesen égetni kezdett, amit csak bírt. Az élő biomassza (fa) helyett fosszilis tüzelőket, szenet, kőolajat, földgázt. A vonatkozó grafikon görbéje hasonló a Föld népességének alakulásáéhoz. Évmilliókon keresztül alig észrevehetően emelkedik, azután hirtelen rakétaszerűen tör fölfelé. Földtörténeti szempillantás, bő száz év alatt jutottunk odáig, hogy az égéstermék nagy bajt okoz.
Civilizációnkat, amely a tűz körül született, immár létében fenyegeti a fosszilisek ipari léptékű égetése. Az 1800-as évek óta 40 százalékkal emelkedett a szén-dioxid légköri koncentrációja. Más üvegházhatású gázokból, például metánból is egyre több van az atomszférában. Ez a gyorsan sűrűsödő gáztakaró visszatartja a Föld hőjének egy részét, melegszenek az óceánok és a kontinensek. Ehhez a folyamathoz most az ausztrál környezeti katasztrófa is hozzáteszi a magáét. Sydney lakói fuldokolnak a légszennyezéstől, az ég elszürkül még a távoli Új-Zélandon is.
Így jutunk el az éghajlatváltozáshoz. Nem az okozza az erdőtüzeket, de növeli a katasztrófák valószínűségét és intenzitását. A forróság, az aszály, a viharos szelek kedveznek a tüzek belobbanásának és elharapózásának, nehezítik az oltást. „Kijelenthetjük, hogy e meteorológiai jelenségek nem jártak volna ilyen szélsőséges hatásokkal a klíma változása nélkül”, írta Kevin Trenberth, az amerikai Nemzeti Atmoszférakutató Központ szakembere, még a kaliforniai erdőtüzek (2018) után. Azóta közelebb, a Mediterráneumban is szaporodnak a hasonló tűzesetek, ahogy magyar turisták is tapasztalhatták horvát, görög, spanyol, portugál földön.
Valószínű katasztrófa
Ne áltassuk magunkat, gyakorlatilag semmi reális reményünk nincs arra, hogy a szén-dioxid-kibocsátás a belátható időn belül csökken. Környezetvédők nyáron kiszámolták, hogy a világszerte jelenleg épülőfélben lévő széntüzelésű erőművek tervezett összteljesítménye 579 gigawatt. Ha ezeket mind üzembe helyezik, akkor a globális szénigény 29 százalékkal emelkedik a jelenlegihez képest. Ez nagyjából elárulja, mennyire veszik komolyan a Párizsban meghirdetett klímacélokat a nemzetállamok kormányai (tisztelet a kevés kivételnek).
A változás gyorsul, újabban a 2030-as évtizedet jelölik meg kritikus pontként. Már a mértéktartó, konzervatív, szigorúan tudományos előrejelzések, mint az IPCC (az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete) tavalyi jelentése is arról szólnak, hogy századunk végére a klímaváltozás gyökeresen átalakítja az emberi civilizációt. Éhínségek, vízhiány, háborúk, menekülthullámok jöhetnek egy emberöltőn belül. Mindez sejthető, modellezhető, de felfoghatatlan, amíg az ember nem érzi a saját bőrén – például nem evakuálják hadihajón porig égett otthonából.
Egyre elterjedtebb nézet, hogy máris elkéstünk, a végzetes következményekkel fenyegető folyamat nem fordítható vissza. Jem Brendell, a londoni Cumbria Egyetem professzora szerint az összeomlás már meg is kezdődött, csak az ütemét és a mértékét még nem tudjuk fölmérni. A katasztrófa „valószínű”, az emberiség kihalása „lehetséges”. Baljós prognózis. Fajunk közeljövőjéről a nemzetközi tudományos közösség hovatovább olyan rémületes képet fest, amilyet régebben csak a Mad Max forgatókönyvírói.
A pirocén küszöbén
Stephen Pyne, az Arizonai Állami Egyetem nyugalmazott professzora felhívja a figyelmet, hogy az ember sok más módon is tetézi a bajt. Szándékos erdőégetéssel, invazív növényfajták behurcolásával vagy akár egy hanyagul eldobott cigarettával. Ráadásul a modern ipari országokban a természetes, „jó tüzek” sem láthatják el szükséges ökológiai feladatukat, ami szintén hozzájárul a válsághelyzethez. Az infernó pedig bizarr módon csak még több ipari tüzet szít, hiszen az oltáshoz használt eszközök maguk is belsőégésű motorokkal üzemelnek. Tűz ellen tűzzel vonulunk.
Fajok tömeges pusztulása, változó éghajlat, emelkedő tengerszint, az élőhelyek drasztikus átalakulása: a kutató szerint úgy fest, mintha nemcsak a tűzhasználó Homo sapiens érkezett volna korszakhatárhoz, hanem vele együtt a bolygó egésze is. Pyne azt írja, a közelítő világ „hátborzongatóan úgy fest, mint a tűz jégkorszaka. Ez a pirocén.
A korszak kontúrjai lassan láthatóvá válnak a füstködben”. A professzor tavalyelőtt, a kaliforniai infernó idején fogalmazta meg tézisét. A mindent elemésztő ausztrál bozóttüzek fényében aggasztó arra gondolni, hogy nem túlzott.
