Holnaplányok – a kifejezés Hajdu Lillytől ered, még orvostanhallgató korából.
A sokak által Gimes Miklós édesanyjaként ismert pszichoanalitikus olyan nőt képzelt e fogalom mögé, aki nem elsősorban nőisége, a neme, vagy a hagyományos női ideálok alapján határozza meg magát, hanem szellemi, alkotó emberként és társként – avatta be az érdeklődőket Borgos Anna, pszichológus, nőtörténész azonos című kötetének bemutatóján a Kelet Kávézó és Galériában.
A mű a magyar női pszichoanalitikusok első és második generációjának történetét, s életműveiket mutatja be. Ugyanis – bár talán keveset tudunk rólunk – számos, elsősorban zsidó, középosztálybeli nő foglalkozott pszichoanalízissel a XIX. század végi – XX. század eleji Magyarországon. A kor társadalmi, kulturális és tudományos téren történt változásai, valamint a szélesebb rétegek számára is elérhetővé vált továbbtanulási lehetőségek nagymértékben segítették a női alkotói szerepek kibontakozását, s nyilvános szerepvállalásaikat.
A pszichoanalitikusok budapesti iskolája ezért is tömöríthetett magába végzettségüket tekintve nem pszichológiával foglalkozó nőket: voltak köztük matematikusok, bölcsészek; s például Gyömrői Edit (József Attila analitikusa, majd szerelme) nem is szerezte meg a diplomáját – hangsúlyozta a bemutatón Pető Katalin, pszichiáter, pszichoanalitikus. A könyv számos teljes pályát végig követ, többek között a gyereknevelési kérdésekkel is foglalkozó Bálint Alice, a már említett Hajdu Lilly (akinek pályáját az I. világháború és a Nagy Imre perben kivégzett fiának halála beárnyékolta), valamint az országról országra emigráló, s végül Anna Freud londoni intézetében megállapodó Gyömrői Edit fordulatos életútjáról olvashatunk. A megannyi írásbeli és szóbeli forrásra támaszkodó, olvasmányos kötetből a nőtörténet egy meghatározó szeletét ismerhetjük meg.
Infó: Borgos Anna: Holnaplányok. Nők a pszichoanalízis budapesti iskolájában
Noran Libro, 2018
