Lecsengőben van a véleménydiktatúra. Az emlékezetpolitikai küzdelmekben alulmaradtunk – hangozatta két kultúrpolitikus a napokban.
Az előbbi gondolat megfogalmazója a miniszter, aki a Horthy-korszak írófejedelméről, Herczeg Ferencről elnevezett irodalmi díjat alapított, majd az ígért ünnepi időpont helyett hétköznap adta át három, nézeteihez közel álló embernek: a filmes kultúrharc harcosai által pozitív példaként emlegetett Hunyadi-sorozat szerzőjének, Bán Mórnak; a még a „véleménydiktatúra” idején és ellen létrehozott Sánta Kutya-díj kurátorának, Szalay Károlynak; és a Trianoni Szemle című folyóirat publicistájának, Kocsis Istvánnak. A díj átadásáról nem zengett a közszolgálat, nem lett breaking news a kormány online-hírportálján, és nem szerepelt a kormánylap címlapján. Az esemény csak a minisztérium kis hírei között bújt meg. A kitüntetetteket nem ünnepelték, és felháborodás sem tört ki a díj és első tulajdonosai miatt.
A gesztus elmaradása mintha igazolná a kultúrpolitikus véleményét az emlékezetpolitikai küzdelemben való alulmaradásról. De aggodalomra nincs ok, a róla szóló kerekasztal-beszélgetésen nem mondatott ki Hóman Bálintról – akinek még mindig nem sikerült felállítani a szobrát, pedig posztumusz felmentették a háborús bűntett vádja alól –, hogy antiszemita, és van, aki reméli, hogy a Magyar Tudományos Akadémia a tisztújítás után végre visszafogadja „egyik leghíresebb akadémikusát”.
Magukat konzervatívnak, kereszténynek és nemzeti elkötelezettségűnek tartó kultúrpolitikusok szellemi rehabilitációt akarnak egy rettenetes kor dicstelen figurái számára. Ha megvalósul az álmuk, díjazottjaik névsorát zengheti majd a központi hírharsona.
Aki pedig csendben helyettük is szégyelli magát, várhatja, hogy eljöjjön az idő, amikor a hatalmon lévők nem dicsőítik a zsidótörvények létrehozatalában tevékeny, azokat megszavazó, és a nyilas hatalomátvétel után is aktív politikust és a Horthy-korszak írófejedelmét.
Remélhetőleg elég hosszú életűek leszünk.