Matolcsy György történelmet ír. Igaz, korántsem arról van szó, hogy a második ciklusát töltő jegybankelnök eddigi működése hagyott akkora nyomot a tőkepiacon, amelynek helye lenne korunk gazdaságtörténetében. Eltekintve persze azoktól a vaskos kötetektől, amelyeket a közpénz felhasználásával működő Pallas Athéné alapítványok finanszíroztak, és a Corvinus Egyetemen a szerző befolyásától vezéreltetve használnak a jobb sorsra érdemes közgazdászhallgatók.
Nem, itt a valódi történelemről van szó. A múlt és a jövő olyan korszakfelosztásáról, amelyről bizonyára még a legfelkészültebb történészek sem hallottak. A szerzői jogokat pedig aligha vitatja el bárki is az MNB elnökétől. Ha valaki átaludta volna az 1500-as évektől máig terjedő időszakról szóló történelemórákat, az sose bánja! Hiszen a magyar jegybankelnöknek a budapesti Eurázsia Fórumon elmondott nyitóbeszéde nyomán egy pillanat alatt pótolhatja ebbéli hiányosságait.
A Matolcsy-tézis alaptétele, hogy lassan lezárjuk az atlanti korszak 500 évét, és belépünk az eurázsiai korba, amely ugyancsak több száz évig fog tartani. Szeretném megismételni, hogy ami most következik, csorbítatlanul Matolcsy György szellemi terméke, beleértve a logikai bukfenceket is. Az új korszak a kínai Egy Övezet Egy Út kezdeményezés 2013-as bejelentésével kezdődött, de már azt megelőzően is voltak erre mutató jelek. Meglepő módon ilyen volt az európai "egyesülés" is. (Úgy tűnik, az Európai Unió megnevezés a jövőben az MNB-elnök környezetében kerülendő, s csak remélni merjük, hogy így járt a lejárató célzatú brüsszelezés is.) Még az euró bevezetése (mármint más országokban) is főként azt szolgálta, hogy elősegítse az Eurázsiai kontinens egységének egyre szorosabbá válását. (Felettébb kíváncsi vagyok, hogy hasonlóképpen gondolkodnak-e erről példának okáért Kínában, Japánban, Pakisztánban vagy mondjuk Iránban is?) De mielőtt az európai közös pénz megalkotói és felhasználásának folyamatos csiszolói elbíznák magukat, jó tudni: az euró az új periódusban el fog tűnni, s átadja majd a helyét az új közös eurázsiai pénznek. Ennek elnevezésére lenne is egy javaslatunk: turán, amely kapocs lehet Ázsia és Európa (Magyarország) között. Annyit már sejt Matolcsy György, hogy ez a fizetőeszköz digitális lesz, és "az aranynak és az elektromos áramnak is része lesz benne."
Ha az MNB elnökének jóslatai beválnak, akkor e század végéig be is vezethetik az új pénzt. Demográfiai okokból sajnos az új korszak mai krónikásai ennek már aligha lehetnek tanúi. De búslakodásra semmi okunk nincs, mert korunk nagy látnoka bejelentette: "közgazdasági szempontból a hiányok korszakának vége, és a bőség korszakának kezdete jellemzi a mostani periódust." (Csak bizonytalanul jegyezzük meg, hogy tán még a klímakatasztrófa jót is tesz ennek a XXI. századi Eldorádónak.)
Nem vitatjuk: kis országban is lehet nagyot álmodni. Vajon szkepticizmusról vagy józanságról tanúskodik-e, hogy mégis azt gondoljuk: az új világrend dolgában sajnos nekünk nem osztanak lapot?