Az Európai Unió motorját a német-francia tengely jelenti. Angela Merkel megtalálta a közös hangot mindegyik francia köztársasági elnökkel, Jacques Chirac-kal, Nicolas Sarkozyvel, Francois Hollande-dal és most Emmanuel Macronnal is. A két ország mindig képes volt közös, előremutató javaslatokat az asztalra tenni. Most azonban egyre nagyobb a szakadék a németek és a franciák elképzelései között.
Macron köztársasági elnök nemrégiben olyan javaslatokat tett közzé, amelyek egy részét Merkel is hűvösen fogadta, ám sokan már nem is a kancellár reakciójára figyeltek, hanem Annegret Kramp-Karrenbauerére. A CDU elnöke várhatóan Németország következő kancellárja lesz, csak az a kérdés, mikor. Macron elképzeléseire a német sajtó által csak AKK-ként emlegetett politikus nemrégiben hosszú írással válaszolt a Welt am Sonntag című lapban, ám a benne foglaltak nem csupán a német szociáldemokraták tetszését nem nyerték el, hanem még a kereszténydemokratáknál is akadtak olyanok, akik több nyitottságot vártak volna el a CDU elnökétől. Sokan azt kifogásolják, kevés konkrét indítványt fogalmazott meg, és csak azt emelte ki, mi az, amit elutasít, ám jövőbe mutató gondolatot nem fogalmazott meg. Pedig fontos lenne közös nevezőre jutnia a két országnak, hiszen az unió jövője forog kockán, a EU reformja elképzelhetetlen a német-francia kompromisszum nélkül.
Kramp-Karrenbauer a jelenlegi centrumból nyilvánvalóan jobboldalra kívánja vezetni a CDU-t, legfőképpen azért, hogy megbékítse a kereszténydemokraták jobbszárnyát, ez azonban esetleges jövőbeli politikai partnerei számára is kellemetlen. Például a Zöldeknek, akik a 2017-es választás után kis híján bekerültek az úgynevezett Jamaica-koalícióba, és nem rajtuk, hanem a szabaddemokrata FDP-n múlt az együttműködés meghiúsulása. AKK felvetéseit a környezetvédők is komoly fenntartásokkal fogadták. Mint írták, mégiscsak különös, hogy ők jobban védik Helmut Kohl néhai kancellár örökségét – például a schengeni vívmányokat -, mint a kereszténydemokraták elnöke.
Melyek a legnagyobb különbségek Párizs és Berlin reformelképzelései között? Kramp-Karrenbauer egyértelműen elutasította a minimálbér európai szintű bevezetését, amely szerinte rossz irány. Nem elemezte a francia köztársasági elnöknek azt a felvetését, amely szerint a kormányzati megrendeléseknél előnyben kell részesíteni az európai vállalatokat. Azt javasolta ugyanakkor - és ez komoly fricska Franciaországnak -, hogy a jövőben csak Brüsszelben ülésezzen az Európai Parlament, Strasbourgban ne, ami persze elfogadhatatlan Párizs számára. A CDU elnöke úgy véli, a vagyonadót az uniós tisztségviselőkre is ki kell terjeszteni.
Meglepő volt az a felvetése, amely szerint az Európai Uniónak állandó tagságot kell kapnia az ENSZ Biztonsági Tanácsában. A január 22-én aláírt német-francia barátsági szerződés is rendelkezik ugyanis arról: Berlin nem törekszik arra, hogy a franciák az uniónak adják át az állandó tagságukat.
Nem tett említést a CDU elnöke Macronnak arról a felvetéséről, hogy az euróövezet közös költségvetést kapjon, miközben erről szintén szó esett az említett dokumentumban. Ami némiképp új Macron felvetéseihez képest, az az, hogy szerinte az EU-nak beruházási alapot kellene létrehoznia a közös kutatások, fejlesztések, technológia számára.
Macron előzőleg európai klímabank létrehozására is javaslatot tett, amely az ökológiai változásokkal járó költségeket finanszírozná. E felvetését már a német kormány is hűvösen fogadta. Kramp-Karrenbauer megállapította, hogy az uniós polgárok határozottabb fellépést vártak a migráció, a klímavédelem, a terrorizmus és a nemzetközi konfliktusok kezelését illetően, de az európai integrációt szorgalmazók feladata, hogy „öntudatosan lássanak munkához”, ahelyett, hogy a populisták felvetéseire válaszoljanak. Ez sem volt túl baráti gesztus Macron számára, a francia elnök ugyanis azzal indokolta felvetéseit, hogy valamit tenni kell a populista pártok térnyerése ellen.
A menekültpolitika uniós szinten való összhangba hozására a CDU elnöke felvetette, hogy már a schengeni határon kívül vizsgálják meg a menedékkérők ügyét. A politikus közös biztonságpolitika kialakítását is javasolta, egyfajta európai biztonsági tanácsot, amelynek az Egyesült Királyság is tagja lenne. Ehhez azonban az uniós szerződések módosítására lenne szükség. Macron ezzel kapcsolatban még idén megrendezendő Európa-konferencia összehívását indítványozta, ahol tabuk nélkül lehetne felvetni minden, szerződésmódosítást célzó javaslatot.
Túlzás lenne azt mondani, hogy Macron és Kramp-Karrenbauer között bármiféle kompromisszum körvonalazódna. Ennek oka lehet az is, hogy a CDU és Macron politikai mozgalma, az En marche (Lendületben) eltérő pártcsaládhoz - az Európai Néppárthoz, illetve a liberálisokhoz - tartozik, s el akarják kerülni, hogy bárki is egyfajta előzetes koalíciókötéssel, paktummal vádolhassa őket az európai parlamenti választások előtt.
Hogy azonban ennél jóval többről van szó, jelzi, hogy Macron pártjának a listavezetője, Nathalie Loiseau Európa-ügyi miniszter szokatlanul élesen reagált AKK felvetéseire. Több francia médiumnak adott nyilatkozatában kifejtette: Kramp-Karrenbauer láthatóan az Európai Unió azon személyiségei közé tartozik, aki szerint minden úgy jó, ahogy van. Loiseau elhatárolódott azoktól a konzervatív néppártiaktól, akik „15 éve ülnek az EP-ben, és semmi változtatásra sem hajlandóak”. Egyetértett ugyanakkor azzal, hogy jobban kell védeni a schengeni határokat, ami az uniós határvédelmi ügynökség, a Frontex állományának jelentős emelését vonná magával. Loiseau elutasította a menekültek kvóták szerinti elosztását – Kramp-Karrenbauer erről nem is tett említést –, de szerinte a tagállamokat különféle eszközökkel mégis arra kell ösztönözni, hogy befogadjanak bevándorlókat.
