Hat éve nincsen tévém, hat éve nem követem a magyar tévécsatornák úgynevezett kínálatát, és hat éve remekül érzem magam televízió nélkül, ám a napokban kíváncsiságból megnéztem néhány műsort. Azért tettem, mert bemutattak egy fiatalembernek, akinek nem értettem a nevét, úgyhogy rákérdeztem, mire furcsán nézett.
Aztán társalgást kezdeményeztem vele, megkérdeztem, mivel foglalkozik. Nevetés harsant körülöttünk. Az asztalnál ki lettem röhögve, ez az ember ugyanis, akinek bemutattak, tévésztár, s vélhetően az elmúlt hat évben lett azzá, mióta én semmiféle műsort nem nézek. Szabadkoztam, hogy nem ismerem, de azt hitték, viccelek, hiszen amikor bejött az étterembe, minden szempár feléje fordult. Hazaérve beütöttem a nevét a keresőbe, s úgynevezett cikkeket találtam róla úgynevezett újságokban, amelyeket az udvariasság kedvéért nevezzünk most eufémisztikusan traccslapoknak. Ezekben a traccslapokban sokat trécseltek erről az emberről, amiből az derült ki számomra, hogy igazából a magyar médiát sem ismerem a maga mélységében. Elvagyok azzal az öt-hat lappal, amit rendszeresen olvasok. Hiba.
A barátaimtól megkérdeztem hát, hogy miféle politikai műsorokat nézzek meg, mire mondtak néhány címet, amit az interneten is elérek, s biztosítottak róla, hogy jól fogok szórakozni. Igazuk lett.
Amikor egy bizonyos Bogár László elnéző mosollyal magyarázott a háttérhatalom működéséről, nem tudtam eldönteni, hogy stand up comedyt látok-e, vagy bejelentkezést egy diliházból. Röhögés közben eszembe jutott, hogy ez a gyógyíthatatlan, de szerencsére szelíd, ártalmatlan ember simán megélne belőle, ha haknizna a műsorával, aminek az a lényege, hogy a világpolitikai történések szálait egy titokzatos csoportosulás dörzsölt tagjai mozgatják évszázadok óta. Minden az ő akaratuk szerint történik, legyen az királygyilkosság vagy rendszerváltás, államcsíny vagy világháború, voltaképpen e pénzéhes háttérhatalom nyakába varrható a komplett világtörténelem az ősi Babilon bukásától kezdve a francia forradalom győzelmén át a most éppen furfangosan lebegtetett Brexitig – ám egyvalami ravaszul kicsúszott a titokzatos társaság markából! És ez az ördöngős valami nem más, mint Bogár László agya!
Kezdem érteni, hogy minden előzetes találgatás ellenére miért volt képes győzni az ellenzék oly sok meghatározó jelentőségű helyszínen az önkormányzati választáson. A tévénézők alighanem gyakran elidőztek Bogár László arcán, s meggyőződtek róla, hogy nálunk mindenütt az efféle hóbortos alakok vannak hatalmon. Nem csoda, hogy le akarták őket váltani.
Szóval azt kérem Karácsony főpolgármestertől: hagyja a csudába Tarlós és Demszky díszpolgári kinevezését, abból nem lesz semmi haszna. Inkább avassa díszpolgárrá Bogár Lászlót. A Lipótot pedig, könyörgöm, meg ne nyittassa! 2022-ben még szükségünk lesz Bogár László elméjére, arra a Csavaros Észre, amely addig ügyeskedett, míg az egész világot egyetlen szita mögé nem rejtette annak érdekében, hogy ezen az egy szitán végre átlásson.
És: átlát!