I/5. JELENET
Bánk
(felkiált) Melinda?! (Sokáig nem bír megszólalni) Az a jelszavuk: „Melinda”! Melinda szép, mocsoktalan neve ma arra kell, hogy vele takarózzon egy sötétben ólálkodó csoport!? Egy titok zárja lett Melinda hibátlan neve!
I/6. JELENET
Jön Tiborc, ugyanazon az ajtón oson be, ahol Bánk jött.
Tiborc
(félre) Nicsak, hála istennek! Mégis ő az! (Hangosan) Bánk bán! Kegyes nádor!
Bánk
Le vagyok leplezve?
Tiborc
Én Tiborc vagyok, kegyes nádor! Látod.
Bánk
Tiborc… (gondolkodva járkál)
Tiborc
Igen, mert szólnom kellene fontos dolgokról.
Bánk
Melindáról?
Tiborc
Nem őróla.
Bánk
Nem?
Tiborc
Lopni jöttem ide, mert szegény feleségem és a gyerekek velem… (Elfullad a hangja)
Bánk
No jól van, igen.
Tiborc
Jaj, édes istenem, hiszen nem is figyel rám. – Bánk! Gróf úr! Kegyes nádor!
Bánk
(magának) Melinda! És megint Melinda! Szent ez a név! Erős lánc a te neved, mely életeddel szorosan összefogja minden égi és földi kincsemet – s talán ez a törhetetlen lánc most úgy szétszakadt, hogy darabjaiból a gazoknak is jutott? (Felfortyan) Mennybéli szentséges Atyám! Add meg nekem mindentudásod égi cseppjeit, hogy átlássak ezen a nagy fátyolon, és eszemmel az emberek szívébe úgy beleláthassak, mint egy tükörbe!
Tiborc
Kegyelmes nádor –
Bánk
Talán ők többet észrevettek, mint én, a szerelmes? És én azért futom körbe az országot, hogy addig itthon tönkretegyék a boldogságomat? Talán azért rak rám egyik munkát a másik után ez a királykodó királyfeleség, hogy a szemem elfáradjon, s ő ezalatt megölje a szívemben lakó becsületet? Jaj! Lehet, hogy épp ezek a sötétben bujkálók volnának azok, akik igyekeznek bolond álmomból felriasztani, mert sajnálnak, látva, hogy becsületem végveszélyben forog, s azt rikoltják: „Gróf! Ébredj fel, mert meglopják Bánkot!”… De nem: ők talán csak fizetett szolgái egy gonosz, irigy embernek, aki nyugalmamat sajnálja tőlem, és itt (szívére üt) akarna félelmet okozni, hogy szorongjon a szívem! (Megijed) Szorongás? Ezt nekem egykor úgy írták le, emlékszem, mint a lélek egyik betegségét… De persze nem lehet a lélek sem örökké egészséges! (Reszketve) Bánk! Bánk! Te nem mered kimondani talán? Csak mondd ki, mondd ki – hadd kacagja ki a visszhang is szánalmas gyengeségedet…
Tiborc
Szent isten!…
Bánk
(nem hallja) A féltékenykedő Bánk bán!… (Nevet) Elmém, hazudsz! Hazudsz! (Fájdalmában fejét keze közé szorítja) Mit nyugtalanítasz, sötét álomkép?! Mit gyötörsz, incselkedő khiméra? Hát miért öleltem én szerelmesen az egész világot, egyik sarkától a másikig, egyvalakiben? Miért mindent egyben? Miért tebenned, Melinda? S most egy ember, egy méltatlan marék por, az ütné ki őt a karjaim közül? Őt!? Ki lenne az? Ki lenne az? Világosságot akarok itt, világosságot! (Hirtelen) Megyek a sötétben ólálkodókhoz.
Bánk el ugyanarra, ahonnan jött.
Tiborc
Na, itt hagyott. – Jaj, mintha jönne valaki!… Jönnek! El innen! Éhezzetek, szegény porontyok: nem ért még a lopáshoz ősz Tiborc apátok.
Rettegve Bánk után siet.
I/7. JELENET
Jön Ottó és Biberach.
Ottó
Gyorsan, beszélj! Megtaláltad őt?
Biberach
(jelentőségteljesen) Megtaláltam – a galamb helyett egy oroszlánt.
Ottó
Talán haragszik? Mit mondott?
Biberach
Hogy eljön.
Ottó
(örömmel) Eljön!
Biberach
Csak csendesen! Nyugtával dicsérd a napot.
Ottó
De hiszen Melinda maga mondta, hogy eljön…!
Biberach
(fagyosan elmosolyodik, és gyors pillantást vet az ajtóra, melyen Bánk kiment) Ő maga. (Hangosan, mert úgy véli, hogy Bánk hallgatózhat) Nem jó ám mindig utánozni Germanicust, aki titokban járt, hogy kihallgassa, mit beszélnek róla; mert a szelíd Germanicus képes volt az indulatait féken tartani!
Ottó
Miért mondod ezt nekem?
Biberach
Csak úgy…
Ottó
Te indulatok nélküli teremtmény, én még mindig nem tudom magam kiismerni rajtad. Vagy valami rendkívüli embernek szeretnél látszani, ugye? – Legyél nekem a barátom!
Biberach
Én nem.
Ottó
Nem? És miért?
Biberach
Hogy másvalaki legyen barátod.
Ottó
Na szép.
Biberach
Az a fajta bolondság, mikor az ember elfelejti, hol a helye, még nevetségesebb, mint ha valaki erején felül feszíti meg magát.
Ottó
Jó. Adj tehát tanácsot most.
Biberach
Miben?
Ottó
Te ismered Melindát.
Biberach
Tán… igen.
Ottó
Beszélj!
Biberach
Hm… Minden, ami hízeleg a nők szívének, a nők büszkeségének, az egyúttal már tetszik is nekik. Ők a legromlottabb, erkölcstelen alakot is dicsőségesnek tartják, ha van benne valami apró rendkívüliség: ha az illető herceg; ha a nővére királyné; ha kereszt vagy aranylánc lóg a nyakában – mind egérfogók a nők számára.
Ottó
S a derék Bánk bán, ő micsoda Melinda számára?
Biberach
A férje, akit szeret.
Ottó
Végem van!
