A legígéretesebb magyar tehetség – általában így írnak az ifjú futballistáról, aki előtt hazai és nemzetközi szakvélemények szerint is szép jövő áll. Az őszi idényt még a Red Bull Salzburg fiókcsapatánál, az osztrák második ligában szereplő FC Lieferingnél töltő utánpótlás-válogatott középpályással kapcsolatban rendre kiemelkedő technikai képzettségét és játékintelligenciáját emelik ki, így nem meglepő, hogy korábban sztárcsapatoknál is felmerült a neve. Szoboszlai Dominik a tavaszi szezonban már a salzburgi nagycsapat tagja, szerződése 2021-ig szól.
A kispadról nézte csapata Rapid Wien elleni, 2-0-ra elveszített bajnokiját vasárnap, csakúgy, mint előtte csütörtökön a Salzburg Európa Liga nyolcaddöntőjének visszavágóját, az osztrák kupasorozatban pedig kezdőként gólt is szerzett az idén. Mennyiben változtak meg a mindennapjai, mióta már nem a fiókcsapatnál, hanem az első keretnél számítanak önre?
Korábban csütörtökönként mindig a második csapattal edzettem, pénteken pedig náluk játszottam, most annyiban változott a helyzet, hogy szombaton van a mérkőzés előtti tréning, vasárnap pedig a bajnoki. Más különbség nincsen, hiszen 2018 januárjától folyamatosan az első csapattal készülök, így az edzések tempójához és minőségéhez már volt időm hozzászokni.
Mennyire jellemző, hogy az idősebb játékostársak, esetleg az edzők külön is dicsérik egy-egy jó megmozdulásért?
A játékosok biztatnak, segítenek mindenben, ugyanezt elmondhatom az edzőkkel kapcsolatban is, olyan viszont nincs, hogy mondjuk napi háromszor félrehívnak, hogy külön is megdicsérjenek. Elmondják, ha rosszul csinálok valamit és azt is, ha éppen jól.
Amikor tudatosult, hogy a tavasszal már a Salzburg nagycsapatának keretében számítanak önre, milyen célokat fogalmazott meg a tavaszi idényre? Biztosan belegondolt, hogy rendszeres játéklehetőség esetén akár a felnőttválogatottban is bemutatkozhat 2019 tavaszán.
Nem nagyon szeretek előre tervezgetni, a fociban ugyanis bármi előfordulhat. Válogatott kerettag már voltam. Megtörténhet, hogy ismét behívnak, ezt majd Marco Rossi szövetségi kapitány eldönti. Természetesen minden játékosnak az a legfőbb célja, hogy hazája felnőtt válogatottjában szerepeljen, én sem vagyok kivétel ez alól.
Követi az önről szóló sajtóhíreket? Néhány hete például mások mellett a Juventus és a Bayern München érdeklődéséről is írtak.
Elolvasom mindig az ilyen a cikkeket, mivel rólam szólnak. Juventus, Bayern München, Inter – persze, jól esik, amikor ilyesmit olvasok, megtiszteltetés, hogy ilyen szintű kluboknál felmerült a nevem, de tudom, hogy először Salzburgban kell teljesítenem. Előbb itt kell bekerülnöm az első csapatba és magas szinten teljesítenem, minden más ezután következhet csak.
Korábban szerepelt a Guardian 60 legnagyobb futballtehetséget összesítő listáján, az pedig szinte mindennapos, hogy a magyar labdarúgás nagy jövőbeli reménységeként emlegetik. Ezáltal nem nehezedik nagy súly a vállára?
Nekem ez nem teher, sőt: az ilyen visszajelzésekből is tudom, hogy jó úton haladok.
Ki az, akivel a legtöbbet tud beszélgetni a pályán kívül a futballról?
Édesapám. Ő volt 14 évig az edzőm, ő ismer a legjobban, ő tudja, hogy mi kell nekem, mire van szükségem.
Miközben az élete leginkább a munkájáról, azaz a sportról szól, mennyire van lehetősége úgy élni, mint egy tinédzser? Biztosan remek szórakozóhelyek vannak Salzburgban is.
Nem szoktam bulizni járni. A télen egyszer sikerült az egész baráti társaságot összehozni, amikor egy barátom születésnapját ünnepeltük, de egyébként nagyon nincs is lehetőségem kimaradozni: a télen is ugyanúgy voltak edzéseim, mint máskor, amikor pedig nem, akkor is megvolt a „futóadagom", melyet teljesíteni kellett. Amikor tehetem, a családommal és a barátnőmmel vagyok, örülök, hogy rájuk jut némi időm.
Túl azon, hogy előbb a Salzburgban kell bizonyítania, mint a legtöbb pályatársának, talán önnek is megvan az álomcsapata, ahol egyszer szívesen szerepelne.
Minden gyereknek, aki elkezd focizni, van egy csapat az életében, amelyről lefekvés előtt álmodozik, természetesen nekem is, de a karrierem jelenlegi fázisában nem álmokról, hanem a mindennapi munkáról kell, hogy szóljon az életem. Salzburgban nagyon jó helyen vagyok, minden adott ahhoz, hogy fejlődjek és nekem most kizárólag ez számít. Ha a felnőttek között is kimagaslóan tudok tejesíteni, akkor egyszer talán lehet majd az álmaimról is beszélni.
